– Nem hiszem, hogy megoldhat� volna – d�nny�gte. – Ap�m m�g tal�n bejuttathatta volna, de �n… h�t, ink�bb nem biztatom. Nincsenek �sszek�ttet�seim az Akad�mi�n k�v�l. De ha megmondja, mire van sz�ks�ge, �n val�sz�n�leg ki tudom hozni onnan. Vagy ak�r a csal�dom arch�vum�b�l is – �s most �nel�g�lten mosolygott maga el�. – Az otthoni gy�jtem�ny is megvan olyan gazdag, mint a con Dehjanarok�.

A f�rfi m�rlegelte egy darabig az elhangzottakat, miel�tt igent b�lintott volna.

– Legyen �gy. Gondolom, sejti, mit fogok k�rni.

Fejr�z�s volt a v�lasz.

– Nem is �rdekel. Kihozom, a mag��, �s nekem ennyi el�g.

– Teh�t m�g csak nem is k�v�ncsi r�, mihez akarok kezdeni…

– Nem – felelte egyszer�en Hrisz Bordigen. – Teh�t?

L�togat�ja meg�rintette a hal�nt�k�t, pontosan ott, ahol az ut�bbi hetekben indult rohamos gy�r�l�snek a haja.

– A csal�df�kat az arch�vumb�l.

Most sem tudta kibillenteni a fi�t a k�z�ny�b�l. Katonak�nt fogta fel az elhangzottakat: ha parancsot kapott, nem firtatta az okokat, hanem engedelmeskedett. Most sem k�rdezte meg, hogy mit akar az adatokkal a fels�g�rul�. Eg�szen m�s okozta a k�tked� hangs�lyt a szavaiban.

– A h�rom csal�d�t? Nem hiszem, hogy megvoln�nak. A nagykir�ly parancsba adta, hogy minden �r�sos eml�ket semmis�ts�nk meg. Ne maradjon nyoma se a kir�lygyilkosoknak. De majd megl�tom, mit tehetek.

Be kellett �rni ennyivel. M�r csak az�rt is, mert Hrisz most megint fel�llt, kinyitotta az ajt�t, kikukucsk�lt a folyos�ra, �s mivel nem l�tott odakinn egy lelket sem, intett a t�rs�nak, hogy induljon.

– Egy h�t m�lva ugyanebben az �r�ban, ugyanitt – mondta m�g fojtott hangon, �s a m�sik r�b�lintott, miel�tt szapora l�ptekkel elhagyta volna a helyis�get.

Az ifj� admir�lis nem n�zett ut�na. Becsukta az ajt�t, �s b�r nem izzadt, egy reflexmozdulattal megt�r�lte a homlok�t.

Nem maradt m�r sok�ig a szob�ban � sem. Csup�n percekbe telt, hogy eltakar�tsa a vend�ge nyomait, el�gesse a level�t, azut�n elhagyta az �p�letkomplexumot, �s a f�tiszti sz�ll�sok fel� vette az ir�nyt.

Elgondolkodott ugyan a k�l�n�s k�v�ns�gon: � arra sz�m�tott, hogy mened�ket, tal�n hamis pap�rokat vagy esetleg n�h�ny katon�t k�rnek majd t�le. De b�r el�g egy�rtelm�nek l�tszott, hogy az �reg – legal�bbis Hrisz a maga ifj�s�ga telj�ben �gy gondolt r�, mint id�s emberre – a puszta t�l�l�sen k�v�l forral m�g valamit, �t nem foglalkoztatt�k igaz�n a sz�nd�kai. Sejtelme sem volt r�la, mit ind�tott el azzal, hogy r�b�lintott l�togat�ja k�r�s�re: � csak az apja ad�ss�g�t v�lte ler�ni ekk�ppen.

Nyugodtan aludt, �s semmit nem �lmodott aznap �jjel. Harmadnapra virrad�ra pedig, hivatalos szabadnapj�n, kora reggel �sszecsomagolt, �s �tnak indult a Bordigen csal�d birtok�nak sz�ve, az univerzum tal�n legragyog�bb �kk�ve, Telpara bolyg�ja fel�.

Telpar�t a legt�bben az �ri�sok birodalmak�nt emlegett�k. Azok is, akik nem j�rtak rajta sosem. L�tv�nyoss�g volt, gy�ny�r�, tele gazdags�ggal �s k�l�nleges m�eml�kekkel, m�r j�val azel�ttr�l, hogy az els� Bordigen megvetette volna rajta a l�b�t.

Maguk a Bordigenek sem ismert�k v�lasztott haz�juknak, uradalmuk �kk�v�nek rejtelm�t. �vsz�zadokkal kor�bban tal�ltak r�, �gysz�lv�n kihalt �llapotban, �s b�rhogyan is kutattak a rejt�ly nyitja ut�n – hiszen kutattak lelkiismeretesen: az �sat�sok �s egy�b vizsg�l�d�sok mind a mai napig komoly p�nzt em�sztettek fel –, megfejteni eddig m�g nem tudt�k. M�g csak a k�zel�be sem jutottak semmif�le megold�snak. Jobb h�j�n teh�t el kellett fogadniuk a helyi folkl�rban gy�kerez� felt�telez�st, azt, hogy az id�k hajnal�n igenis �ri�sok �ltek Telpar�ban.

Minden erre vallott. Az �p�letek, a szobrok, �s mind az eml�kek, amelyet a let�nt civiliz�ci� maga ut�n hagyott. F�lelmetes m�szaki fejletts�ggel emeltek hihetetlen kolosszusokat. Vil�g�t�tornyot, amelynek h�romszor tizennyolcezer, nem emberi l�pt�k� l�pcs�fok vezetett fel a tetej�re. Sz�nh�zat, ahov� a con Dehjanarok f�l birodalm�t k�l�n�sebb neh�zs�g n�lk�l be lehetett volna zs�folni �gy, hogy m�g �l�hely is jusson mindenkinek. A f�l kontinensen �t�vel�, hatalmas m�utat, amely kilom�terekkel emelkedett a lent elter�l� metropolisz, Wendonwilla f�l�, �s amelyen ak�r tizenhat s�vban is k�zlekedhettek volna a legnagyobb kiterjed�s� j�rm�csod�k is. Amely �t az uradalom sz�v�be, a Bordigenek csal�di f�szk�be vezetett, �s amelyen a csal�d tagjainak �s ritka vend�geinek kiv�tel�vel egy teremtett l�lek sem j�rhatott. Amelyen most is kiz�r�lag a fiatal admir�lis haladt el�re.

K�l�n�s j�rm�v�n �lt. Olyasfajt�n, amit ritk�n lehetett l�tni a birodalomban. A puszta k�lseje alapj�n kifejezetten r�gim�dinak sz�m�thatott volna, de hihetetlen teljes�tm�nyekre tudta sarkallni, �gyhogy rendre lek�r�zte a legmodernebb fejleszt�seket is. � robog�nak nevezte, �s b�szke volt r�, �s b�szke volt arra is, hogy mindenhol megb�mulj�k, amerre csak j�r vele. Az egyszem�lyes, k�t ker�k meghajt�s� g�pcsoda val�ban egyedi megjelen�ssel b�rt: �ramvonalas alakj�t met�lf�ny� festett l�ngnyelvek futott�k be, �s hatalmas m�retei ellen�re is roppant kecses, f�rge j�sz�gnak l�tszott. �s nem is csak l�tszott: gond n�lk�l �tl�pte a legmagasabb sebess�gkorl�tot is, amelyet sz�razf�ldi j�rm�veknek szabtak. Nem volt sem a legkorszer�bb, sem a legdivatosabb j�rm�vek k�z� sorolhat�, viszont egyedinek sz�m�tott, �s egy kisebb vagyont �rt. Most pedig �gy has�totta a m�rf�ldeket a fel�vel� sztr�da meredek�n, mint a gondolat.

Hrisz Bordigen �ppen el�g ritk�n j�rt otthon ahhoz, hogy �mulattal �s �h�tattal n�zzen maga k�r�l jobbra-balra. J�llehet, zsenge gyerekkor�t �s azut�n n�h�ny vak�ci�t is Telpar�ban t�lt�tt, val�j�ban sosem gondolt r� �gy, mint a haz�j�ra vagy az udvarh�zra mint otthon�ra. Sokkal ink�bb lakott � az Akad�mi�n, ahov� r�ad�sul nem f�zt�k olyan kellemetlen eml�kek, mint a csal�di f�szekhez.

Megr�zta a fej�t. Nem akart most gyerekkora sz�mtalan megpr�b�ltat�s�ra gondolni. �ppen el�g, hogy mindig esz�be jutnak, ak�rh�nyszor felt�nik el�tte a k�ria �p�letegy�ttese vagy ak�r csak a f�l megy�nyi ter�leten v�gigh�z�d� park… Eh, soha nem �lt egyetlen Bordigen sem, aki k�pes lett volna m�rt�ket tartani, �s a nagyb�tyja, Fred, aki jelenleg viseli a csal�df� tiszts�g�t, sem jobb vagy rosszabb semmivel, mint az el�dei. Megr�zta a fej�t, �s makacsul visszaterelte a gondolatait l�togat�sa c�lj�hoz.

Nem k�sz�lt semmilyen �r�ggyel. Nem volt kenyere a hazudoz�s. Nem ismert kis f�llent�st, apr� cs�sztat�st vagy �ppen kegyes hazugs�got. M�r annak sem �r�lt, amikor Ianzan�t kellett megt�vesztenie, Fred Bordigennek pedig v�gk�pp nem �llott sz�nd�k�ban a szem�be hazudni. �dv�z�lni fogja, v�lt vele n�h�ny udvarias sz�t, ha nem tudja elker�lni, akkor esetleg elcseveg egyik-m�sik unokafiv�r�vel �s -n�v�r�vel, azut�n visszavonul a csal�di iratt�rba, de hogy mi�rt teszi, azt nem fogja az orr�ra k�tni senkinek sem.

Felkel�ben volt a nap. Az udvarh�z h�ta m�g�l kelt fel, r�zsasz�nre festve m�g�tte p�rj�val az eget. L�gy szelet hozott mag�val, tiszt�t, h�s�t�t, amely azonban s�v�t� l�g�ramm� lett a sz�guld� robog�val szemben. Hrisz belefesz�tette az �ll�t, engedte, hogy �tj�rja a haja tincseit, �s ugyancsak csod�lkozott volna, ha valaki ebben a pillanatban megkocogtatja a v�ll�t, �s a f�l�be s�gja az igazs�got: hogy �gy n�z ki, mint ahogyan Telpara hajdani lakosait elk�pzelik. Hogy olyan, ak�r egy ifj� isten. A felkel� nap megny�jtotta az �rny�kot a h�ta m�g�tt, finoman j�tszott majdnemfeh�r haj�n, felragyogott a rangjelz�sein meg a j�rm�v�n, amin �lt, �s f�nyp�szm�kb�l font koszor�t s�t�t b�r� homloka k�r�. Sz�les v�llaival, keskeny cs�p�j�vel, �ntudatos tart�s�val Hrisz Bordigen most val�ban istens�g benyom�s�t kelthette volna ak�rkiben.

Hossz�ra ny�lt az �tja m�g �gy is, hogy nem fukarkodott a sebess�ggel, unalom�z��l felid�zte h�t mag�ban a tegnap esti vez�rkari �l�s r�szleteit. Ez volt mind�sszesen a m�sodik, amelyre az admir�liss� val� el�l�ptet�se �ta sor ker�lt. Iago Dwimolren kezdem�nyezte, a harmincas �vei v�ge fel� j�r�, tagbaszakadt Dwimolren admir�lis, ahogy azt Hrisz el�re sejtette is: annak ok�n, hogy az �j uralkod� a sz�ne el� id�zte Ianzan�val egyetemben. Sz� se r�la, nagy port vert fel a h�r a t�bbi admir�lis k�r�ben. Givron Maderra, aki a maga hatvankilenc �v�vel a rangid�snek sz�m�tott mind�k k�z�l, �s h�rom nagykir�ly hal�l�t is meg�rte az Akad�mia tagjak�nt, nem tartotta ezt �nmag�ban annyira furcs�nak, de � is nagyon szerette volna tudni, mit is �hajt k�t tisztt�rsukt�l – �s �ppen ett�l a kett�t�l – az �jdons�lt uralkod�. �s hab�r sokra igaz�n nem mentek vele, az�rt nem gy�ztek tal�lgatni, azut�n pedig azt kezdt�k megvitatni, hogy mi is volna az egys�gesen felveend� helyes magatart�sforma az udvarral szemben.

