11. fejezet

Magas fesz�lts�g

Lassacsk�n kezdtem magamhoz t�rni. B�r nem voltam benne biztos, hogy ez t�rt�nik, mivel s�ri csend volt. A szemh�jam olyan s�lyos volt, mintha egy 10 tonn�s �lom nehez�ket raktak volna r�, ez�ltal a kil�t�s sem volt t�l f�nyes, s�t, ink�bb korom s�t�tnek jellemezn�m. Nyilv�n kifogytak az adrenalin k�szleteim �s el�jultam. Micsoda sz�gyen! M�g sosem �jultam el. �risten! Mi van, ha most sem el�jultam, hanem m�g rosszabb?! Elk�pzelhet�, hogy ahogy bevertem a fejem, egy v�rr�g keletkezett az agyamban, ami addig nyomta ott a dolgokat, am�g nem b�rtam tov�bb �s MEGHALTAM! Remek, most m�r hipochonder is vagyok! (Rem�lem! Ez m�g mindig jobb, mint a m�sik lehet�s�g.) S�rg�sen ki kell nyitnom a szemem. El�sz�r csak r�snyire siker�lt kinyitnom a szemem, azt�n ment tov�bb is. A l�t�som hom�lyos volt. Az els� dolog, amit megl�ttam egy �ri�si t� volt. Akkor�t ugrottam, mintegy bakkecske. Az�ta f�lek a t�kt�l, mi�ta 5 �vesen annyira okos voltam, hogy megfogtam egy s�nt. A kett� k�zel sem ugyanaz, de az �n agyamban valamilyen megmagyar�zhatatlan okb�l kifoly�lag egy �letre �sszekapcsol�dtak. �gy �reztem, minden csontom �sszet�rt, mintha el�t�tt volna a 6:20-as gyors �s az ut�na k�vetkez� �sszes j�rat. Nem k�ne ilyen hirtelen mozdulatokat tennem.

- Jobb lenne, ha nem ugr�ln�l, hercegn�!

H�l’ Istennek! Dean. Nem �r�ltem m�g ennyire, hogy hallhattam a hangj�t, meg sem fordult a fejemben, hogy ez egyszer megt�rt�nhet. M�r azt gondoltam, t�nyleg v�gem �s a hal�l olyan borzalmas, mint az „Egyenesen �t”-ban.

- Mi-minek a t�? – k�rdeztem er�tlen�l Samet, aki mellettem �lt az �gy sz�l�n, kez�ben a „fegyverrel”.

- �ssze kell varrni a sebet a fejeden. – v�laszolta.

- Azt m�r nem! – h�z�dtam od�bb. M�g hogy �sszevarrni! Mit hisz ez, b�li ruha vagyok, amit csak�gy �lt�gethet k�nye-kedv�re?! – Au! – Na most �reztem igaz�n a v�llam.

- Mondtam, hogy ne pattogj! – � mondta… Ahogy a k�bulat kezdett elm�lni, m�r Deannek sem �r�ltem annyira.

- Nicole, sajn�lom, de m�ly a seb. – n�zett r�m Sam egy�tt �rz�en.

- El�bb a v�llam. – Ker�lj�n minden a hely�re, azt�n majd varrogathat. Az igazs�g az, hogy csak h�zni akartam az id�t a t�vel val� tal�lkoz�sig.

- J�l van. �lj fel, de csak lassan!

Ahogy Sam mondta, sz�p lassan felkeltem. T�nyleg j� volt, hogy nem siettem el a dolgot, mert �gy sz�delegtem, mint a legdurv�bb m�snaposs�gom sor�n sem. Dean az ablakn�l �llt, h�tat ford�tott nek�nk. Sam az egyik kez�t a v�llamnak t�masztotta, a m�sikkal megfogta a karom.

- K�sz vagy? – mindenf�le meggy�z�d�s n�lk�l b�lintottam. K�szen lehet �llni ilyesmire? A csontokat nem arra tal�lt�k ki, hogy r�ncig�ljuk �ket.

- Rendben. – s�hajtott nagyot.

- V�rj! V�rj! V�rj! Sz�molj!

- Ok�. Mehet? – k�rdezte �jra, �n meg igent biccentettem.

- 1… 2…

- V�rj! 3-ra, vagy 3 ut�n? – Hirtelen k�t er�s k�z megragadott, majd olyan f�jdalom j�rt �t, amit�l az eg�sz testem g�rcsbe r�ndult.

- ROHAD�K! – �v�lt�ttem Deanre, mik�zben k�nok k�zt verg�dve visszad�ltem az �gyra. Utols� szadista �llat!

- Neked is jobb, hogy t�lvagy rajta. Tedd r�!

Mell�m dobott az �gyra egy csomag jeget. Tettem, amit mondott. H�tha a hibern�ci� seg�t. K�l�nben sem mertem volna ellentmondani neki, mert v�rfagyaszt�an (vagy ink�bb v�rfagyasztottan, m�r ha l�tezik ilyen) rezzen�stelen arccal m�szk�lt, ami csek�ly tapasztalataim alapj�n azt jelenti, valaki kegyetlen�l felh�zta.

- Musz�j ezt, Sammy? – k�rdeztem k�ny�rg�en. H�t nem volt el�g kirak�st j�tszani a csontjaimmal?

- Sajn�lom. Elhiheted, �n sem j� kedvemb�l csin�lom. – Ez a j� Samben. Most m�r legal�bb nem magam sajn�lom, hanem �t. Becsuktam a szemem. Lehet, hogy m�gsem �rtott volna, ha megvakulok.

- Au! Au! Au! – �gy vis�tok, mintegy l�ny. Nyilv�n ennek egyik oka, hogy l�ny vagyok, de alapj�raton nem vagyok nyiv�kol�s fajta.

- M�g hozz�d sem �rtem. – mondta Sam.

- Oh… Bocsi! Kicsit fesz�lt vagyok.

- Most kezdem. – Ha nem k�z�lte volna, fel sem t�nik. Dehogynem! Ez eszm�letlen�l f�j! Mivel �rdemeltem ezt ki?! Isten nem ver bottal. Ezt k�ts�gk�v�l valaki olyan mondta, akit szint�n d�monnal vert. De engem mi�rt?! Megszegtem a 8. parancsolatot, mikor elloptam a med�lt a nagyit�l, de az nem is volt sz�nd�kos! J�l van, igen, a 3.-at is, de azt mindenki megszegi! Nem b�rtam nyugton maradni. B�rmennyire is pr�b�lkoztam, nagyon f�jt, ez�rt mocorogtam.

- Ez �gy nem lesz j�. – mondta Sam a fej�t ingatva – Dean! – de Dean nem mozdult, csak �llt ott az ablakn�l, mint akit odabetonoztak – Dean, seg�ts m�r!

Ahogy le�lt az �gyra, automatikusan od�bb h�z�dtam. Nem volt sz�nd�kos, vagy tudatos, de annyira fesz�ltnek l�tszott, hogy szinte tasz�totta az embert. �gy n�zett r�m, hogy az ereimben megfagyott a v�r. Ne akarjatok tal�lkozni a d�h�s Dean Winchesterrel!

- Gyere ide! – parancsolta Dean.

Lek�zdve ellen�rz�seim, fejem az �l�be hajtottam, � pedig lefogott, hogy ne tudjak mocorogni. Sam �jra neki�llt �ssze�lteni a sebet, a b�tyj�val kieg�sz�lve t�bb sikerrel j�rt.

- Sz�val? – k�rdezte Dean, mik�zben le-f�l j�rk�lt a szob�ban, mintegy ketrecbe z�rt oroszl�n.

- Sz�val, mi? – k�rdeztem vissza, nem mintha nem tudtam volna, mire gondol.

- Elmes�led, mi t�rt�nt? – Ha elmondom, mi volt, annak cs�nya v�ge lesz. A d�monnak nem siker�lt v�geznie velem, Dean majd megteszi.

- Egy d�mon meg akart �lni. Ez t�rt�nt. – feleltem felh�borodva. Legjobb v�dekez�s a t�mad�s.

