Eva ragaszkodott hozz�, hogy megv�rj�k, am�g fel�bredek. A hely, ahol j�rtam s�t�t volt. Egy utca, ismertem fel a f�nyeket. Az es� hangosan kopogott a fa el�tet�n, d�rg�s �s vill�ml�s. Egy h�zb�l kisz�r�d� f�nyre figyeltem fel. L�pkedtem fel a l�pcs�n, ben�ztem a f�lhom�lyba burkol�z� szob�ba. A mellette l�v� m�sik ablakon er�sebb f�ny sz�r�d�tt ki, de �n m�gis ezen n�ztem be. Egy n�t l�ttam egy d�v�nyon fek�dni. Sik�tva t�rtem magamhoz. Farkasszemet n�ztem a f�rfival, azzal a f�rfival, akinek a gondolat�ba l�ttam.

-         Mi t�rt�nt? Mi a baj? – rohant be hozz�m Zack �s Eva. A f�rfire b�multam, aki h�tr�lni kezdett az ablakt�l, majd felbor�totta az egyik vir�gtart�t a torn�con. Zack �szbekapott.

-         Maradjatok itt! – adta ki az utas�t�st nekem �s Evanak. A sz�vem hevesen kalimp�lt �s l�ttam, hogy Eva is megijedt. Zack kirontott a h�zb�l �s a szakad� es�ben a f�rfi ut�n szaladt.

-         Nyugalom, nincs semmi baj. – pr�b�lta megnyugtatni mag�t is Eva nemcsak engem. Nincs semmi baj. Igaz? Akkor mi�rt remeg a keze, ahogy megpr�b�lja a szemembe l�g� hossz� hajf�rt�ket kisimogatni. F�l. Jobban f�l, mint �n. A k�rnyezeti ingereket m�g tomp�n veszem, de �rzem, amit �rzek. Sz�d�l�k, �gy jobbnak l�tom, ha a fejemet a d�v�ny egyik karf�j�nak t�masztom.

-         Mi t�rt�nt? – k�rdeztem. Szinte alig hallhat�an. Eva magamra hagyott, majd egy poh�r v�z k�s�ret�ben jelent meg �jra, seg�tett nekem inni bel�le, k�zben elmondta, hogy mi is volt a szitu �s nyugodjak meg nem vagyok �r�lt, hisz nekem �s seg�t nekem. De most csak pihenjek, mert kiss� t�ll�ptem a korl�taimat az �rz�kel�s ter�n. Becsuktam a szememet, de nem aludtam vissza. Hallottam, amikor Zack leveg� ut�n kapkodva telefon�lt a konyh�ba, mert nem siker�lt elkapnia a f�rfit. Megv�rta, am�g egy j�r�r j�n �s vigy�zz Eva h�z�ra, aki nem akart elj�nni vel�nk. Engem a kocsi h�ts� �l�s�re fektetett. �reztem a csurom vizes ruh�ja hozz�m �r. Betakart egy takar�val, majd lassan elindult haza. A k�vetkez� meg�ll� a h�z volt, amit annyira j�l ismertem m�r. Kivett a kocsib�l.

-         Ez annyira szappanopera jelleg�. – motyogtam.

-         Micsoda? – k�rdezett vissza.

-         A szeg�ny, gyenge n�, aki mindig az er�s f�rfi karjaira szorul. – motyogtam. Amire � elmosolyodott.

-         Egy�ltal�n nem vagy gyenge. S�t, ha m�snak ilyen k�pess�ge lenne, m�r r�g bele�r�lt volna. - mondta mik�zben az �gyik�ba fektetett.

-         �s honnan tudod, hogy nem vagyok �r�lt?

-         Nem tudom, csak �rzem. – v�laszolta miut�n betakart. F�l �lomban m�g hallottam a v�laszt.

�sszekuporodva aludtam a hatalmas �gyon. A takar� al�l alig l�tszottam ki.

-         N�ni! N�NI! – sz�longatott a kis sz�ke f�rt�s kisl�ny.

-         Violett viselkedj! – sz�lt r� az �gyam sz�l�n �cs�rg� n�. A kisl�ny kik�p�tt m�sa volt, csak �ppen m�g a kisl�ny 4 �ves, addig a n� a 30 �vei elej�n j�rhatott. El�sz�r pisl�koltam, majd v�g�l felemeltem a fejemet. – Ne haragudj r�!

-         Egy kisl�nyra. – mormogtam. – R�ad�sul erre az angyali teremt�sre nem is tudn�k. – A kisl�ny a n� �l�be �lt �s sz�gyenl�sen n�zett r�m.

-         Ne haragudj, nem szok�sunk m�sokat zavarni, de most sz�ks�g�nk lenne r�d.

-         R�m?