Hrisz, �gy is, mint a legfiatalabb jelenlev�, nem sokat sz�lt, ink�bb csak m�regette a t�rsait, akik n�h�ny hete m�g a feletteseinek sz�m�tottak. M�g neki is f�j� volt l�tni a h�rom �res sz�ket az ov�lis asztal k�r�l, annak a h�rom admir�lisnak az �res sz�k�t, akiket a csal�djukkal egy�tt kiirtottak az uralkod� emberei. Besz�lni ugyan nem besz�ltek r�luk, de �res hely�k n�ma mement�k�nt jelezte: az Akad�mia f�tisztjei nem felejtenek akkor sem, ha a legmagasabb helyr�l parancsoltak nekik feled�st.

K�nyelmetlen �l�s esett a maga sz�k�ben, ami az apj�� volt m�g nem is olyan r�gen. M�r csak a mellette helyet foglal�k miatt is. De h�t nem v�laszthatta meg a hely�t, az a csal�dok rangsora �ltal jel�ltetett ki. �gy �ltek k�rben az asztaln�l, b�rmelyik gyerek el tudta volna sorolni: Bordigen, Zobodur, Westu, Maderra, Dwimolren, Aurelias, Sevodan, Gaol �s v�g�l Caravati. Hrisz nem is tudta eld�nteni, melyik szomsz�dj�nak fesz�lyezi jobban a t�rsas�ga. Zorvak Zobodur�-e, akivel az anyja r�v�n szegr�l-v�gr�l rokonok, m�gis olyan elt�lzott szertart�soss�ggal viselkednek egym�ssal, ak�r k�t vadidegen, vagy pedig Crestella Caravati�, aki Ianzan�n k�v�l az egyetlen n� a vez�rkarban, �s �r�k rejt�ly maradt, mi�rt �ppen �t helyeztette el az Akad�mi�n a Caravati csal�df�, Nilo. Caravati admir�lis b�ven t�l volt m�r els�- �s m�sodvir�gz�s�n is, m�gis olyan kac�r pillant�sokat vetett a mellette �l� fiatal tisztt�rsra, amelyeket b�rmely ifj� h�lgy megirigyelhetett volna. Hrisz, ha lehet, m�g jobban igyekezett ker�lni a tekintet�t, mint a Zorvak Zobodur�t, �s els�k�nt kelt fel az asztalt�l, amikor Givron Maderra v�gre visszavonul�st javasolt. Az esz�be jutott m�g az�rt, hogy hamarosan neki kell majd eln�k�lnie az ehhez hasonl� �l�seken, de cseppet sem b�nta, hogy ezt ma m�g senki nem v�rta el t�le.

Nem tartott att�l, hogy t�l kor�n �rkezik, m�g �gy sem, hogy Telpara napja �ppen csak megkezdte az �tj�t felfel� a bolyg� ragyog� k�k eg�n: nagyb�tyja, a csal�d feje, h�rhedetten rosszul szokott aludni. A napfelkelte nyilv�nval�an most is �bren tal�lta m�r, vagy a dolgoz�szob�j�ban, hivatalos iratokba, szerz�d�sekbe m�lyedve, vagy esetleg a d�szteremben, ahol olyan sz�vesen �cs�rg�tt teljes csendben, kib�mulva az ablakon a k�ri�t k�r�l�lel� parkra. L�v�n maga is kor�n kel� ember, Hrisz tisztelte ugyanezt a von�st a nagyb�tyj�ban, �s most r�ad�sul �ppen kap�ra is j�tt neki: sz�vesebben besz�lt vele �gy n�gyszemk�zt, a korai �r�kban.

Cseppet sem lass�tott, amikor v�gre felt�nt el�tte az �t v�g�n a k�ria mag�nter�let�t elz�r� d�szes kov�csoltvas kapu. Tudta, hogy ha nem �t, h�t a robog�j�t messzir�l felismerik az ott posztol� kapu�r�k, �s minden tov�bbi n�lk�l beengedik.

V�gigsz�guldott a h�zhoz vezet�, park szeg�lyezte utacsk�n. Kavicsok r�p�ltek a robog�ja kerekei al�l mindenfel�, de nem t�r�d�tt vele akkor sem, ha egyik-m�sik felpattant a karj�ra: vastag utaz�ruh�j�n kereszt�l nem tehettek k�rt sem benne, sem az uniformis�ban. Hangos s�v�t�ssel f�kezett le v�g�l a h�z el�tt. A j�rm�vet otthagyta, tudva, hogy az enged�lye n�lk�l �gysem fogja piszk�lni senki, �s elindult felfel� a ragyog�ra sik�lt, sz�les m�rv�nyl�pcs�soron.

A k�ria gigantikus m�retei sosem tudt�k leny�g�zni, elv�gre � az Akad�mia sokszorta nagyobb �p�leteihez, az ott ny�zsg� katon�k sz�zadaihoz szokott. A sz�nd�koltan mutogatott, szinte m�r fitogtatott gazdags�g, a pompa pedig ink�bb �bresztett eln�z�st a katona�let purit�ns�g�hoz edz�d�tt lelk�ben. De az�rt k�szs�gesen elismerte, hogy a h�znak mind a fekv�se, mind az ar�nyai kiv�l�ak. H�romszintes, klasszikus U alak� �p�let magasodott el�tte, aranyporral futtatott feh�rre k�porozott, ragyog� feh�r oszlopokkal, szobrocsk�kkal, m�rv�nycsipk�kkel gazdagon d�sz�tett, f�ny�z� �p�let. D�szei karcs�ak, kecsesek, meglep�en l�gies hat�st k�lcs�n�znek a k�l�nben kimondottan massz�v h�znak. A beoszt�sa is ide�lis: a k�zb�ls� sz�rnyban a mindenkori csal�df� �s k�zvetlen fam�li�ja – feles�ge, gyermekei, esetleg azok is h�zast�rsaikkal, unok�i – �lnek, de itt tal�lhat�ak a nagyobb k�z�s helyis�gek, az �tkez�, a d�szterem �s a nagycsarnok is. Baloldalt, a legfels� szinten elk�l�n�thet�k a csal�di had�sz, azaz – j�tt r� hirtelen – most m�r az � szob�i, a t�bbi rokon ugyanezen az oldalon, az als�bb szinteken elosztva lakik, jobbra pedig a csel�dek sz�ll�sai, a f�rd�k �s egy�b helyis�gek tal�lhat�k. A konyha, ak�rcsak a kis csal�di k�polna, k�l�n�ll� �p�letben helyezkedik el nem sokkal a nagy udvarh�z h�ta m�g�tt, eltakarva a sportp�ly�kat, gyakorl�tereket �s a manaps�g oly divatos s�v�nylabirintust.

Mindezek a dolgok automatikusan p�r�gtek v�gig az agy�n, �s ugyanezzel a g�piess�ggel b�lintott oda a feh�rk�t�nyes le�nyz�nak is, aki kinyitotta el�tte az ajt�t.

A korai id�pont ellen�re term�szetesen m�r j�kora s�rg�s-forg�s fogadta odabent: a szolgahad megkezdte napi tennival�it, szorgalmasan takar�tottak, port t�r�ltek, k�vet s�roltak, elh�zt�k a f�gg�ny�ket, kiszell�ztett�k az �jszak�r�l bennmaradt �llott leveg�t, �s egy�ltal�n megtettek mindent, amivel a Bordigenek k�nyelm�t �s j�l�t�t el�seg�thett�k. Hrisz szapora l�ptekkel v�gott �t k�z�tt�k, katon�s b�lint�ssal viszonozta elrebegett vagy �ppen felharsan� �dv�zl�seiket, de egyik�ket sem m�ltatta k�l�n�sebb figyelemre. Unokab�tyja, a h�res vad�sz, Hubert Bordigen val�sz�n�leg minden harmincn�l fiatalabb l�ny vagy asszony fenek�be belecs�pett volna elhaladt�ban, �s h�tba v�gta volna a f�rfiakat, de Hrisz nem tette sem egyiket, sem m�sikat. Nemcsak az�rt, mert eleve nem hazaj�tt ide, hanem sokkal ink�bb csak l�togat�ba, de m�g ha maga is itt �lte volna a mindennapjait, akkor sem jutott volna az esz�be ilyesmi. �s m�g csak �t sem futott a fej�n a helyzet furcsa ir�ni�ja, hogy Hubertet m�gis mennyivel jobban szeretik a csel�dek, mint �t. Hozz�szokott m�r a dologhoz r�ges-r�gen.

