Mi�ta tudok �n jap�nul?

Ott �lltunk a nagyi h�za el�tt. A nagy feh�r h�z. Mindig is im�dtam ott lenni. Olyan volt, mintegy boszork�nykonyha. Hirtelen idegess�g fogott el. Egy l�p�st sem tudtam tenni. F�ldbe gy�kerezett a l�bam. Egy hat�rozott �s er�s p�nikroham ostromolta az idegeim.

- Most mi van? – k�rdezte Dean, ahogy megtorpant, mikor l�tta, hogy meg�lltam.

- �n… Nem is tudom… Mi van, ha r�j�n, hogy �n nem �n vagyok? M�rmint persze, �n �n vagyok, de nem az az �n, akit � ismer. �s, �s a nagyi gyanakv� t�pus volt. R� fog j�nni, hogy �n nem az � �nje vagyok �s…

- H�, h� nyugi! Nem lesz semmi baj. – szak�tott f�lbe Sam.

- Ok�. – s�hajtottam egy �ri�sit – Nem lesz semmi. V�g�l is, �n �n vagyok, nem?

Elindultunk a h�z fel�. Kiakad�som oka felt�telez�seim szerint a t�l sok koffein �s az �ri�si sokk volt. Nem mindennap tal�lkozik az ember a halott hozz�tartoz�ival. Ez nem olyan, mintha �sszefutn�l �tlag Joeval a z�lds�gesn�l.

- Nagyi! – sz�ltam, ahogy bel�pt�nk a h�zba. Hmm… S�ti illat! Mennyire hi�nyzott ez! – Nagyi! – sz�ltam �jra. Annyira izgatott voltam, mint az els� cs�k el�tt, vagy els� nap a suliban. Na j�, a suli nem igaz, ott nem izgultam. Lawrence kis v�ros, az iskol�ba ugyanazok a gyerekek j�rtak, akiket totyog�s korom �ta ismertem, sz�val nem nagyon volt mit aggodalmaskodni.

- Szervusz kincsem! – libbent el� a nagyi az �vegh�zb�l. Odarohantam hozz� �s olyan er�sen �leltem, majd’ megfojtottam. M�lyen beszippantottam az ismer�s levendula illatot, ami mindig k�rbe lengte. – Oh, te is hi�nyozt�l! Ki ez a k�t j�k�p� fiatalember?

- � itt Sam. – mutattam vigyorogva Samre – Az meg Dean. – k�z�ltem egy grimasszal. A sr�cok illedelmesen k�sz�nt�tt�k a nagyit.

- Sz�l�tsanak csak Rosenak! Jaj, kincsem, annyira �r�l�k, hogy v�gre megtal�ltad a p�rod! – �rvendezett a nagyi. A p�rom? Mir�l besz�l? Azt hiszi, hogy Sammy �s �n?

- M�rmint hogy Sammy �s �n? Oh, mi nem…

- Persze, hogy nem! Mi�rt gondoln�k �n ilyen nyilv�nval� ostobas�got? – n�zett r�m �rtetlen�l, mire �n is olyan fejet v�gtam, mint aki azt se tudja, mennyi kett� meg kett�. Azt�n leesett a tantusz. Deanre n�ztem, mire mindketten hangos nevet�sben t�rt�nk ki.

- Dean �s �n? – pr�b�ltam leveg�h�z jutni a nagy nevet�s k�zben. Hogy a fen�be juthatott ez esz�be az �n �les szem� nagyimnak? M�g hogy Dean �s �n! – Jaj, nagyi! Ez m�gis hogy?

- Sz�val, ti nem… - n�zett r�nk kiss� hitetlen�l.

- Isten ments! – v�gtuk r� egyszerre Deannel m�g mindig nevetve. Nem tudok olyan sz�rre�lis vil�got elk�pzelni, ahol Dean Winchester �s �n egy p�rt alkotn�nk.

- Nos, ami k�sik, nem m�lik. – n�zett r�nk mindent tud� mosoly�val a nagyi.

- Ezt most vegyem fenyeget�snek? – k�rdezte Dean. Ez ink�bb sz�momra fenyeget�s, egyenesen Hitchcock-i horror lenne.

- Vigy�zzon a sz�j�ra, fiatalember! Az unok�mr�l besz�l.

Sam egy elhal� kuncog�ssal reag�lt, Dean pedig magyar�zkodni kezdett.

- Eln�z�st, �n nem �gy… - mondta Dean kiss� megszeppenve (a nagyi k�pes lenne r�hozni a fr�szt egy v�rszomjas k�klopszra is), de a nagyi f�lbeszak�totta.

- Persze, hogy nem �gy gondolta. Egy�bk�nt soha ne mond, hogy soha! Nem tudhatjuk, mit hoz a holnap. - K�zmond�sok! A nagyinak mindenre van egy-k�t k�zmond�sa, sosem unja meg �ket.

- Kiv�tel er�s�ti a szab�lyt �s minden szab�lyra van kiv�tel. – mondtam komolyan. Mi�rt r�misztget mindenki Dean Winchesterrel?!