-         Igen. Tudod Zack nincs j�l. – v�laszolta a n� �s ez pont el�g volt, hogy bennem �ssze�lljon a k�p. Persze a kisl�nyt l�ttam m�r, de a n�t m�g nem. � Zack volt feles�ge. Azonnal Zackhez rohantam, aki forgol�dott az �gyban. Pr�b�ltam fel�breszteni, de t�z forr� volt a homloka. Remek �s most mit tegyek? Gyorsan vizes borogat�st. Hoztam a vizes t�r�lk�z�t, amit a homlok�ra tettem. Megl�ttam a mobilj�t az �jjeli szekr�nyen. Bob, fel kell h�vnom Bobot. Kerestem a sz�mot �s h�vtam.

-         Szia Zack! – sz�lt bele Bob �lmos hangja. – Baj van?

-         Ami azt illeti nem Zack vagyok, hanem Jenny. �s igen baj van.

-         Jenny mi t�rt�nt?

-         Zacknek magas l�za van, �s nem tudom fel�breszteni.

-         Azonnal megyek. – v�laszolta, majd megszak�totta a vonalat.

-         Na j�! Legy�l sz�ves �s nyugodj meg! Mindj�rt j�n Bob. Ok�? – besz�ltem hozz�. A f�rfi t�zforr� volt �s eg�sz test�ben remegett. F�lig ki volt takar�zva �s �gy szem�gyre vehettem eddig nem l�tsz� izmos test�t. A gondolataim elkalandoztak. Na, j�, most nem �ppen ez a fontos.

-         Anna, nee. Anna! – motyogta forgol�dva. A falat, ami eddig olyan j�l v�dte, hogy az eml�keibe l�ssak, led�lt �s pillanatokkal k�s�bb ott tal�ltam magam a volt irod�j�ban.

-         Zack Webber. – vette fel a cs�rg� telefont.

-         Webber nyomoz�. – sz�lt bele egy f�rfihang. – �n figyelmeztettem, hogy ne nyomozzon tov�bb az �gyben. Maga nem hallgatott r�m. Meg�g�rtem, hogy ennek k�vetkezm�nye lesz. H�t, tess�k, maga akarta. – l�ttam, ahogy �tkopogott az ablakon a mobilra mutatott.

-         � az, nyomozz�tok le a h�v�st. – adta ki az utas�t�st. H�rman voltak bent az irod�ban. Zack, Philip meg egy harmadik, aki a computert b�jta. – Ki maga? �s mi�rt csin�lja? – k�rdezte Zack a telefon�l�t�l.

-         Mert �lvezem. – hallotta a m�sik f�l hangj�t. – K�r, a maga feles�ge nem illlik bele a k�pbe. Hogy is h�vj�k?

-         Anna. – suttogta ink�bb mag�nak Zack, mint a telefon�l�nak.

-         H�t persze Anna.

-         Hagyja a csal�domat ki ebb�l ez a mi kett�nk �gye.

-         �n figyelmeztettem. – azzal megszak�totta a besz�lget�st.

-         Hol van? – rohant ki Zack az irod�b�l a computeres fick�hoz.

-         Ennek nagyon nem fogsz �r�lni. – v�laszolta a fick�.

-         HOL VAN? – kiab�lt r� Zack.

-         A lak�sotokon.

-         Mi? – h�lt el Philip is, de h�t azt �rzik. H�vogatni kezdt�k a kolleg�kat.

-         Nem reag�lnak. – hallatszott a v�lasz. Zack lerohant az iroda el� a parkol�ba. Bepattant a fekete Ford Pum�ba. Padl�g�zzal sz�guldott a lak�sa fel�. Id�k�zben folyamatosan h�vta Ann�t, de az nem vette fel. – Gyer�nk! Vedd fel! Ne tedd ezt velem. –

-         Igen! – sz�lt bele ugyanaz a f�rfihang.

-         Maga rohad�k! – sziszegte a fogai k�zt Zack.

-         �h Webber nyomoz�. T�l sok�ig tartott. A l�ny�t nem akartam b�ntani, de sajnos t�ls�gosan v�dte az anyj�t. Ha nem akar t�bb hull�t. Felejtse el az �gyet! – azzal ism�t megszak�totta a vonalat.

