Quasimodo is j�het

Nem hiszem el, hogy ez t�nyleg velem t�rt�nik! �n, sz�letett Nicole Remington itt kuporgok egy isten verte csomagtart�ban! S�t�t van, �s meleg, nagyon meleg. R�j�ttem, hogy ord�tozni, vagy b�rmi egy�b zajt csapni t�k felesleges, mert annak az �tokfajzatnak siker�lt befognia valami r�di�t �s feltekerte teljes hanger�re. M�g j�, hogy ekkora a csomagtart� �s nem egy Mustanggal j�r, abba lehet, hogy be sem f�rtem volna. Le�llt a motor. Meg�lltunk. Ez azt jelenti, hogy oda�rt�nk, vagy megsz�nt �s kiszed innen? Hallottam, ahogy nyit�dik, majd csuk�dik az ajt�.

- Hol van Nicole? – hallottam sz�rten Sam agg�d� hangj�t.

- SAM! – ki�ltottam. Rem�lhet�leg � kiszed!

- Te nem vagy norm�lis! Bez�rtad a csomagtart�ba?! – t�madt neki Deannek az �ccse. �n is pont ezt mondom. Nem norm�lis.

- Valahogy ide kellett jutnunk. – felelte Dean.

Sam kinyitotta a csomagtart�t. V�gre! Leveg�!

- J�l vagy? – k�rdezte Sam.

- Hogyne! Frenetikusan! Bez�rtak egy csomagtart�ba �s ott vagyok azon a helyen, ahova megfogadtam, hogy soha az �letben nem megyek vissza! Egyszer�en hiper szuper�l vagyok! �s, ha klausztrof�bi�s lenn�k?! – olyan gyorsan besz�ltem, hogy szinte m�r �n sem tudtam magam k�vetni. Azt hiszem, most �rt utol a koffein. N�lam valahogy mindig k�sleltetve jelentkezik a hat�sa. Tal�n mert nagyon alacsony a v�rnyom�som.

- De nem vagy az. – felelte Dean unottan.

- De lehetn�k!

- Dean! Nicole! – �dv�z�lt minket az ajt�n kil�pve egy telt n�.

- J� napot!

- Missouri. – �dv�z�lte Dean is.

- Fiacsk�m, nem b�nhatsz �gy egy n�vel!

- �n is ezt pr�b�ltam elmondani, de gondolja, hogy figyelt r�m?! Nem! Felhangos�totta a r�di�t, hogy ne hallja a szidalmaimat.

Dean erre csak forgatta a szem�t. Nyilv�nval�, hogy szerinte nem olyan sz�rny� tett valakit bez�rni egy csomagtart�ba. Ha elb�rn�m, betuszkoln�m, hogy megtudja milyen j� is egy s�t�t lukban.

- J�l van. Gyertek be! Adok valamit az arcodra. – n�zett r�m kedvesen. Vajon mit? Egy plasztikai seb�szt?

Bement�nk a h�zba. Missouri adott valami csoda ken�cs�t, ami negyed�ra alatt elt�ntette az �sszes sebet, foltot r�lam. Elk�peszt� volt. Csak felkentem �s a harc nyomai egyszer�en felsz�v�dtak! Egyel�re nem mondta el, mit sejt a med�lokr�l, ehelyett elk�ld�tt Sammel �s Deannel a v�rosba, hogy v�s�roljunk mindenf�le gy�gyn�v�nyt. Sam bement az �zletbe, �n meg kint maradtam Deannel. Ahogy ott �lldog�ltunk, valami olyasmi t�rt�nt, ami a legszebb �lmaimban sem. El sem akartam hinni, hogy ez velem t�rt�nik.

- Apa… - suttogtam. Istenem, ez t�nyleg �! Az �n apuk�m!

- Csak nem az �n kis hercegn�m? – ki�ltott fel boldogan, mikor �szrevett. Gondolom, most m�r �rtitek, mi�rt ut�lom annyira, hogy Dean hercegn�nek h�v. – Mondtam any�dnak, hogy sosem tenn�d meg, hogy nem j�ssz haza a puccos partyj�ra. – nevetett, ahogy fel�nk j�tt.

�n csak �lltam ott f�ldbe gy�kerezett l�bakkal. Ahogy oda�rt hozz�nk, a nyak�ba vetettem magam. A k�nnyeimmel k�szk�dtem.

- Annyira hi�nyozt�l! – szipogtam.

- Oh, te is nekem, kicsim! – felelte kiss� meglepve – Nem szeretn�l bemutatni a bar�todnak?

Teljesen el is felejtettem, hogy Dean is ott van.

- Apa, ez itt Dean Winchester. – mutattam Deanre – Dean, ez itt az apuk�m, Jeremy Louis Remington.

- �r�l�k, hogy megismerhetem, Mr. Remington.

