A f�rfi az ablak el�tt �llt, a kavarg� h�es�st n�zte, �s sz�mot vetett a tudattal, hogy el�bb vagy ut�bb le fogj�k vad�szni.

Sz�pen, puh�n hullott a h�. Elolvadt, ahogy talajt �rt, megnedves�tette a lehullott levele­ket, megcsill�mlott a f�csom�kon, mintha harmat lett volna, de el�tte m�g elj�rta t�nc�t a s�t�tl� �g b�rsonyk�kje el�tt. Nagy pelyhekben esett, nem vil�g�totta meg m�s, mint az el­hagyott vad�szkunyh�ban rakott kis t�z f�nye. Sz�p volt. Gy�ny�r� sz�p.

Az ablakban �ll� f�rfi nem gondolt vele. Nem gondolt azzal sem, milyen kor�n meg�rke­zett most a szok�soshoz k�pest ez az elt�vedt kis havaz�s. Csak n�zte a pih�k t�nc�t a s�t�t erd�ben, de an�lk�l, hogy igaz�b�l foglalkozott volna vele. Sokkal ink�bb foglalkoztatta a las­san tudatoss� v�l� gondolat, ami eddig sejt�s szinten lapult meg valahol a tudata m�ly�n, hogy ha ez �gy megy tov�bb, akkor bizony meg fogj�k �lni. A csal�dj�t el­t�r�lt�k m�r a vil�gegyetem sz�n�r�l, �rmagul � maradt csak egyed�l, �s a jelek szerint � sem �l m�r sok�ig.

Hetek �ta vad�sztak r�. R�, az egyed�lire, aki meg�szta valahogyan a mindannyiuknak vetett kelepc�t. Ideje, lehet�s�ge akadt volna m�r b�ven, hogy lehunyja a szem�t egy pillanatra, �s �tgondolja a helyzet�t, m�gis most tette csak meg, most, az els� mer�nylet ut�n majd h�rom h�ttel. Eddig t�ls�gosan lefoglalta a p�ni r�m�let, a kil�t�stalan menek�l�s, �s elk�d�s�tette az agy�t a gy�sz. Feles�get, fiakat, unok�t gy�szolt, �s fiv�reket, n�v�reket, unokatestv�reket is. A legut�bbi adatok szerint huszonnyolcan voltak egyenes �gi lesz�rmazottak. Mostanra m�r csak � maradt meg egyes-egyed�l.

�s most ott �llt a rozzant fakunyh� ablak�ban, kifel� meredve a h�es�sbe, �s komoran hegyezte a f�l�t: vad�szkuty�k csahol�s�t figyelte, �s hallgatta a t�volb�l a t�z recseg�s-ropog�s�t. Legut�bbi hajl�k�t, amelyben v�gre biztons�gban hitte mag�t egy id�re, alattomos kezek gy�jtott�k r� orvul. A puszta b�r�t is alig tudta menteni.

M�g mindig nem merte elhinni, hogy ler�zta a kuty�kat.

Pedig �gy t�nt v�gre, hogy nem k�vetik. �s most ahelyett, hogy kimer�lten egy sarokba rogyott volna, vagy rohant volna tov�bb a f�k k�z�tt l�legzete fogyt�ig, beh�z�dott ebbe a kis lakba, �s kin�zett a s�t�ts�gbe, utat engedve a m�g s�t�tebb gondolatoknak.

A t�l�l� �szt�ne lehetett v�g�l is, ami arra k�nyszer�tette, hogy szemben�zzen a sors�val. A t�l�l� �szt�n, ami mindeddig csak annyit tett, hogy t�volabb s t�volabb hajszolta az �ld�z�it�l. Tal�n r��rzett valahol v�gre, hogy ez nem megold�s. �s gondolkod�sra sarkallta az eddig esz�t vesztve menek�l�t.

Egyvalami mindenk�ppen bebizonyosodott az elm�lt n�h�ny napban: b�rhov� rejt�zz�n is el, az orgyilkosok megtal�lj�k. Hi�ba k�rt mened�ket ismer�s�kn�l, hi�ba pr�b�lta elrejteni a nyomait nagyv�rosok ny�zsg�s�ben, �s v�g�l, mint az most oly f�nyesen kider�lt, hi�ba pr�b�lt rejteket tal�lni az isten h�ta m�g�tti erd�s�gben is. B�jhat ak�rhov�, megtal�lj�k. M�s megold�st kell kieszelnie, ha nem akar a csal�dja sors�ra jutni.

