Kell egy kis id, hogy tudjak nem gondolni rd, s mg egy kicsi, hogy tudjak msra is gondolni. Kicsit tbb, hogy tudjam csinlni, amit tennem kell, s mg egy kicsi, hogy lvezni is tudjam, amit teszek. s egy kicsit megin tbb, hogy ha megltlak, nernduljon grcsbe a gyomrom s ne srjam el magam, s mg egy kicsi, hogy ha megltlak, ne menekljek el, hanem maradni tudjak, s gy csinlni, mintha mi sem trtnt volna. Aztn kicsit tbb, hogy mosolyogni tudjak, s mg egy kicsi, hogy szlni is tudjak mshoz, kedvesen. Kicsit tbb id kell, hogy mst szrevegyek, s mg egy kicsi, hogy meg is halljam, amit mond, s elfogadjam, hogy embernek, nnek tart, hogy elhigyjem, hogy szp vagyok, hogy kivnatos, hogy finom a brm illata, hogy j velem, hogy el tudn kpzelni velem a napjait, az veit ... hogy rlne, ha megengednm, hogy hazaksrjen. . . . |