�gy d�nt�tt, a d�szteremben n�z k�r�l el�sz�r: h�resen rosszul alv� Fred b�csik�ja gyakran id�z�tt ott az ilyen korai �r�kban. Balra fordult teh�t a folyos�n, majd a r�k�vetkez� el�gaz�sn�l t�st�nt jobbra: a d�szterem pontosan a k�z�ps� sz�rny k�zpontj�ban volt megtal�lhat�, �s b�r az odavezet� folyos�k sz�vev�ny�ben ak�rmikor el lehetett t�vedni, ha valaki ismerte a terem elhelyezked�s�t, k�l�n�sebb neh�zs�g n�lk�l idetal�lhatott. Hrisz maga is automatikusan vette a fordul�kat, �s a sejt�se nem is csalta meg: alighogy oda�rt az arannyal futtatott k�tsz�rny� ajt� el�, az ott posztol� egyenruh�s lak�j m�lyen meghajolt el�tte, �s m�r ki is t�rta az ajt�t, tisztelettel b�kolva be rajta:

– M�lt�s�gos uram, az admir�lis…

Hrisz ugyan nem hallotta a bent elhangz� v�laszt, �m erre nem is volt sz�ks�g: a lak�j egy �jabb meghajl�s keret�ben kih�tr�lt az ajt�n, �s egy cirkalmas karmozdulattal jelezte neki, hogy a csal�df� fogadja. Hrisz biccent�ssel viszonozta a mozdulatot, azzal elhaladt mellette, be a terembe.

Nem n�zett k�r�l, j�rt m�r itt megannyiszor, �s ha vend�g maradt is, az�rt m�r nem ny�g�zt�k le a helyis�g adotts�gai. Sem a sz�nes �vegablakok, amelyek mind egy-egy legend�s csal�dtagot jelen�tettek meg, �s amelyek szerte a birodalomban rendre irigys�g t�rgy�t k�pezt�k, sem a m�regdr�ga m�v�szek hasonl� t�m�ban k�sz�lt festm�nyei. Ugyan azt egy gyors k�rbepillant�ssal �szrevette, hogy az ut�bbiak kett�vel gyarapodtak a legut�bbi l�togat�sa �ta, �s gyan�totta, hogy az �ppen divatos udvari fest�, Gauris m�vei lehetnek, de nem n�zte meg �ket alaposabban, m�g nem. Ehelyett a nagyb�tyj�ra n�zett, egy hosszan elh�zott m�sodpercig egyenesen bele a szem�be, azut�n der�kb�l mereven, katon�san meghajtotta mag�t el�tte, �s kiegyenesedv�n egym�shoz csapta a sarkait.

– B�csik�m.

Fred Bordigen komor arccal �ld�g�lt d�szesen megfaragott sz�k�ben a terem k�zep�n. Hrisz azonnal �szrevette, mennyire meg�regedett ez az arc, ami�ta nem l�tta. Pedig nem is olyan �reg m�g, eg�sz biztosan nincs m�g negyven�t. M�gis, valahogy m�s lett. F�radtabb a tekintete, lass�bbak a mozdulatai, �s mintha s�rg�san �sz�lni kezdene m�r a haja is, ami eredetileg �ppen csak egy �rnyalattal s�t�tebb az �v�n�l, n�mi v�r�ses be�t�ssel. A sz�k�n sem �l, sokkal ink�bb kuporog. Nem sz�p l�tv�ny, annyi bizonyos. Hrisz �gyelt r�, hogy ne �lj�n ki az arc�ra a sz�nalom, mert tudta, hogy az a k�t mogyor�barna sasszem azonnal �szrevenn�, �s nem akarta sem megb�ntani, sem felingerelni.