S�hajtott egyet, ahogy felfel� ford�totta a fej�t, �s az ablakon �t havat v�gott az arc�ba a sz�l. Rem�lte, hogy nyom�t vesztik majd, �s nem k�sz�lt B tervvel. Hamarj�ban kellett ki�tlenie egyet, m�ghozz� olyat, ami m�k�dik is.

Szembesz�llni az �ld�z�ivel jutott el�sz�r az esz�be, de csak mint f�lig sem form�lt, k�sza gondolat. V�g�l is megtehette volna, csak �ppen nem �rt volna el vele semmit. Nem volt harcos. V�v�t�rrel b�nni tan�tott�k ugyan m�g valamikor suhanckor�ban, de a leck�k r�gen voltak, �s m�r akkor sem bizonyult k�l�n�sebben tehets�ges fegyverforgat�nak. Most, t�l az �tvenen, m�g akkor sem adott volna mag�nak sok es�lyt, ha egyetlen ember ellen kell ki�llnia, �ld�z�i pedig rendszerint csapatostul j�rtak a nyom�ban.

Var�zsl�shoz szint�n hi�ba folyamodna. K�pezt�k ugyan egy darabig, de semmivel nem �rt el t�bb eredm�nyt a kort�rsain�l. N�ha meg tudta gy�jtani m�gi�val a t�zet a kandall�ban, de t�bbnyire nem, egyebet pedig m�g sosem siker�lt kereszt�lvinnie.

Megr�zta a fej�t. Egy h�pihe meg�lt a szem�ld�k�n, azt t�relmetlen mozdulattal elmaszatolta, azt�n tov�bbmozdult a keze, megd�rg�lte �sz�l� hal�nt�k�t. Eg�sz �let�ben a legfels� arisztokr�cia �let�t �lte, �s mivel harmadik fi�k�nt sz�letett, nem nyomasztotta soha a csal�df�i rang vagy az azz� v�l�s felel�ss�ge sem. Jobb�ra teh�t megvolt mindene, �s nem agg�dott semmin. Tragikus, hogy mennyire megv�ltozott mindez egy rossz d�nt�s vagy m�g ink�bb annak elhib�zott kivitelez�se miatt.

Mert h�t azt persze a legnagyobb j�indulattal sem �ll�thatta volna, hogy �rtatlanul szenved �ld�ztet�st. Ha a v�laszl�p�s radik�lis volt is, brut�lis �s az irracionalit�sig kegyetlen, att�l m�g v�laszl�p�s maradt, megtorl�sa egy nagyon is val�s�gos ball�p�snek. M�r amennyiben haszn�lhat� az egyszer� ball�p�s sz� arra, amit a csal�dja k�t m�sikkal �sszefogva cselekedett.

Arra, hogy meggyilkolt�k fiatal uralkod�jukat, az �ppen csak tr�nra l�pett II. Kharrel con Dehjanar nagykir�lyt.

Nem mintha a fiatalember k�l�n�sebben sokat tett volna az�rt uralkod�s�nak kilenc napja alatt, hogy kiv�vja alattval�i ellenszenv�t. Ak�r els�rang� uralkod� is v�lhatott volna bel�le, zsarnok nagyapj�n�l �s taktikus atyj�n�l messze kiv�l�bb, er�s kez�, de igazs�gos �r, aki hozz��rt�ssel �s al�rendeltjei �rdekeit szem el�tt tartva igazgatja gigantikus birodalm�t. Ez m�r sosem fog kider�lni. Es�lyt sem kapott r�, hogy bizony�tson.

