Bobbytól kikönyörögtem végre egy normális hozzám illő kocsit. Egy tűzpiros szinte vadi új, leszámítva, hogy egyszer már totálkárosra tört kocsi volt, amikor Bobbyhoz került, azóta felújították, Crysler 300-as kocsit kaptam. Boldogan repesztettem a következő útkereszteződéshez. Egy ládikába belehelyeztem néhány megidézéshez szükséges dolgot, a ládikát pedig elástam az avarba. Néhány perccel később megjelent egy vörös szemű démon csaj. Vörös ruhájában jobban emlékeztetet egy utcalányra sem mint egy élet-halálról döntő alkukötőre, de ezek a démonok. Fekete, hosszú haja volt, ami eltakarta a hátán lévő mély kivágást szinte teljes egészében.

-         Üdv! – izzott fel vörösen a szeme.

-         Helló! – köszöntem én is.

-         Alkut akarsz kötni? – kérdezte.

-         Eltaláltad. – válaszoltam.

-         Akkor nem jól kezdted, mert nincs a ládában fénykép.

-         Tudom, arra nem is lesz szükség. – válaszoltam.

-         Ugyan miért nem.

-         Tudtom szerint az effajta alkut vérrel pecsételik meg, ahhoz szükségtelen holmi fénykép. A vér erősebb mindennél.

-         Hallgatlak! – fordította érdeklődően oldalra a fejét.

-         Egy halandó életéért köttetett alkut szeretnék megsemmisíteni.

-         Megsemmisíteni lehetetlen.

-         Nem lehetetlen. Csupán szokatlan. – válaszoltam.

-         Hogy érted?

-         Egy félvér és cserébe megsemmisül az alku. Tévedek?

-         Nem ez létezik, de nem nagyon volt még rá példa az elmúlt 2000 évben. Egy félvér angyal kiválthatja az alkut. Cserébe a saját életével.

-         Én félig angyal vagyok! Megsemmisítek egy alkut.

-         A halandó neve?

-         Dean Winchester.

-         Egy Winchester élete egy félvér angyalért? Hmmm… Ez még így is meggondolandó alku. Sajnos, muszáj beszélnem a főnökömmel.

-         Tedd azt, de csak 24 órátok van dönteni. Holnap ugyanekkor ugyanitt.

-         Nem hiszem, hogy abban a helyzetben vagy, hogy kikötéseket tegyél. Mellesleg honnan legyek biztos abban, hogy angyal vagy?

-         Ebből. – mosolyogtam el magam és hozzáértem, ő sikítva tűnt el. Vissza a pokolba. A gyenge démonokra ilyen hatással van egy „angyali-érintés”. Visszaültem a kocsiba, majd padlógázzal visszaszáguldottam a bárba.  Az egészből senki nem vett észre semmit. Bobby és Sam megtalálta hogyan lehet a Coltba új golyókat készíteni, Bobbynak jó pár dolgot be kell szereznie hozzá, amiben a két Winchester fiú is a segítségére van.

Másnap reggel:

-         Fiúk van egy kis probléma! – mondta Bobby a reggelinél.

-         Mégpedig? – kérdezte Dean teletömött szájjal, hát ja ő meg az étkezési szokásai.

-         Be kell törnötök egy templomba.

-         Oké. – rántott vállat Dean.

-         Micsoda? – hűlt el Sam.  – Dean hogy tudod ezt ilyen félvállról kezelni? – tette fel a kérdést Sam megdöbbenve.

-         Egyszerű soha nem hittem Istenben.

-         Az angyalokban sem, erre tessék. – mutatott rám Sam.

-         Héj, engem hagyjatok ki. – hadakoztam.

-         Sajnálom fiúk, de szükségünk van egy kehelyre, ami megszentelt helyről származik. És mi megszenteltebb egy templomnál?

-         Mi törjünk be egy templomba és lopjunk el egy kelyhet? – kérdezte Sam.

-         Bobby biztos jó megoldás lopni? A keresztény tisztparancsolat. – kérdeztem én.

-         Jogos, de akkor hogy szerezzünk meg egy kelyhet? – tette fel a kérdést most ő.

-         Intézkedek. – válaszoltam, majd magamhoz vettem a mobilomat és kimentem a tornácra. Éppen kicsöngött a telefon a hívott félnél, amikor bizsergést éreztem. Az utca felé figyeltem. Megjelent egy nő, egy szőke hajú eléggé fura csaj. Felénk jött.

-         Halló! – szóltak bele a túloldalon.

-         Atyám, Angel vagyok. Később visszahívom.

-         Üdv Ruby vagyok! – mutatkozott be a csaj és nekem valahogy megvolt az a fura rossz megérzésem a nővel szemben.

-         Üdv Angela vagyok! Segíthetek?

-         Ami azt illeti szállást keresek.

-         Akkor jó helyen jársz. Van egy szabad szobánk. Odabent tudnak segíteni. – mosolyogtam a lányra, majd faképnél hagytam és újra tárcsáztam. – Ismét én vagyok! – mondtam a telefonba. – Atyám hatalmas bajom lenne.

-         Hallgatlak kicsi Angel.

-         Tudja van az a …

-         Ne is fojtassd! Miben segíthetek?

-         Szükségem lenne egy kehelyre, amire önnek nincs szüksége.

-         Egy kehelyre?

-         Igen egy aranyból készült, felszentelt kehelyre.

-         Nem akarom tudni mire kell az neked, de rendben. Megoldom. Mikorra kell?

-         Holnapra megoldható?

-         Te aztán tényleg nem vagy semmi!

-         Köszönöm Atyám!

-         Holnapra ott lesz.

-         Köszönöm!

-         Vigyázz magadra Angel!

-         Ígérem Atyám, úgy lesz!

-         Mondtam már, hogy ne ígérgess, ha nem tartod meg. Isten áldjon!

-         Hamarosan jelentkezem!

Az Atya, akit még anya akkor ismert meg, mikor apa elment. Tud rólunk mindent. Azt, hogy én félig angyal vagyok, hogy apa angyal volt és azt, hogy anya halála után mit üldözök. Ő segített nekem a latin megtanulásában.

-         A kehely holnapra itt lesz! – közöltem a kupaktanáccsal. Jo éppen az új jövevénnyel volt elfoglalva.

Nem tetszik ez nekem, ez a nő nagyon rossz érzéseket kelt bennem. Gondoltam végig a dolgot. Abban a pillanatban, hogy én erre gondoltam ő a szemembe nézett. Egészen mélyen. Oké, ez fura, baromira fura. Rendben Jessica szólt, hogy jön két emberke az életünkbe. Lesz egy segítségünk és egy ellenségünk. De nekem kell kiderítenem ki melyik oldalon áll. Hurrá!

Másnap az útkereszteződésnél:

-         Késtél! – vont felelősségre a démon. Ugyanaz volt, mint tegnap csak most egy királykék színű selyem mini koktélruha volt rajta.

-         Na, újabban a démonok vonják felelősségre a halandókat? Beszéltél a főnököddel?

-         Igen.

-         Belegyezett. – felém nyújtott egy tőrt. Igen vérrel pecsételjük meg az alkut. De nem vagyok hülye, hogy elfogadjam egy démon tőrét.