-         Nem, nem, nem. Ez is csak egy �jabb elr�miszt� h�z�sa. A h�zhoz �rve viszont l�tszott, hogy nem egy rossz vicc �ldozata lett. Sajnos val�s�g volt. Minden�tt v�r. A kert, a kilincs, a terasz. Zack kolleg�i fek�dtek holtan. Az � v�r�k folyt. Benyitott a f�lig nyitva l�v� bej�raton. Az el�t�rben �s a konyh�ban is folytat�dott a sz�rny�s�g. – ANNA! VIOLETT! – kiab�lt. Hangja f�jdalmasan visszhangzott a falak k�z�tt. Az emeletre szaladt. Benyitott a h�l�szob�ba, Anna az �gyon fek�dt, k�r�l�tte v�rt�csa. A falon a m�r j�l ismert vigyorg� smile, amit v�rrel �rtak fel. A szeretett n� v�r�vel. Akinek �g�retet tett, hogy ha elkapja a gyilkost, aki ennyi n�t meggyilkolt m�r ilyen brut�lis m�don abbahagyja a rend�r munk�t �r�kre. A szoba m�sik oldal�n egy kicsi test fek�dt a f�ld�n. – VIOLETT! Nem, nem teheted ezt velem. A kicsi m�g l�legzett, de nagyon gyeng�n. Zack gondolkod�s n�lk�l felkapta, majd a kocsi h�ts� �l�s�re fektette �s a k�rh�zba sz�guldott. A k�rh�zba �rve m�r ismer�s a t�rt�net, hiszen ezeket m�r Bob eml�keiben l�ttam. A kisl�ny, aki felismerhetetlen a v�rt�l, aki a kocsi h�ts� �l�s�n ugr�ldozik. � Zack l�nya. Istenem milyen sz�rny�s�g. B�r Bob er�snek akarja mutatni mag�t Zack el�tt, az�rt � is nagyon szenvedett. Anna a l�nya meghalt. �s most az unok�ja �lete van vesz�lybe. Zack a fal mellett zokog. Bob mell��l. – Anna meghalt. Nem vesz�thetem el �t is. Az �n hib�m, minden az �n hib�m. – zokogta. �r�kig �ltek itt. M�g egy z�ld m�t�sruh�ba �lt�z�tt fick� jelent meg.

-         �n�k a kisl�ny rokonai?

-         Igen � az unok�m, � pedig az apja.

-         Sajn�lom a l�nya t�l sok v�rt vesztett nem tudtuk el�ll�tani a v�rz�st. Nem tudtunk �rte semmit tenni.

-         Nem! Nem! NEEEM! – zokogta Zack. A k�p v�ltott. Egy k�rteremben fek�dt. �n �gy figyeltem az esem�nyeket, mint valami szellem. �k nem l�ttak engem, �n viszont nagyon j�l �reztem mindent. Zack mag�ba fordult, nem besz�lt senkivel. Bob �s Eva volt az a k�t szem�ly, akit maga mellett elviselt, de vel�k sem besz�lt. Mikor a k�rh�zb�l hazaengedt�k, �k ketten j�rtak hozz� felv�ltva. Philip is nem egyszer pr�b�lkozott a l�togat�s�val, de soha nem mert bekopogni. �t is sokkolta mindaz, ami a bar�tj�val t�rt�nt. Ism�t k�pv�lt�s. El�rt�k, hogy b�r hideg, mint a j�gverem, de kommunik�l. Teljesen norm�lisnak t�nik, m�gis messzir�l �rezhet� a szomor�s�ga. L�ttam, amint bes�t�l az �rsre �s felmond. �reztem a f�jdalmat, amit eddig sikeresen eltitkolt el�lem. Fullaszt� ezt elviselni.

 Leomlott a fal, amit annyira er�sen visszatartott. A val�s�gba Bob kopogtat�sa hozott vissza. Azt�n z�rkattan�s. H�t persze van kulcsa. Egyenesen Zack szob�j�ba j�tt. Ez gyors volt, alig 10 perce h�vtam. � egyb�l kik�ld�tt a szob�b�l, �n sz�t fogadtam mindazok ellen�re, hogy iszony�an rosszul �reztem magam. Nem fizikai �rtelemben, ink�bb ezek az er�s negat�v �rz�sek hat�sa alatt �lltam, amit Zack eddigi teherk�nt egyed�l cipelt. �jabb kopog�s. Ki az? �n nem v�rtam senkit. Azt�n megn�ztem a kis lyukon �s Eva volt az. Kinyitottam az ajt�t.

-         Ne haragudj a k�s� zavar�s�rt… - kezdte. – Rosszul vagy? – k�rdezte mikor a fal mellett lecs�sztam a f�ldre. A szememet be kellett hunynom, hogy ne sz�d�ljek bele az �jabb �rzelem�radatba.

-         Nem. Vagyis kicsit. – v�laszoltam cseppet sem meggy�z�en.

-         Mi a baj? – k�rdezte. Szeg�ny, annyira �reztem, hogy seg�teni akar, de ezzel nekem csak egy �jabb zavart kavart.