- R�szemr�l a szerencse. Sz�l�ts csak Jeremynek! Nem ragaszkodom a formalit�sokhoz. – Semmit nem v�ltozott. A vil�g legszuperebb apuk�ja!

- Hol van anya? L�tni akarom! – r�ngattam t�relmetlen�l apa karj�t. Soha az �letben nem voltam m�g ennyire boldog.

- Hol lenne? Term�szetesen a partyval van elfoglalva. De dr�g�m, nem hinn�m, hogy j� �tlet lenne �gy el� �llnod.

- Persze. Igazad van. – mondtam kiss� elken�dve, ahogy v�gig n�ztem magamon. K�ts�gk�v�l nem anya vil�g�hoz voltam �lt�zve. Tornacip�, szakadt farmer, v�r�s p�l� anyu n�zet�ben v�rl�z�t� mint�val, b�rdzseki �s egy kend� a fejemen. Hat�rozottan nem Armani vagy Versace. T�nyleg nem ker�lhetek �gy a szeme el�, menten ideg�sszeroppan�st kapna, ha �gy l�tna. Anya egy igazi k�kv�r� arisztokrata. Ez is az egyik oka, hogy a nagyival folyton mart�k egym�st. �szint�n sz�lva, nem is nagyon �rtem, hogy a fen�be tudott hozz�menni ap�mhoz. Apa r�g�sz. Nem �rdeklik a szab�lyok, hacsak nem az�rt, hogy megszeghesse �ket. � volt az �n k�l�n bej�rat� Indiana Jonesom. – A nagyi? – Ha � is �letben van, akkor meghaltam �s ez a mennyorsz�g.

- Ki nem hagyn� a vil�g minden kincs��rt sem. Ismered. Minden alkalmat megragad, hogy bosszantsa any�dat. – kuncogott apa. – De mennem kell, mert gondolom, any�d m�r �gy is plafonon van, hogy hol vagyok. Tudod, milyen ideg�llapotban van ilyenkor.

- Oh! – s�hajtottam fel szomor�an. Legsz�vesebben soha t�bb� nem engedtem volna el, de tudtam, hogy mennie kell. M�g eml�kszem r�, hogy az �vnek ezen szakasza volt a legfontosabb anyu sz�m�ra. A partyt minden �vben ugyanazon a napon rendezte meg. Ilyenkor elj�ttek a gazdag bar�tai, �s egy kicsit visszat�rhetett abba a mili�be, ahova sz�letett. – Szeretlek! – �leltem meg �jra ap�t.

- �n is szeretlek! De minden rendben? – n�zett r�m kiss� agg�dva.

- Persze. – engedtem el.

- J�l van. Akkor a partyn!

- A partyn. – mosolyogtam.

- Oh, jut eszembe! – sz�lt vissza – Any�d megh�vta Conort is. – Conort?! Oh, istenem! Sz�val m�g mindig azt szeretn�, hogy hozz�menjek ahhoz a fics�rhoz. - Pr�b�ltam lebesz�lni, de tudod, milyen makacs. Csak az�rt sz�ltam, hogy ne �rjen v�ratlanul.

- Azok ut�n, hogy megcsalt?! – Eml�keztek m�g a volt pasimra, akir�l besz�ltem? � volt az. Anya meg azt akarja, hogy megint �sszej�jjek vele?! B�r jelen pillanatban az sem zavarna, ha anya Quasimodohoz szeretne hozz�adni. Kit �rdekel, ha �letben van?

- Mir�l besz�lsz? Te hagytad el. – n�zett r�m d�bbenten apa.

- Oh… T�nyleg! – H�ha! Itt azt�n t�nyleg m�sk�pp mennek a dolgok. – Hossz� volt az �t…

- Akkor pihenj! Holnap neh�z napunk lesz. – nyomott egy puszit az arcomra, azt�n elment.

- Ki volt ez? – k�rdezte Sam, ahogy kil�pett a boltb�l.

- Apu. – v�laszoltam f�lig �r� sz�jjal.

- Azt hittem, a sz�leid meghaltak. – n�zett r�m d�bbenten.

- Err�l �n mi�rt nem tudtam? – k�rdezte Dean.

- T�k mindegy. �lnek. Mind �lnek! El sem tudom hinni! – Sam nyak�ba ugrottam. Annyira boldog voltam, hogy musz�j volt valakit meg�lelnem. Ha nem lenne teljes m�rt�kben k�ptelens�g, azt gondoln�m, Dean f�lt�keny volt. Mivel ez nem lehets�ges, valami m�s baja lehet, de ez sem �rdekel. – El kell menn�nk a nagyihoz! Im�dni fogj�tok! M�g te is, Sz�szi. – b�ktem meg Deant.

Ahogy elindultunk a kocsi fel� Dean meg�llt egy pillanatra �s r�m b�mult.

- Mi van? – k�rdeztem.

- Te egy kelt�val j�rt�l?

- Fogd be!