Fred Bordigen ellenben nem titkolta a meglepet�s�t, nyilv�nval�an nem sz�m�tott unoka�ccse l�togat�s�ra. Az�rt fel�llt, el�be ment, �s szertart�sosan meg�lelte.

– Hrisz fiam…

A fiatal tiszt most m�r nem gy�z�tt �lm�lkodni, �s a gondolatai olyan vil�gosan ki�ltek az arc�ra, hogy a csal�df� egyszeriben elnevette mag�t, �s a nevet�st�l most legal�bb t�z �vvel l�tszott fiatalabbnak.

– Na mi az, ifj� admir�lisom? – k�rdezte l�that� tetsz�ssel.

Hrisz a homlok�t r�ncolta, de az�rt kib�kte �szint�n:

– Mikor lettem �n neked Hrisz fiam?

Fred h�tba veregette, �s helyet mutatott neki a maga sz�k�vel szemben. Egyszerre �ltek le, Hrisz egyenes h�ttal, nagyb�tyja k�nyelmesen.

– Sz�val, fiam, mi hozott haza ilyen v�ratlanul?

Tartott t�le, hogy elhangzik ez a k�rd�s. �gyelt r�, hogy k�z�mb�s legyen a hangja, amin megv�laszolta:

– Kutat�munka. Ink�bb j�v�k ide, mint a Birodalmi Iratt�rba.

– J�l is teszed – b�logatott a csal�df�. – Sz�val kezded megtal�lni a helyedet az �j poz�ci�dban, igaz? Sz�p, nagyon sz�p.

El�rehajolt, figyelmeztet�s villant a szem�ben.

– Nem mindenki �r�lt a kinevez�sednek…

Halkan, m�r-m�r �sszeesk�v� t�nusban besz�lt. Hrisz nem gy�z�tt csod�lkozni rajta. Hiszen soha nem voltak egym�ssal bizalmas viszonyban, m�g egy ilyesfajta figyelmeztet�shez sem.

– Mindj�rt gondoltam… – szaladt ki a sz�j�n a keser� megjegyz�s.

Fred Bordigen zavartalanul folytatta, mintha meg sem hallotta volna a fanyar kis k�zbevet�st.

– De nem ok �s nem �rdem n�lk�l lett�l azz�, aki vagy. �s legf�k�ppen nem az�rt, ami�rt az ap�d… az �cs�m volt teel�tted. Biztosra veszem, hogy meg�llod a helyedet az Akad�mi�n �s a csal�dban is, fiam. �s tudom, hogy nem hagysz engem cserben.

Akkor h�t ez�rt. Hrisz majdnem elfintor�totta az arc�t. Fred Bordigen �s az � h�res el�vigy�zatoss�ga. H�t persze. Szok�s szerint mindenhonnan be akarja biztos�tani mag�t, �s ez mag�ban foglalja az Akad�mi�ra kinevezett csal�dtag lojalit�s�t is. Am�g senki volt, csapatparancsnok csup�n m�g csak nem is az apja, hanem Iago Dwimolren hadoszt�ly�ban, addig a b�csik�ja sem sietett ilyen bizalmas hangot meg�tni vele szemben, addig sz�gyenfoltnak tartotta � is, Zobodur szukafatty�nak, de most, hogy kinevezte a csal�di seregek �l�re, egyb�l megv�ltozott a magatart�sa. R�ad�sul Hrisz nem k�telkedett abban sem, hogy a szem�be hazudik, �s igenis ugyanaz�rt maradt � az Akad�mi�n, mint az apja �el�tte: hogy kivonj�k a t�rsadalmi �letb�l. Elv�gre a vez�rkar t�bbnyire t�nyleg eltemetkezik az Akad�mi�n, tal�n csak Crestella Caravati kiv�tel�vel, aki persze nem mondott le a k�zszerepl�sr�l soha. De h�t nem is a Caravatik jelentik a m�rc�t…

Mindegy is, nem ez a l�nyeg, hanem valami eg�szen m�s, amire hirtelen r� kellett �brednie: hogy a fam�lia j� h�r�nek meg�v�s��rt folytatott j�t�k k�vetkezt�ben – �s mintegy a sors fintorak�nt – most �hatatlanul is t�nyez�v� v�lt a csal�dban. Valakiv�, akivel sz�molni kell. Valakiv�, akinek sz�ks�g van a h�s�g�re. Akire sz�ks�g van.