-         Pillanat. Nyugi! – pr�b�ltam megnyugtatni �t, gyeng�den �s halkan �s n�h�ny percre hatott is. K�pek, amik lelki szemeim el�tt peregtek le, h�rm�juk eml�kei voltak. Bob, Eva �s Zack eml�kei. Arr�l a szem�lyr�l, aki �sszetartotta �ket. Akire mindig sz�m�thattak. Aki minden b�natukat, �r�m�ket ismerte. Anna volt az. A gyermek, a testv�r �s a feles�g, az anya, a j� bar�t. �s mikor k�vetkez�leg kinyitottam a szememet � ott �llt felett�nk. Eva agg�dva t�rdelt el�ttem �s Anna k�nnyek k�z�tt n�zett le r�nk. �rtettem mindent �s tudtam ezt nekik is el kell mondanom.

-         Sz�ln�l Bobnak? – k�rdeztem Evat�l, aki meglep�dve n�zett r�m.

-         Bob itt van? – lep�d�tt meg.

-         Igen Zackn�l, Zack beteg. – v�laszoltam.

Eva b�rmennyire is furcs�lotta a k�r�semet teljes�tette. Bob p�r perccel k�s�bb megjelent. �n addigra felv�nszorogtam az el�szob�ban l�v� kanap�ra. Eva a jobb oldalamon l�v� fotelban �lt. Bobot is hellyel k�n�ltam. � a bal oldalamon l�v� fotelba �lt pontosan szembe Evaval. H�ha, ez nem lesz egyszer�. Seg�lyk�r�en n�ztem Ann�ra, aki biztat�an b�lintott. Jelt adva annak, hogy b�zik bennem, kezdjem el.

-         Egyb�l a l�nyegre t�rek. Csal�d�st okoztatok valakinek. – mindketten d�bbenten figyeltek r�m �s �ppen k�rdezni akartak, amikor szavukba v�gva a k�rd�s�ket hallatlann� t�ve folytattam. – Mindig � tartotta �ssze a csal�dot, mindig sz�m�thattatok r�. Veletek �r�lt veletek s�rt. De ti miut�n meghalt egym�snak estetek �s az a b�ke, amit � �gy szeretett felbomlott. Pedig ennek nem ez a m�dja. Nem �gy kell gy�szolni. Mindkett�t�knek hi�nyzik �s ti m�g vagytok egym�snak. De � m�r nincs, hogy kib�k�tsen benneteket. K�ny�rg�m neked m�g �l egy l�nyod. – n�ztem Bobra, aki er�sen k�zd�tt egy k�nnycseppel. – Neked pedig �l az �desap�d. – n�ztem a m�r krokodil k�nnycseppeket hullat� Evara. – Becs�lj�tek meg, �s ne hagyj�tok veszni a pillanatokat, k�l�nben eg�sz �letetekben b�nni fogj�tok. – Anna boldogan mosolygott r�m. Majd egy enyhe szell� form�j�ban elt�nt.

-         Mi volt ez? – k�rdezte Bob.

-         A m�sik l�nyod.

-         Sajn�lom! – zokogta Eva.

-         Bocs�ss meg! – �lelte �t szorosan Bob a l�ny�t.

-         Szeretlek apa!

-         �n is kicsim! – t�r�lte le a k�nnycseppeket Eva arc�r�l Bob. Na, ezt is siker�lt megoldanom. Egy nagy csal�di vit�nak vetettem v�gett. K�sz�n�m Anna!

Bob visszament Zackhez, aki m�g mindig l�z�lomban forgol�dott az �gy�ban. Engem pedig Eva parancsolt �gyba, mondv�n nem ment ki m�g a nyugtat� a szervezetemb�l �s el�gg� r�ijesztettem a „rosszull�temmel”. Pedig csak �rzelmi hull�mv�lgy volt. De bevallom �szint�n igaza volt. Amint a fejem a p�rn�ra �rt m�r aludtam is.

Eltelt egy h�nap �s v�gre leker�lt a kezemr�l a k�t�s. Eva zaklat�j�t elkapt�k. Zack felgy�gyult, de az�ta jellemz�en elker�lt engem. Apa �s l�ny�t kib�k�tettem �s az�ta felh�tlen a viszonyuk lesz�m�tva a kisebb �sszez�rd�l�seket, amik egy egy F1-es futam k�zvet�t�s�n�l j�tsz�dik. M�g az egyik megronthatatlan Ferrari szurkol�, addig a m�sik Meclaren-fan. �s ilyenkor k�pesek a �tteremben is egym�snak esni, hogy melyik a jobb. �n meg valahogy pr�b�lok l�thatatlann� v�lni, mikor mindenki minket n�z eb�d k�zben, ahogy Bob �s Eva kiab�l egym�ssal. Aminek a v�ge mindig h�rom irul�-pirul� fej, amib�l az egyik az eny�m. �n esk� nem ismerem �ket! Letagadom!