- Az �n szemem sosem t�ved, kincsem. – Ezzel a t�m�t lez�rtnak tekintette �s elindult a konyha fel�. �s t�nyleg! Nem eml�kszem r�, hogy valaha is t�vedett volna ilyesmiben. De minden szab�lyra van kiv�tel, ugye? Deanre pillantottam az arca s�padtabb, nem is, ink�bb z�ldebb volt az �tlagosn�l. Azt�n megl�ttam, a kil�g� med�lt �s �r�lt m�don elkezdtem mutogatni, hogy tegye m�r el.

- Hol sz�lltatok meg? – fordult vissza a nagyi. Szerencs�re Deannek siker�lt felfognia a pantomim mutatv�nyom �s �pp becs�sztatta a med�lt a p�l�ja al�.

- A motelben a F� �ton. – v�laszolta Sam. M�g j�, hogy valakinek siker�l meg�riznie a hidegv�r�t! Dean meg �n csak b�rgy�n vigyorogtunk, mint akik bet�ptek.

- Botr�ny, hogy nem mehetsz haza any�d kutyakom�di�ja miatt! Minden �vben ugyanaz a hacac�r�! – m�ltatlankodott - Jelentkezzetek ki abb�l a koszf�szekb�l! Van itt hely mindannyiunknak.

- Te vagy a legjobb, nagyi! – ugrottam a nyak�ba �jra.

- K�sz�nj�k! – mondta Sam – Akkor mi el is megy�nk a cuccaink�rt, legal�bb lesz egy kis idej�k besz�lgetni.

Sam �s Dean elmentek, �n meg a nagyival mentem a konyh�ba. Az eg�sz olyan volt, mintha egy �ri�si szappanbubor�kban lebegn�k kilom�terekkel a f�ld felett, s�t az �rben. Egy r�szr�l iszony� boldog voltam, a m�sik oldalr�l viszont tudtam, hogy vesz�lyes dolog bubor�kokban lebegni, mert b�rmelyik pillanatban kipukkanhatnak.

- �s most, hogy a fi�k elmentek, elmes�lheted, ki vagy! – Ugye mondtam? A bubor�kok �tka. Lebegsz, lebegsz, azt hiszed minden szuper, azt�n pukk �s v�ge. Tudtam, hogy nem fogja bevenni, hogy �n �n vagyok! Most mi a fen�t csin�ljak? Hazudnom kell. Ha kell, a csillagot is letagadom az �gr�l.

- Mir�l besz�lsz, nagyi? Hogy-hogy ki vagyok? Az unok�d. – Az el�ad�som annyira gyenge volt, hogy sim�n Arany M�ln�t kapn�k �rte.

- Ebben nem is k�telkedem, kincsem. Valahol m�shol eg�szen bizonyosan. – Szerencs�re nem �gy t�nt, hogy haragszik r�m. Valahogy �rezhette, hogy nem hazudok, legal�bbis nem olyan nagyot.

- �n, �n nem �rtem… - Nem volt �rtelme er�ltetni a dolgot. Lebuktam �s k�sz.

- Dehogynem �rted. Hagyjuk a felesleges k�r�ket �s mondd el sz�pen, ki vagy!

- J�l van. – adtam meg magam – Egy m�sik vil�gb�l j�v�k, ahol anya �s apa �s te is… mind meghaltatok. Sam �s Dean egy sorozat szerepl�i, vagyis igaz�b�l nem l�teznek �s itt semmi sem igazi �s lehet, hogy meg�r�ltem. – hadartam an�lk�l, hogy r�n�ztem volna - Jaj nagyi! Az eg�sz a med�l miatt van. – fakadtam s�rva.

- Na, ne itasd az egereket! – �lelt mag�hoz – Semmi baj, kincsem. Nyugodj meg sz�pen a nagyi kedv��rt! Milyen med�lr�l besz�lsz?

- Err�l. – h�ztam el� szipogva a p�l�m al�l minden bajom forr�s�t.

- Oh! – n�zett meglepetten a kisfityeg�re. – Ez meg hogy ker�lt hozz�d?

- Elloptam… – feleltem habozva. Nem a legszerencs�sebb k�z�lni a halott nagyival, hogy megloptad.

- Hmm… - N�zett r�m elgondolkodva. – De a sz�veget mellette nem tudtad elolvasni. – Ez ink�bb meg�llap�t�s, mint k�rd�s volt.

- M�r hogyne tudtam volna. – n�ztem r� �rtetlen�l. Nem �rtettem, mi�rt ne tudtam volna elolvasni. Nem vagyok analfab�ta.

- Na de… Hiszen az a sz�veg jap�nul van.

- Dehogy van jap�nul. Tudom k�v�lr�l �s hat�rozottan nem jap�n.

- A k�nyv tartalma nem f�gg a dimenzi�kt�l. Mindenhol ugyanaz. Az a sz�veg pedig jap�n. Gyere csak!

Felment�nk a padl�sra, ahol a nagyi el�vette a k�nyvet. Lapozgatta, majd meg�llt egy oldaln�l.

- Ez az. – mutatott r� egy sz�vegre, ami kalligrafikus �r�ssal volt �rva. Ha a nagyinak igaza van �s a k�nyv tartalma nem v�ltozik b�rhol is legyen, akkor �n hogy a fen�be tudtam elolvasni a sz�veget, mikor annyi k�z�m van a jap�n �r�s jelekhez, mint Pamela Andersonnak a sz�n�szethez?