A nyelv�n volt m�r, hogy – m�r csak �j helyzete hat�rait kitapogatand� is – j�l megmondja a v�lem�ny�t a csal�df�nek, de sok�ves rutinnal legy�rte a felh�borod�s�t. Ink�bb csak b�lintott udvariasan, �s annyit tett csak hozz� az elhangzottakhoz:

– Ne agg�dj, b�csik�m. Tudom, hol a helyem.

Ez is �ppen el�g k�t�rtelm�en hangzott, de Fred Bordigen nem t�nt fennakadni rajta. Persze neki j�val t�bb sz�csat�ban ny�lt m�r alkalma megedz�dni, mint fiatal rokon�nak. Akire r�ad�sul t�nyleg sz�ks�ge is volt.

– Aprop�, a helyed – kapott bele ink�bb a sz�ba. – Ha m�r itthon vagy, berendezkedhetn�l. A had�ri lakoszt�lyban, term�szetesen. M�rmint ha engedi az id�d.

Hrisz b�lintott csak megint, �s fel�llt.

– Akkor megyek is. Elv�gzem a h�zi feladatomat. Felkeresselek m�g, miel�tt visszamenn�k az Akad�mi�ra?

M�la �ng�nyt �tv�z�tt a csal�df�nek kij�r� tiszteletad�ssal. Fred Bordigen nem is leplezte az el�gedetts�g�t.

– Mi az hogy, kedves fiam, mi az hogy. Ezek szerint nem akarsz a csal�doddal eb�delni?

�jabb, nem is annyira burkolt utal�s. �s Hrisz megint nem adta jel�t annak, hogy �rti. Pedig �rtette � nagyon is j�l.

– Nem hiszem, hogy belef�r az id�mbe. �jszaka m�r �n vagyok szolg�latban, addigra vissza kell �rnem az Akad�mi�ra. Ha megszak�tom a munk�mat az eb�d kedv��rt, akkor nem leszek k�szen.

Meghajolt megint, �s nagyb�tyja elbocs�t� int�s�re elhagyta a d�sztermet, azzal a tudattal, hogy mindkettej�knek j�csk�n adott meggondolnival�t. Azt�n a maga r�sz�r�l a h�tt�rbe tolta a k�rd�st, �s elindult a csal�di arch�vum fel�, hogy mindenekel�tt kiegyenl�tse n�hai apja becs�letbeli tartoz�s�t.

Az apja… soha nem gondolta volna, hogy egy olyan �leter�s �s l�tsz�lag makkeg�szs�ges embert, mint �, ilyen k�nnyed�n �s ennyire pillanatok alatt elvihet egy egyszer� betegs�g. Iago Dwimolren, aki utolj�ra l�tta �t �letben, megesk�d�tt r�, hogy nem vette �szre rajta a bajnak semmi jel�t, �s Hrisz a maga r�sz�r�l teljes m�rt�kben hitt is neki. M�gis, alig egy �r�val k�s�bb, amikor a sz�rnyseg�dj�n�l felvis�tott az �les hang� cseng�, m�r k�s� volt. Addigra m�r meghalt.

Hrisz j�l eml�kezett a k�ts�gbees�sre, amit akkor �rzett. A tagad�sra, a f�jdalomra, a gy�szra, ami alig tompult az�ta. �s arra is, hogy nem engedt�k egyed�l maradni vele. Felettese, aki maga is m�lyen megrend�lt, �gysz�lv�n a k�teless�g�nek �rezte, hogy a f�lig �rv�n maradt fiatalember t�rsas�g�ban, �t mintegy vigasztalva fojtsa alkoholba a b�nat�t. Parancsot adott, �s Hrisz, a katona engedelmeskedett. Ahelyett teh�t, hogy m�lyen, bens�s�gesen �s legf�k�ppen mag�nyosan elsiratta volna az apj�t, hajnalig Iago Dwimolren irod�j�ban �cs�rg�tt bort nyakalva, �s amit csak lehetett, meg�rizve a tart�s�b�l. M�snapra pedig tisztt�rsak lettek Iag�val �s mind a t�bbiekkel.