Hi�nyzol. Nem vagy itt. Ilyenkor �gy �rzem, �nbel�lem is hi�nyzik valami. Vagy valaki. Ha arra gondolok, mi lenne, ha itt lenn�l. Nem kellene t�bb, csak hogy itt legy�l. Le�ln�l velem szemben, �s n�zn�l. B�rhov�. De itt lenn�l. �rezn�m az illatodat. L�tn�m az �ssze-visszasz�ll� hajadat. A hajadat, ami olyan sz�n�, mint az eny�m. �s a szemedet. Ha nem is n�zn�l a szemembe, ugyanaz a melegs�g �ntene el, mikor megl�tom. Azok a sz�p, barna szemeid! Olyan, olyan gyeng�den simogatnak. De ezek m�g mindig a szemeid. A b�r�d barna, �s n�ha az, az �rz�sem, olyan sz�n�, mint az eny�m. Ahogy az ujjaid v�gigsz�ntj�k kusza tincseidet, �s �jra le�lnek a t�rdedre. Nem. Most az �n t�rdemre �ltek le! Megborzongok, ahogy �rzem a kezeidet, mintha forr� vasat s�tn�nek a l�bam azon r�sz�re. R�m emeled a tekintetedet, �s azok a meleg, barna szemeid �rtetlen�l f�rk�szik az eny�meket. A m�sik kezed is ny�lik. Egyre k�zelebb, �s vagy a leveg� vibr�l, vagy remegsz. Nem akarod elrontani, ugye? Elkapom a kezedet, �s ujjaim a tieid k�z� v�ndorolnak. Igen, az, a kellemes melegs�g! Magaddal h�zod �sszefon�dott kezeinket, �s cs�kot nyomsz r�. Az eny�mre. Olyan �rz�s, mintha… mintha forr� t�zbe m�rtottam volna a kezemet. De nem f�j. Csak lobog, �s l�ktet. M�sik kezed a v�llamon, de t�rdemen m�g mindig ott az �g�, �ltet� �rz�s. Magadhoz h�zol, csendesen, n�m�n. Hirtelen �t�lellek. Nem tudom, mi�rt, de ezt kell tennem. Mert a szememben k�nnyek izzanak, mert tudom, hogy nem vagy itt. Csak a gondolatom j�tszik velem, megint. De �n akkor is veled akarok lenni. De v�rok, �s mindig csak v�rok, �s m�r sz�ks�gem van r�d, mint m�r annyiszor lett volna, de nem j�tt�l, �s �n magam al� ker�ltem, de v�rtam, v�rtalak, mert hi�nyozt�l. �s most nem vagy itt. Azt hittem, d�dolt�l nekem, de csak a sz�l z�gott odakint. Azt gondoltam, velem vagy, de csak a gondolatom j�tszott velem. �gy hittem, te �rintesz meg, de csak par�zs pattant a kezemre. Abban rem�nykedtem, te n�zel r�m, de csak a csillagokat n�ztem. Hi�nyzol. Ez a legnyomorultabb �rz�s. S ha egyszer m�gis j�nn�l, itt lenn�l, mit mondan�k? Akkor is csak v�rn�k, csak v�rn�k, rem�ln�k, hogy mikor j�ssz k�zelebb, hogy elmondhassam. De mindig csak �gy v�gz�dik, hogy majd j�ssz… legk�zelebb. �s �n magamat hib�ztatom, �s t�ncolok a csillagokkal, melyek nem v�gasztalnak, csak adnak valamit, ami felejtet. Ami ad egy keveset. De �lnok mind. Mert m�ltkor is adott keveset, �s elvett t�bbet. Adott t�bb t�relmet, de elvett rem�nyt. Adott sz�ps�get, �s elvett kedvet. Kedvess�get, b�kess�get. �s �n nem �rtem, mi�rt b�nt, mi�rt kell neki az eny�m, mikor tudja, nekem nem maradt sok. �s neki az kell, �s �des szavaival m�rgezi a lelkem, �s �n hiszek, �s fel�ldozom, amim m�g van. �s csal�dom. Mindenben. �s �jra egyed�l �l�k, �s megint m�r csak a sz�l d�dol velem. Mert tudod, szeretlek, �s ezt nem tudom elmondani. Mert mindig csak m�skor. Tal�n, egyszer, majd. De a t�relmem v�ges, s ez oly sok�ig tart. Mert hi�nyzol. Mert tett�l valamiv�, �s akkor voltam valami. �s tettem magam valamiv�, n�lk�led, �s most semmi nem vagyok. Csak az �t sz�l�n porhad� vir�g, ami v�rja a vizet, �s v�r. Rem�l, m�g akkor is, ha �lete v�g�ig kell is v�rnia. H�t hi�nyzol. V�rlak.