Mert a birodalom �l�re nem kellett kir�ly. Nem kellett �jabb ut�dja azoknak a k�nyuraknak, akik �nhatalm�lag magukra biggyesztett�k a nagykir�ly titulust, �s k�ny�k-kedv�k szerint zsarnokoskodtak az egym�s ut�n ig�ba hajtott birodalmak felett. Alig k�t gener�ci�val kor�bban nyert�k el v�res h�bor�kban uradalmuk oroszl�nr�sz�t, �s az addigi kir�lyok, fejedelmek, vez�rek �s uralkod�k azon vett�k �szre magukat, hogy csal�df�kk� fokozt�k le �ket. Sok kisebb dinasztia kihalt – nem egyet k�z�l�k tudatosan irtottak ki –, a nagyobbak megmaradtak, a leghatalmasabb tucat a kir�lyi csal�d, a con Dehjanarok arisztokr�ci�j�v� korcsosult, �m ez nem jelentette azt, hogy �n�ll�s�gi t�rekv�seiket teljess�ggel feladt�k volna. A legt�bben csak az alkalomra v�rtak, hogy el�zz�k a con Dehjanarokat a h�zuk t�j�r�l, �s visszaszerezz�k a f�ggetlens�g�ket.

H�rom csal�d �rezte �gy az ifj� Kharrel koron�z�sakor, hogy itt az alkalom. A h�rom csal�df� �sszedugta a fej�t hadvez�reikkel, �s olyan tervet kov�csoltak a tr�n megd�nt�s�re, amely t�k�letesen hat�konynak �s egyszer�nek l�tszott. Amelynek minden emberi sz�m�t�s szerint ragyog�an kellett volna siker�lnie.

Rejt�ly maradt, hogy mi�rt vallottak m�gis kudarcot.

Merthogy a kudarc cs�fosabb nem is lehetett volna. Az uralkod� meghalt ugyan, �m az �sszeesk�v�ket idejekor�n leleplezt�k, �s a b�tyja hely�n tr�nra l�p� �jdons�lt nagykir�ly, aki beiktat�sakor a IV. Dario con Dehjanar nevet vette fel, m�r uralkod�s�nak els� napj�n ki­adta az utas�t�st, hogy statu�ljanak elrettent� p�ld�t. �s m�snapra a h�rom nagycsal�db�l kett�nek h�rmond�ja sem maradt. Az uralkod� prib�kjei m�g a h�zi�llatoknak sem irgalmaz­tak.

Csendbe dermedt akkor az univerzum. Megfesz�ltek az indulatok a csend m�ly�n, mint az izmok az �sszer�ndul� testben, de az�rt csend volt az a jav�b�l. IV. Dario pedig, hogy egy­szer �s mindenkorra elej�t vegye minden �jabb puccsk�s�rletnek, parancsba adta, hogy a harmadik �rul� csal�d tagjait egyes�vel vad�ssz�k le.

Ehhez a gondolathoz �rkezve a f�rfi az ablakban s�hajtott egyet megint. Amennyire � tudta, az�ta m�r a harmadik csal�db�l sem igen �lt senki. Nem szabadna �lnie �neki sem, �s hogy hogyan siker�lt m�r els�re �s az�ta m�g sz�mos alkalommal kereket oldania az �ld�z�k el�l, azt � �rtette a legkev�sb�. Tartott t�le azonban, hogy a kiv�teles szerencs�je nem fog m�r sok�ig kitartani.

Pedig �k csak fel akart�k szabad�tani az univerzumot! Megadni a lehet�s�get, hogy mindenki mehessen megint a maga dolg�ra, hogy ne tartsa �ssze �ket er�vel egy nyakukba k�nyszer�tett �gynevezett nagykir�ly. Dr�g�bban fizettek meg �rte a m�lt�nyosn�l, �s az univerzum csak hallgatott. Kit�rhettek volna tiltakoz�sul felkel�sek, emelhettek volna sz�t az �rdek�kben udvari m�lt�s�gok, de nem t�rt�nt semmi. Mindenki beh�zta a nyak�t, �s �r�lt, hogy legal�bb � �letben maradt. Vagy legal�bbis nagyon �gy n�zett ki.

Lassan a m�sodik �ra is eltelt az�ta, hogy az �ld�z�k elvesztett�k pr�d�juk nyom�t. A pr�d��t, aki az�ta amennyire tudott, megmelegedett a huzatos kis fakunyh�ban, �s aki m�g mindig felfel� b�mulva �csorgott ott az ablakban.

