Határozottan állíthatjuk, a nyár egyik várva várt slágerfilmje a Múmia soron következő, harmadik része. A mostani epizóddal trilógiává bővülő sorozat, ahogy eddig is, most is káprázatos látvány világgal, akció dús jelenetekkel próbálja lenyűgözni a nézőket.

A történet az előző részhez képest jó pár évvel később folytatódik, de a hölgyrajongóknak nem kell aggódniuk, fiával, Alexszel (Luke Ford) ellentétben, Rick (Brendan Fraser) szinte semmit nem öregedett. A készítők nem túl sokat változattak a már duplán sikeres koncepción: rossz múmia, jó régészek. Azonban az előző részhez képest mégis történtek kisebb és jóval nagyobb változások is. Az első és legszembetűnőbb ilyen, Evelyn karaktere, aki, hogy a filmből idézzek „már teljesen más ember”. Rachel Weisz nem tudta elvállalni a hóbortos régésznő szerepét, ezért őt Maria Bello helyettesíti a vásznon. Ezzel nem is lenne probléma, ha a karakter habitusán is csiszoltak volna valamennyit. Sajnos ez nem történt meg. Az alkotók valószínűleg szerették volna megtartani a cserfes és kissé bolondos tudós figuráját, ami viszont Maria Bellonak cseppet sem áll jól. Nem hiteles, még akkor sem, ha a forgatás idejére az eredetileg szőke hölgyemény barnára váltott.

A másik változás, hogy megszabadultunk Imoteptől, akinek a helyét a Jet Li által alakított kínai sárkánycsászár vette át. Bár Jet Lit nem sokat láthatjuk teljes valójában a vásznon, ő is kellően csúnyán néz és elődjéhez képest annyiban még fejlődött is, hogy önmagát nem meghazudtolva természetesen üt és rúg is, ha arra kerül sor.

Evelyn és Rick O’Connell fia szépen felcseperedett, 20-as évei elején jár. Szülei példáját követve, maga is az ősi világot kutatja, és bár próbálkozik nem a világra szabadítani egy újabb elvetemült ókori halottat, mind tudjuk, a legjobb tervbe is csúszhat hiba. Természetesen a fiatal karakter megjelenéséhez jár az új szerelmi szál is, ami viszont meglehetősen gyengére sikeredett. A feszültség, amit a forgatókönyvírók próbáltak az ifjú O’Connell és a császárra vadászó lány közt teremteni, inkább erőtlen, mint szikrázó és dinamikus.

Sajnos azzal, hogy a John Hannah által alakított Jonathan kevesebbet jut szóhoz, egyenes arányosan csökkennek a faramuci, mérsékelt vihogásra serkentő jelenetek is.