- Erre magamt�l nem j�ttem volna r�. M�gis hogy tudott bej�nni? – n�zett r�m v�dl�n. Remek, mindj�rt j�n az „�n megmondtam, hogy csin�ld ezt meg azt.” r�sz, mintha lenne b�rmi jelent�s�ge ut�lag.

- Az ajt�n?

- Megmondtam, hogy s�zd be! – Mit mondtam? R�ad�sul m�g ord�tozik is velem.

- Dean! – Sam pr�b�lt volna k�zbe avatkozni, de ism�t partvolnalon k�v�lre szorult.

- Ne Deanezz itt nekem! Nem veszed �szre, hogy nem teljesen komplett?! – kiab�lt Sammel - Hogy tal�lt meg? V�rj, nem is kell v�laszolnod! Pizz�t rendelt�l.

- Igen! Rendeltem egy pizz�t, mert �hes voltam! Ez akkora nagy b�n?!

- Te t�nyleg nem �rted. Meg is halhatt�l volna! – �v�lt�tt r�m, olyan hangosan, hogy esk�dni mern�k r�, a falak is beleremegtek.

- De nem haltam. Nem kell agg�dnod, az es�lyeid m�g mindig �letben vannak! – �v�lt�ttem vissza. A sz�vem �sszeszorult, a szemeim �gni kezdtek. Csak ezt ne! El�julok, ny�vogok �s most m�r m�g s�rok is?! Mi j�het m�g, High Scool Musical dalokat fogok �nekelgetni?

- Mi… Te komolyan azt hiszed, hogy magam miatt agg�dom? – n�zett r�m felh�borodottan.

- Mi�rt, nem?

Nem tudott v�laszolni a k�rd�semre, mivel megcs�rrent a mobilja. Felvette a telefont, de a tekintete egy pillanatra sem v�lt el az eny�mt�l. V�gni lehetett a fesz�lts�get a szob�ban.

- Igen? – sz�lt bele a telefonba inger�lten. – Missouri? – d�bbentnek l�tszott, Samre pillantottam, aki szint�n meglepettnek t�nt – Persze, amint tudunk, megy�nk. Pakoljatok, indulunk! – mondta, ahogy letette a telefont.

- Mi t�rt�nt? – k�rdezte Sam.

- Missouri azt mondja, lehet, hogy tudja, mi ez az eg�sz. – b�lintott fel�m.

- Ez szuper, de Nicolenak pihennie k�ne. – n�zett r�m Sam agg�dva, mik�zben elkezdte �sszepakolni a cuccainkat.

- J�l vagyok. – mondtam dacosan, �s felpattantam az �gyr�l. Ez volt az, amit nem kellett volna megtennem. A l�baim olyanok voltak, mintegy rongybab��. Azonnal �sszecsuklottam. Szerencs�re Sam elkapott �s vissza�ltetett az �gyra. Tal�n t�nyleg nem �rtana pihennem.

- Sz�lj Bobbynak, hogy j�jj�n vissza�rted! Majd ut�natok megy�nk holnap. – utas�totta Dean az �ccs�t. Nem �rtettem, mit akar ezzel. Ugye nem arra c�loz, hogy ketten maradjunk itt? 5 perccel ezel�tt m�g k�pes lett volna megfojtani egy kan�l v�zben, �s most sem t�nik sokkal nyugodtabbnak.

- Itt maradok �n, ha… - mondta volna Sam, de a b�tyja idegesen k�zbev�gott.

- Mondom, hogy maradok!

M�r megint leveg�nek n�znek. Nem �rtana, ha engem is megk�rdezn�nek. �n is ink�bb Sammel maradtam volna, f�leg azok ut�n, hogy �gy egym�snak est�nk Deannel, de senki nem k�rte ki a v�lem�nyem, �gy Sam f�l�r�n bel�l magunkra hagyott minket �s csak rem�nykedni tudott, hogy a testv�r�vel nem fogjuk meg�lni egym�st abban a r�vid id�ben, am�g k�l�nv�lnak �tjaink.