Azt kell tennie, ami az er�ss�ge, mondogatta mag�nak, �s minthogy az �r�k�rv�ny� b�lcsess�g nem hozott mag�val egy�rtelm� k�vetkeztet�st, sz�p sorj�ban sz�mba vette �s elvetette a lehet�s�geit egyes�vel. Ahhoz nem el�g j�, hogy �gy vagy �gy, de szembesz�lljon a prib�kekkel, �s bujk�lni sem bujk�lhat el�l�k a v�gtelens�gig. Er�ss�ge pedig… h�t, azt lesz�m�tva, hogy �t nyelven foly�konyan besz�l�, tapasztalt diplomata, �s f�ny�z� est�lyeken rendre kiv�l� h�zigazd�nak bizonyult, nem igaz�n van. Ezek pedig nem azok a dolgok, amelyekkel meg lehetne nyerni egy effajta b�j�csk�t.

M�r k�zel �llt hozz�, hogy feladja, �s egyszer�en csak tov�bb fusson, am�g egy orvl�v�sz pontot nem tesz az �lete v�g�re. Belef�radt a bujk�l�sba, a retteg�sbe, az agy�t els�t�t�t� gy�szba. Egyed�l az a tudat k�nyszer�tette marad�sra m�gis, hogy ha legutols�k�nt � is elhullik, akkor az �rul�ssal megv�dolt h�rom csal�dot �r�kre elnyeli a feled�s, a con Dehjanarok pedig v�gan folytathatj�k k�nyuralmukat, am�g csak vil�g a vil�g. �s b�r egyel�re nem sejtette, mit tehetne m�g ez ellen, azt elt�k�lte, hogy nem hagyja annyiban a dolgot. M�r csak a csal�dja eml�k�nek is tartozik annyival, hogy kereszt�lviszi a forradalmat, ami�rt �k az �let�ket adt�k.

Kifejez�stelennek hatott az arca, ahogy egyre b�mult maga el�, pedig az elm�je nagyon is ser�nyen dolgozott. Tal�n nem v�letlen az, hogy eddig �letben maradt. Tal�n m�gsem a szerencs�je vezette id�ig. Lehets�ges, hogy a t�l�l�s is a legm�lyebb �szt�neib�l fakad, ak�rcsak a nyelv�rz�ke vagy a magas szintre fejlesztett meggy�z�ereje.

Most megelevenedett a szeme.

V�rjunk csak…

Els�rang� diplomata volt vil�g�let�ben. H�zass�gokat, kereskedelmi egyezm�nyeket, b�keszerz�d�seket hat�rtalan k�nnyeds�ggel hozott tet� al� akkor is, amikor mindenki m�s lemondott m�r a sikerr�l. Azzal ugyan nem �ltatta mag�t, hogy egyszer�en csak lebesz�li az �ld�z�it arr�l, hogy a v�r�t onts�k, de m�gis: ha ehhez adatott tehets�ge, akkor bizony ezzel az eszk�zzel kell c�lt �rnie.

G�piesen kezdett el fel-al� j�rk�lni a kunyh�ban. Nem figyelte m�r a kinti vil�got. Motyogott mag�ban, id�nk�nt vadul gesztikul�lt, azt�n egyszerre csak megtorpant, megmerevedett �llt�ban, �s felf�nyl� tekintettel szegte fel az �ll�t.

Igen, ez m�k�dhet… de seg�ts�gre lesz sz�ks�ge, hogy munk�hoz l�thasson. Egy sz�vets�gesre, aki nem fogja feladni �t a kir�ly kegy��rt cser�be. Egy hatalmas, befoly�sos �s f�leg el�vigy�zatos nemes�rra. Egy lek�telezettre.

�s ami azt illeti, l�tezik is egy ilyen szem�ly…

Ugrott volna azonnal a foszladoz� v�szont�ska fel�, amiben eleddig a sebt�ben �sszemarkolt kev�ske holmij�t tartotta, �s r�eszm�lv�n, hogy legut�bb a puszta �let�t is alig tudta menteni, nem hogy m�g a dolgaival t�r�dj�n, egyszerre felny�g�tt, �s a kez�be temette az arc�t. De csak egyetlen percig t�tlenkedett �gy, azt�n kiegyenesedett megint, �s tettre k�szen kapta a fej�t jobbra-balra a kis kunyh�ban.

Pap�rra �s tint�ra volt sz�ks�ge. M�ghozz� azonnal.