Kor�n �bredtem fel. Vagyis nem is igaz�n �bredtem fel. Ink�bb olyan voltam, mint aki alva j�r. A gondolataim valahol m�shol j�rtak. Valahol m�g a tegnapi sokk hat�sa alatt voltam. Mi�rt �rzem meg m�sok �rz�seit? Mi�rt l�tom m�sok eml�keit mikor saj�t magam eml�keire nem eml�kszem? Ki vagyok egy�ltal�n? Lehet egy sz�rnyeteg, lehet egy gyilkos vagyok �n is? Mi�rt van ez az eg�sz? �jra feltettem magamnak a m�r milli�szor feltett k�rd�seket. Mi�rt? Mi�rt? Mi�rt? De sajnos most sem tudtam r� a v�laszt.

�r�kig gondolkoztam a mi�rteken m�g v�g�l a kandall� mellett l�v� �r�ra pillantottam, ami f�l 8-at jelzett. �ltal�ban, eddigi tapasztalataim szerint Zack 8 �ra fel� jelenik meg a konyh�ban. Hirtelen �tlett�l vez�relve a konyh�ba mentem, valami reggeli f�l�t k�sz�teni. Felvettem a k�nt�s�met, feltettem a k�v�t �s el�k�sz�tettem az omletthez val�kat. Toj�s, hagyma, bacon, s�, bors, tejsz�n. Ok� a l�nyeg megvan. M�r csak egy serpeny� �s egy t�l kell. Ha pasi lenn�k, vajon hol tartan�m? Megn�zem az �sszes szekr�nyt, akkor kider�l. �s mi a meglep� fordulat? H�t az, hogy els�re megtal�ltam a t�lat. �s m�sodj�ra a serpeny�t. Sz�p konyha, de szinte nem is volt haszn�lva. Nem is l�ttam m�g Zacket f�zni. Reggelit mindig a k�zeli p�ks�gb�l hozott. Eb�d �s vacsora viszont mindig �tteremb�l rendelt kaja volt. Pizza, hamburger, melegszendvics… Ez a konyha nem is volt haszn�lva mi�ta itt vagyok.

 Na j� b�r egy k�zzel, kicsit neh�zkesen megy a konyhai mel�, meg minden m�s is, az�rt elk�sz�ltem. Az asztal megter�tve, k�v� a k�z�pponton elfoglalta a hely�t. �js�g a postal�d�b�l behozva. �s pont 8 �ra. Motoszk�l�s, majd kiny�lt a m�sik h�l�szoba ajtaja. Zack l�pett ki rajta.

-         Mi ez a finom illat? – k�rdezte.

-         A k�v�. – motyogtam k�t sz� olvas�sa �s a k�v�sb�gre tartalm�nak kortyolgat�sa k�zben.

-         J� reggelt! – mondta majd le�lt velem szembe.

-         Jobbat, mint a tegnapi! – v�laszoltam. �gy irigylem. Cseppet sem l�tszik rajta ny�zotts�g vagy �lmoss�g nyoma. Neki mindegy, hogy reggel 8 van vagy hajnal 2. F�rads�g nyoma sincs rajta. Pedig fogadni mern�k, hogy hajnalban m�g mellettem virrasztott.

-         Ny�zottnak t�nsz. – jegyezte meg. Pont erre a mondatra volt sz�ks�ge az EGOmnak. M�g jobban beletemetkeztem az �js�gba. – Nem aludt�l j�l? – k�rdezte agg�dva. Letettem az �js�got �s r�n�ztem. Na j�, most mit csin�ljak? Tagadhatn�m, de r�m van �rva.

-         Ennyire l�tszik? – k�rdeztem az �js�got let�ve.

-         Aha. – b�lintotta k�t falat k�zben. Megcs�rrent a telefonja. – Igen? Szia Eva! Persze, kb. egy �ra m�lva ott lesz�nk. Rendben. Szia! – azzal letette a telefont az asztalra. – Eva volt.

-         Tudom van egy f�l �r�m, hogy emberi k�ls�t �ltsek magamra. – azzal fel�lltam az asztalt�l �s bementem a rezidenci�mra. El�sz�r lezuhanyozni mentem. A v�z csak csorgott r�m �s �n elbambulva �lltam alatta. Fogalmam sincs meddig �llhattam �gy alatta, de v�g�l kopogtat�sra lettem figyelmes.

-         Jenny, Jenny minden rendben? – hallottam a szob�b�l Zack hangj�t.

-         Persze, azonnal megyek. – v�laszoltam. Gyorsan kim�sztam a zuhany al�l �s felkapkodtam az el�k�sz�tett ruh�kat. Ezeket a ruh�kat Zack vette nekem, mikor �n m�g a k�rh�zban voltam. J� �zl�se van �s a m�reteket is eltal�lta. Vil�gos sz�n� farmernadr�g, el�l feh�rr� koptatott a t�rd�n�l. Trap�z sz�r�. Egy pink sz�n� vill�m nyak� ing �s egy farmerkab�t, ami illett a nadr�ghoz. Egy gyors f�s�lk�d�s. A hajam m�g nedves volt, gyorsan beleborzoltam a fekete loknikba, azt�n kimentem a f�rd�b�l. – K�sz vagyok.

-         Agg�dtam. Minden rendben?

-         Persze csak elbambultam.

-         Akkor menj�nk, Eva m�r v�r. – azzal el�re engedett. �n egyenesen a kocsihoz mentem �s be�ltem. � bez�rta a h�zat �s be�lt a vezet��l�sre. – K�ss be magad! – mondta. �n eleget tettem a k�r�snek. Kb. 20 perc m�lva bekanyarodtunk egy helyes kis h�zhoz. Egy fiatal barnahaj� l�ny l�pett ki az ajt�n. Egy szimpatikus mosollyal k�sz�nt�tt benn�nket.

-         Sziasztok! M�r v�rtalak titeket. – azzal k�t puszit nyomott Zack arc�ra.

-         Ne haragudj! – v�laszolta Zack.

-         Az �n hib�m volt. – sz�lltam ki a kocsib�l.

-         Semmi baj. M�ra �gyis csak ti vagytok be�rva. Akkor bizony�ra te leszel Jennyfer. – mosolygott r�m. H�, irigylem ezeket a vid�m, mosolyg�s embereket. Kezet ny�jtott fel�m, amit �n viszonoztam.

-         Legal�bbis ezt a nevet kaptam.

-         Eva vagyok. De ne �lldog�ljunk itt kint, gyertek be. – azzal beinvit�lt minket. A h�z nemcsak k�v�lr�l volt bar�ts�gos, de bel�lr�l is nagyon takaros volt. Egy nagyszob�ba vezetett benn�nket, ami r�gt�n az el�szob�r�l ny�lt. Egy k�nyvekkel tet�t�l talpig telerakott szoba volt. Hatalmas ablakokkal �s k�z�pen egy �r�asztallal meg egy egyszem�lyes b�rrel bor�tott �ggyal. Ez annyira tipikusan egy pszichol�gus rendel�je. - �ljetek le. Gondolom, tudod, mi�rt vagytok most itt. – n�zett r�m.

-         Igen, van egy sejt�sem.- v�laszoltam.

-         Zack megk�rhetlek r�, hogy hagyd benn�nket kettesben? �rezd otthon magad, gondolom m�g kiismered a h�zat. – mondta Eva, majd Zack mag�ra hagyott benn�nket.

-         Nos, tudom, hogy nem k�nny�, de mes�lj nekem magadr�l! – kezdte.

-         �s m�gis mire gondolsz? Mit mondjak? – k�rdeztem vissza.

-         Ki vagy te?

-         Nem tudom.

-         Mi�rt nem?

-         Nem tudom. Nem eml�kszem.

-         Mire eml�kszel? Mi t�rt�nt?

-         Nem tudom.

-         Ezzel a v�lasszal takar�zol? Nem tudod? Vagy nem akarod tudni?

-         Ak�rh�nyszor v�giggondolhatom, ak�r h�ny �jszak�t v�gigr�g�dhatok, nem tudom, nem eml�kszem.

-         Hogy s�r�lt meg a kezed?

-         Nem tudom. Annyi r�mlik, hogy valakik �ld�ztek.

-         Kik �s mi�rt? – k�rdezte m�g mindig abban a nugodt hangnemben, mint az el�z�ekben. Ideges�tett a hangfekv�se. A nyugodts�ga. A k�rd�sei.

-         Szerinted tudom? Lehet egy gyilkos vagyok vagy valami tolvaj. Van fogalmad, h�nyszor gondolkodtam el rajta? – kaptam fel a vizet, �s d�lni kezdtek bel�lem a szavak. – Szerinted �n akartam r�akaszkodni valakire �s �l�sk�dni rajta? Mert ez az. Nem eml�kszem a nevemre. A m�ltamra. Arra, hogy ki vagyok. Hogy mihez �rtek. Van e csal�dom. Van e gyerekem. F�rjem vagy �ppen sz�leim. – potyogtak a k�nnyeim. Fel�lltam �s j�rk�lni kezdtem a szob�ban.

-         Nyugodj, meg k�rlek! – mondta Eva.

-         Nyugodjak meg? �s m�gis hogy? Van egy minek is h�vjam, k�pess�gem. �rzem m�sok �rz�seit. Tegnap �reztem, ahogy egy l�ny meghal. Ahogy egy m�sik gy�l�li.

-         Nem lehet, hogy ezek a te �rzelmeid voltak?

-         Nem.

-         Biztos?

-         Bebizony�tsam? Nem vagyok �r�lt.

-         Nem vagy �r�lt �n ilyet nem mondtam.

-         Bebizony�tom. – mondtam. K�pes vagyok r�. � is �rez, � is ember. L�ssuk. Becsuktam a szemem. A szoba, a szoba rezg�seire kell r�hangol�dnom. Megvan. Az egyik k�nyvespolc el� �lltam. N�zegettem a k�nyveket.

-         �rzem, ahogy megcsal. – adtam helyet egy 40-es n� �rz�seinek. – Honnan tudom, gondolom most ezt akarja k�rdezni. – n�ztem r� sz�r�san. Ugyanott �lt, ahol akkor, amikor ez a n� n�la j�rt. – Egy n� mindig meg�rzi, ha megcsalj�k… - v�lt�s k�vetkezik. Egy fiatal f�rfi a 20-as �veiben j�rhat. Le�ltem az �gyra, majd elfek�dtem rajta. – Az az ap�m az oka… - kezdte. – � a hib�s minden�rt, ami velem t�rt�nt, kiskoromban is l�ttam, amikor �desany�mat verte. �s engem is… - �j v�lt�s egy f�rfi egy 50-es �veiben j�r� f�rfi. Fel�lltam �s elindultam Eva fel�. Az asztalra t�maszkodtam, farkasszemet n�ztem vele. Alig volt k�zt�nk 10 centi t�vols�g. – Az eny�m lesz, ha akarja, ha nem. Mert ha nem lesz az eny�m, nem lesz m�s� sem. – ���h. Ez a f�rfi! A fen�be is! ����! – fogtam a fejemet. A k�pek, amiket ez a f�rfi gondolatai �bresztenek bennem. F�lek ezekt�l a gondolatokt�l. Takarodjon a fejemb�l. Gyer�nk valami �j �rz�seket keress�nk. Gyer�nk! Megint f�lelem, gy�l�let, harag… ����h!

-         Nyugodj meg! – sietett a seg�ts�gemre Eva. – Zack seg�ts! ZACK! – kiab�lt. Zack azonnal j�tt, bel�pett az ajt�n �n meg �sszecsuklottam. Megint elfogott az a j� �reg �res �rz�s, el�jultam.

-         Mi t�rt�nt? – k�rdezte agg�dva.

-         El�jult. Vigy�k ki ebb�l a szob�b�l. – mondta Eva, majd Zack felkapott, mint egy burgony�s zs�kot �s kivitt a szob�b�l.

