Napok teltek el Meg legyőzése óta. A ribanc magával akart vinni a pokolba. Nem jött össze neki. Mikor megszállt és lezártam a pecsétet ő belső vérzést okozott nekem. Az egyetlen szerencsém, hogy félvér vagyok és így az angyali részem meggyógyította az emberit. Dean és Sam kórházba akart vinni, de hála égnek ezt Jo nem hagyta. Mikor kinyitottam a szememet Sam ült az ágyamnál és éppen valami könyvet olvasott. Mikor a szemem megszokta a fényt köszöntem neki

-         Szia!

-         Héj, Csipkerózsika! – mosolyogta el magát, amitől látszott az a két kis gödröcskéje. Olyan cuki. – Hogy vagy?

-         Kösz jobban! – azzal megpróbáltam helyzetet változtatni, ami sikerült is és félig felültem az ágyban és a falnak támasztottam a hátamat. Sam komolyra vált. Ez bajt jelent, az előbb még mosolygott, most pedig hirtelen komolyodott meg.

-         Tudnom kell, ki vagy te! – mondta. Hú, most finoman közöljem vele vagy maradjunk a gyors változatnál. Erős fiú és kevésbé hitetlen, mint Dean. Akkor…

-         Angela White.

-         Ezt eddig is tudtam, mi vagy te?

-         Angela White vagy jobban tetszik, hogy White Angel?

-         Fehér angyal? – kérdezte megdöbbenve. – Angyal vagy?

-         Nem egészen, csak 50%-ban.

-         Az meg hogy lehetséges?

-         Apám angyal volt, megbüntették és hozzánk küldték. Szerelmes lett, vétkezett az égi törvények ellen. Megfogantam, ő visszament. Nem tud rólam, de létezek. Röviden ennyi.

-         Mit tudsz rólunk? – kérdezte Sam.

-         Az alkut, a démoni képességedet, édesanyád halálát, apukád alkuját, Jessica halálát. A kapu kinyitását…

-         Honnan tudsz ennyi mindent?

-         Biztos tudni akarod? – kérdeztem. Sam némán bólintott. – Jessicától.

-         Jessica meghalt.

-         Tudom.

-         Ez rohadtul nem vicces, ahogy az érzéseimből viccet csinálsz. – mondta Sam, majd felpattant és kiment a szobából. Én is felálltam és rohantam utána. A lépcsőn alig tettem meg pár fokot, mikor ő már a kijáratnál volt.

-         SAM! SAM VÁRJ! – kiabáltam utána, megszédültem és leültem a lépcsőre. – A francba. – káromkodtam. Jo és Dean kérdő tekintettel figyelte a jelenetet.

-         Mit mondtál az öcsémnek? – esett a torkomnak Dean.

-         Az igazat. – mondtam miközben körbevett a fehér aura. Öngyógyítás felső fokon. Deannek még a szava is elállt.

-         Mi a fene vagy te? – kérdezve elhűlve.

-         Félig angyal! – morogtam magam elé. Ez az egész baromság. Mi a francét vagyok angyal, ha még az a valaki sem hisz bennem, akiről úgy érzem kicsit többet táplál irántam, mint barátság. Csessze meg, hogy elcseszték az életem!

-         Ja én meg Michael Jakson. – gúnyolódott Dean.

-         Dean, kérlek… - ekkor valami meglepő történhetett, mert úgy bámultak rám mindketten, mint borjú az új kapura. (A lépcsőn ülve megjelent mögöttem két hatalmas fehér szárny, amit valahogy tudat alatt irányítottam és kiterjesztettem.)

-         Mit bámultok így? – kérdeztem idegesen.

-         Mondd csak, nem érzel valami furát? – kérdezte Jo.

-         Mire gondolsz, hogy rohadtul elegem van ebből, hogy nekem soha senki nem hisz? – Dean lefehéredve állt Jo mellett.

-         Mondd, te is látod, amit én? – kérdezte Jot.

-         Asszem igen. – válaszolta Jo. Dean a pultba ment és egy üveg whiskyt vett elő, amit meghúzott, jó két deci után tért észhez.

-         Jó, kedves Angela. És mégis honnan tudsz ennyit rólam és az öcsémről?

-         Jessicatól.

-         Jessica meghalt.

-         Tudom, ezért rohant el így Sam is. – válaszoltam félvállról.

-         Szóba hoztad Samnek? – kérdezte Dean.

-         Aha. – bólintottam.

-         Akkor már mindent értek. – azzal rohanva elindult az öccse után.

-         Mindkét Winchester ilyen lökött? – kérdeztem Jotól.

-         Hát attól tartok ez családi örökség. – mosolyodott el a szőke vadászlány.

-         Megyek átöltözök valami másba. – mondtam azzal felálltam a lépcsőről. Az öngyógyítás most is bevállt csak az a baj benne, hogy lelkileg nem megy a dolog. Erre is gondolhattak volna a fentiek, de persze, hisz ők nem éreznek. Különben az apám… Áh, hagyjuk is!  - Héj Jo! – kiabáltam a lépcső tetejéről. – Mit bámultatok rajtam. Úgy néztetek, mintha szárnyaim nőttek volna.

-         Van benne igazság! – motyogta Jo.

-         Mi? – kiabáltam vissza, mert nem értettem a választ.

-         Eluralkodott az angyali éned. Kicsit ledöbbentünk.

-         Ja értem.

* * *

-         SAM! Várj már! – kiabált Dean Sam után loholva.

-         Dean, most még te sem érdekelsz.

-         Nahát nem szép ilyet mondani a te nagy és okos bátyádnak.

-         Nem vagy vicces. – motyogta Sam és tovább gyalogolt.

-         Nézd Öcsi, meddig akarod még magadat hibáztatni Jessica halála miatt?

-         Hisz az én hibám volt! – ment tovább Sam nem törődve a bátyjával.

-         Nem, Sam nem a te hibád volt.

-         Megmenthettem volna! – fordult vissza Sam és kiabálni kezdett Deannel. – Láttam, hogy meghal.

-         Igen és mégis, hogy szeretted volna megmenteni? Azzal, hogy magadat is megölöd? Vagy a Sárgaszemű pártjára állsz és kinyitod a Pokol-kapuját?

-         Esetleg igen, akkor legalább nem az én lelkemen száradna a te önző önfeláldozásod!

-         Sam ezt már megbeszéltük!

-         Nem Dean ezt még nem beszéltük meg. Alkut kötöttél értem, hogy visszahozz, ami hiba volt, hiszen meghaltam. És egy év múlva te meghalsz. Szerinted ez így helyes?

-         Szóval erről van szó? – ült le Sam mellé egy farakásra Dean. – Én már akkor meghaltam, amikor apa alkut kötött értem.

-         Nem Dean, csak arról van szó, hogy marhára unom, hogy mindenki meghal, akit szeretek. Anya, Jessica, Apa…

-         A vérfarkas csaj… - szakította félbe Dean Samet.

Eközben odafent én szorító fájdalmat éreztem. Nem fizikailag fájt inkább lelkileg, éreztem a rengeteg fájdalmat és keserűséget. Kinéztem az ablakból és pont a két Winchester veszekedésének lettem szemtanúja. Elhatároztam, hogy lemegyek hozzájuk. