- J� reggelt, galambocsk�im! - �bredtem a nagyi b�g� hangj�ra. Kellett p�r m�sodperc, am�g siker�lt felfognom, hol vagyok, �s, hogy nem �lmodok.

- J�l aludtatok? – k�rdezte a nagyi. Mi�rt besz�l r�lam t�bbes sz�mban? J�, j�, hogy hat �k�r vagyok, de h�t a saj�t nagyany�mnak m�r csak nem k�ne ezt ilyen nyilv�nval�an �rz�keltetni velem!

- Igen. – ny�gtem kiss� rekedten m�g mindig csukott szemmel. Reggel mindig ez van, kellemesen soulos a hangom, olyan Laurin Hill-esen.

�lljunk csak meg egy pillanatra! Valaki mintha alattam d�rm�g�tt volna. R�snyire kinyitottam a szemem �s sz�rny�, s�t egyenesen borzalmas l�tv�ny t�rult el�m: DEAN WINCHESTER!!! Pite, Dean, Drakula, kanap�. Hogy t�rt�nhetett meg, hogy ism�t vele t�lt�ttem az �jszak�t?! Na nem mintha b�rmi is t�rt�nt volna, de m�gis csak rajta aludtam! Ez az �bred�s fel�rt minimum a Holtak hajnal�val. Ijedtemben legurultam a kanap�r�l (vagy ink�bb Deanr�l), �s a f�ld�n landoltam. �gy l�tszik, ez a sorsom: az istenverte Winchesterek miatt folyton a padl�n v�gzem.

- Nem kell zavarba j�nni, kedvesem! �n is voltam �m fiatal, m�g ha ez m�r nem is l�tszik. - Nevetett a nagyi, mik�zben mi sz�rny�lk�dve m�regett�k Deannel egym�st.

- Ez nem az, aminek l�tszik. - K�z�lt�k egyszerre. Remek most m�r nemcsak egy�tt alszunk, hanem egyszerre is besz�l�nk. Mi j�het m�g, szerelmes szavak suttog�sa vir�gnyelven, amit csak mi �rt�nk?

- Persze, hogy nem az. Semmi sem az aminek l�tszik. - Legyintett a nagyi, ahogy elt�nt a konyh�ban.

- Ne is �lmodj t�bb pit�r�l! – Sz�geztem le, csak a mihez tart�s v�gett.

Akkor d�bbentem r�, hogy a pite rossz. S�t, nemhogy rossz, egyenesen maga a megtestes�lt gonosz. Pont olyan, mint Chucky baba, azt hiszed, oh de �des, milyen cuki, azt�n r�j�ssz, hogy a cukorm�z csak �lca, �s az eg�sz arra megy ki, hogy eltegyenek l�b al�l. Pedig a „Sorvadj el” ut�n megfogadtam, t�bbet nem eszek pit�t. Be kellett volna tartanom.

K�s�bb siker�lt felh�vnom ap�t, megbesz�lt�k, hogy �tmegyek. Szerettem volna megmutatni neki a k�sem. Az �n vil�gomban t�le kaptam, �s am�gy is r�g�sz. Tudni akartam, m�gis hogyan t�rt�nhetett, hogy kicsin�ltam azt a d�mont egyetlen sz�r�ssal.

- Hova m�sz? – k�rdezte Dean, mint valami fel�gyel� biztos. Ha �gy folytatjuk a WC-re sem mehetek majd an�lk�l, hogy bejelentettem volna!

- �tmegyek a sz�leimhez. Kider�tem, mi van a k�semmel.

- Egyed�l? – n�zett r�m �sszer�ncolva a homlok�t.

- Nem, Sz�szik�m, nem egyed�l. Chuck Norris �s Steven Seagal is velem tartanak. M�r �tv�ltottak l�thatatlan �zemm�dba.

- Nagyon humoros, hercegn�.

- Mir�l vitatkoztok m�r megint? – �rkezett meg Sammy egy �ri�si s�hajjal.

- El akarok menni ap�mhoz, de Mr. Majd�nmegmondomatutit ellenzi a dolgot. – feleltem.

- Nem tetszik, hogy egyed�l akar m�szk�lni. – legyintett fel�m, mire �n csak forgattam a szemem. – Eml�kezz csak vissza, mi t�rt�nt, mikor utolj�ra egyed�l hagytunk! Majdnem meghalt�l!

J� �g! Eg�sz �letemben ezt fogom hallgatni! Mint, mikor egyed�l hagynak egy kamaszt a h�zban, ami tot�l v�letlen�l �pp akkor gyullad ki, �s ez eg�sz �let�n �t k�s�rti azt a szeg�ny gyereket.

- Mi lenne, ha mindannyian elmenn�nk? – k�rdezte Sam.

- Mi�rt mind? Mi�rt nem el�g, ha csak te meg �n megy�nk? – Logikus k�rd�s volt t�lem. Minek menn�nk mindh�rman? Sammy is �pp el�g.

- Nem vezethetitek a kocsit. – k�z�lte Dean, �s hat�rozottan �gy v�ltem kezdek meg�r�lni. Esk�dni mertem volna r�, hogy a f�lt�kenys�g szikr�ja lobbant fel a szem�ben, de nyilv�nval�an csak k�pzel�dtem. Nem tesz j�t nekem ez a hely.

- Rendben. Menj�nk! – mondtam, majd dr�maian kivonultam a kocsihoz.

- Apa!

- A k�nyvt�rban, hercegn�!

A k�nyvt�r… Rajongtam a h�zunk �ri�si k�nyvt�r��rt. Folyton ott legyeskedtem apa k�r�l, mikor valamilyen �j szerzem�nyt hozott a gy�jtem�nybe. Egyszer�en im�dom a r�gi k�nyveket, az az illat, a n�hol pecs�tes lapok, van benn�k valami, ami mindig is leny�g�z�tt, valami var�zslatos.

- Szia apa!

- Gyertek csak, gyertek csak! – ki�ltozott a l�tra legtetej�r�l.

- Mit csin�lsz? – k�rdeztem.

- Keresek valamit, de nem fontos. Azt mondtad, van valamid nekem. Mi az? – k�rdezte, ahogy elindult lefele.

- Egy k�sr�l lenne sz�. – feleltem, mik�zben kivettem a k�st a t�sk�mb�l. Rem�lem, apa tudja, mi ez!

- Mutasd csak! – ny�lt �rte.

P�r percig csak �llt ott �s n�zegette, mi pedig fesz�lten v�rtuk a v�laszt, mikor is hirtelen felki�ltott.

- Atya�g! Szent Sz�z M�ria! Honnan van ez? – k�rdezte izgatottan. J�l ismertem ezt a n�z�st. A tipikus Jeremy Louis Remington f�le „megfogtam az isten l�b�t” n�z�s.

- �hm… vett�k egy antik keresked�sben. – felelte Sam. M�g j�, hogy valaki k�pes gyorsan reag�lni.

- Mi�rt mi az? – k�rdezte Dean k�v�ncsian.

- El sem akarom hinni. Ilyen nincs. Ez lehetetlen. – Ilyen �s ehhez hasonl� dolgokat motyogva az orra alatt j�rk�lt le-f�l a szob�ban, mintha mi ott sem lett�nk volna.

- Most m�r legal�bb �rtem, kit�l �r�k�lted a hajlamot az �r�letre. – s�gta oda Dean.

- A halott ap�mr�l besz�lsz! – k�z�ltem a kellet�n�l kiss� hangosabban.

- Mit mondt�l? – n�zett r�m apa d�bbenten.

- Iz�, �n csak azt, hogy a halott mad�rr�l besz�l �s tan�s�thatna t�bb tiszteletet is. – Halott mad�r? T�nyleg? Enn�l jobb nem juthatott volna eszembe…

- Mif�le halott mad�r? – �rdekl�d�tt apa. Mi�rt is kellett halott madarakr�l besz�lnem?

- Mr. Remington, mit is mondott a k�sr�l? – v�gott k�zbe Sam, megmentve ezzel mindannyiunkat.

- Nem, nem. Ez nem egy k�s. – ingatta a fej�t.

- Akkor mi az? Tal�n egy halott mad�r? – k�rdezte Dean, mire �n sz�r�san r�hunyorogtam, de ap�m mindebb�l semmit nem vett �szre, annyira el volt foglalva a „nem k�ssel”.

- Ez egy tanto. – k�z�lte.

- Tanto. – ism�teltem meg. M�gis mi a fene az a tanto? Sp�ci d�mongyilkol� „nem k�s”, vagy mi?

- Bizony, m�g hozz� nem is ak�rmilyen tanto. Yoshimitsu, a jap�n t�rt�nelem legnagyobb tanto k�sz�t�j�nek elveszettnek hitt els� darabja. A Kamakura-korb�l sz�rmazik, felbecs�lhetetlen az �rt�ke. Sokan azt gondolt�k, tal�n nem is l�tezik. Ez egyszer�en csod�latos! – lelkendezett fel-al� j�rk�lva.

Ez val�ban csod�latos volt, de ett�l m�g nem tudtuk, hogy is �ll a dolog a d�monokkal.

- Apa, van valami legenda, vagy ilyesmi, ami kapcsol�dik ehhez a … tantohoz?

- Oh, persze. Hogy k�rdezhetsz ilyet? Mindenhez tartozik egy t�rt�net, egy m�tosz.

- Elmondan�d, k�rlek?

- Nos, azt mondj�k, ezt itt a kezemben Yoshimitsu k�sz�tette Minamoto no Jorimotonak 1146-ban, miel�tt az letasz�totta volna a tr�nr�l a cs�sz�rt. A legenda szerint a cs�sz�r unok�ja d�monokat k�ld�tt a Minamoto-h�zba, mikor megneszelte, mi k�sz�l�dik. Jorimoto azonban egyt�l egyig v�gzett vel�k, mivel a tanto, amit Yoshimitsu adott neki, a pokolban kov�csolt vasb�l k�sz�lt. Ez a n�zet val�sz�n�leg az�rt terjedt el, mivel akkoriban �gy gondolt�k, d�moni l�nnyel csak d�moni eszk�z v�gezhet. – Egy pillanatra elhallgatott, majd hozz�tette: - Nem, mintha l�tezn�nek d�monok.

Sammel �s Deannel egym�sra n�zt�nk, majd b�lintottunk, hiszen csak nem mondhattuk, hogy dehogy nincsenek, �pp baromira r�nk vannak �llva. B�r hozz� kell tennem, fogalmam sincs, mi�rt, de az a fura �rz�sem t�madt, mintha apa nem kell� �t�l�ssel k�z�lte volna, hogy d�monok m�r pedig nincsenek. Persze az is lehet, hogy csak k�pzel�dtem.