-         Tegnapel�tt is ez t�rt�nt. – mondta �tk�zben Zack, a nappaliba fektettek le a d�v�nyra. Eva vizsg�lni kezdett. �n k�zben a f�rfi sz�rny� gondolatait pr�b�ltam ki�zni magamb�l. Mocorogni kezdtem.

-         Beadok neki egy nyugtat�t! – d�nt�tt Eva. Keserves ny�g�sbe mentem �t. Ne! Nem! Mondtam a felvillan� k�pekre. - Ez �gy nem megy! – mondta a Eva miut�n harmadik pr�b�lkoz�s�ra sem tudta beadni a nyugtat�t. – Le kellene fognod! – n�zett Zackre. Aki agg�dva n�zett vissza r�, majd gyeng�den megfogta az �pp karomat, amibe Eva a nyugtat�t adta. N�h�ny m�sodperc motoszk�l�s ut�n lassan lenyugodtam �s m�ly �lomba zuhantam. – Gyere! Hagyjuk pihenni!

-         K�v�t? – k�rdezte Eva.

-         K�sz�n�m k�rek! – b�lintott Zack.

-         Mi t�rt�nt tegnapel�tt? – k�rdezte mikor a k�v�sb�gr�t Zack fel� ny�jtotta. – Nekem, musz�j tudnom. – mondta miut�n l�tta a f�rfi haboz�s�t.

-         Tudom. Tegnap engedt�k ki a k�rh�zb�l. Mi �ppen a belv�roson kereszt�l haladtunk, mikor meg�ll�tott Tom �s k�z�lte, hogy itt nem lehet �tmenni, mert hal�leset t�rt�nt. Jenny hirtelen kisz�llt a kocsib�l �s bement a k�zeli b�rba. Elmondta a t�rt�nteket, hogy mit csin�lt a l�ny a hal�la el�tt �s hogy gyilkoss�g t�rt�nt. Persze ez hihetetlen volt nekem is meg Tomnak is. Jenny nem Jenny volt, hanem az a l�ny, aki meghalt. Ellen�rizt�k �s kider�lt, hogy minden ami elmondott igaz volt. A vit�r�l �s a gyilkoss�gr�l. Aznap k�s� d�lut�n telefon�ltak, hogy megtal�lt�k a tetteseket �s menj�nk be Jennyvel a kihallgat�sra. �n nem akartam, de � er�sk�d�tt, hogy tartozik ezzel a halott l�nynak. A kihallgat�son nem siker�lt semmit kiszedni a l�nyb�l, azt�n Jenny mag�ra maradt vele. Egy m�sik n� kezdett el besz�lni bel�le, ismerte a halott l�ny eml�keit �s ez kihaszn�lva lebuktatta a gyilkost, aki a halott l�ny legjobb bar�tn�je volt. Azt�n kirohant az �p�letb�l, a parkba ki�rve, ami a rend�rs�g el�tt van megtorpant. Zavartan n�zett sz�t, olyan volt, mint akibe �ramot vezetnek. Amikor utol�rtem �s megfogtam a v�ll�t �sszerezzent, ut�na zokogni kezdett.

-         De nem �jult el?

-         Nem, de �reztem, hogy nem sok hi�nyzott hozz�. De amikor a helysz�nen voltunk �s � k�vette - a hogy is h�vj�k – meg�rz�seit, akkor amikor �rezte a l�ny hal�l�t, akkor �sszecsuklott, de nem �jult el, mag�n�l volt.

-         Akkor is ott volt�l? – k�rdezte Eva.

-         Igen. L�ttam, ahogy egyre t�ntorog, azt�n, amikor �sszecsuklott elkaptam �s be�ltettem a kocsiba, majd hazament�nk.

-         Elmondta mi t�rt�nt?

-         Igen, tegnap. Azt mondta, �rezte, ahogy a l�ny meghal. A m�sikn�l meg t�l sok volt neki az �rzelem. De valahogy megv�ltozott az�ta.

-         Ezt hogy �rted? – k�rdezte Eva.

-         Bez�rk�zott, csak �gy ut�lag �ll �ssze a k�p bennem. Nem besz�lgetett, mint m�skor szokott. Begub�zott. Rosszul aludt. �s reggel majdnem h�romnegyed �r�t �llt a zuhany alatt, pedig mindig k�szen szokott lenni r�vid id� alatt. Mikor bekopogtam nem is hallotta, csak mikor bekiab�ltam hozz�, akkor j�tt ki a zuhany al�l �s gyorsan �sszekapta mag�t.

-         �rtem.

-         Most mi t�rt�nt? – k�rdezte Zack.

-         �ssze van zavarodva. K�rdezgettem, azt�n hirtelen elkezdte mondani, hogy nem tudja ki �s hogy ez �t mennyire zavarja. Meg, �gy �rzi, hogy r�d akaszkodott.

-         De h�t ez nem igaz. – v�gott k�zbe Zack.

-         � �gy �rzi. Akkor hirtelen r�t�rt erre a k�pess�g�re. �s �n mondtam, hogy nem lehet, hogy ezek a te �rz�seit, mire � mondta, hogy bebizony�tja, hogy nem �r�lt. �s a betegeim �rz�seit kezdte el mondani. Szinte sz� szerint. Led�bbentem. De amikor az egyik szinte �r�ltnek mondhat� betegem �rz�seit vette �t, egy p�r pillanatig engedett neki, majd megpr�b�lta ki�zni a gondolatait, de ehhez t�l gyeng�nek bizonyult �s �sszeesett.

-         Mi a v�lem�nyed?

-         Hiszek neki. �n m�g magam nem tal�lkoztam hozz� hasonl�val, de hallottam m�r r�luk. Kifinomult �rz�kekkel rendelkeznek. Pillanatok alatt eld�ntik, kiben b�zhatnak �s kiben nem, �szt�n�sen �rzik.

-         �s az amn�zi�ja?

-         Az amn�zi�t �ltal�ban egy trauma vagy s�r�l�s okozza. Ez esetben mindkett� lehet�s�ge fenn �ll. Nem szabad er�ltetni az eml�kez�st, mert az s�lyosabb probl�m�kkal j�rhat sz�m�ra.

-         Ugyanezt mondta Bob is. Azt mondta t�mogassam, legyek mellette.

-         Ez �gy van. Egyed�l t�ged ismer. B�zik benned �s biztons�gban �rzi mag�t n�lad. De mindett�l f�ggetlen�l egyed�l �rzi mag�t, elveszettnek. �ssze van zavarodva, mert nem eml�kszik arra ki is �. Erre csak r�tet�z az, hogy valakik �ld�zt�k, azt hiszi � is b�n�z� vagy valami hasonl�. Ami szerintem teljess�ggel kiz�rt.

-         Ezt mib�l gondolod? – �rdekl�d�tt Zack.

-         A k�pess�g�b�l. � a negat�v �rz�sekt�l rosszul van, kellemetlen neki, ez�rt gondolom �gy.

-         �rtem.

-         �s r�d milyen hat�ssal van Jenny?

-         Nem �rtem a k�rd�st. – pr�b�lta elterelni a k�rd�st Zack.

-         Ne pr�b�lkozz, tudom j�l, hogy �rted a k�rd�st! Egy biztos, hossz� id� ut�n m�sodj�ra dugtad vissza az orrod az �rsre. Ugyanakkor �n is l�tom rajtad, hogy oldottabb vagy.

-         Honnan tudsz te mindent?

-         Vannak m�g, akik szeretnek �s agg�dnak miattad. Bob, Philip �s �n is. Mi�ta a hugom meghalt az�ta te vagy a megtestes�lt Vasember. Aki senki sz�m�ra nem ny�lik meg. De ez a l�ny m�s. � mindazt el�rte napok alatt, amit nek�nk �vek �ta nem siker�lt.

-         Jaj, hagyjuk m�r. – �llt fel Zack �s b�mult ki az ablakon szakad� es�re, vihar tombolt odakint. A maga vill�ml�sos-d�rg�ses form�j�ban. �r�kig besz�lgettek, az id� egyre komorabb lett �s odakint s�t�tedett.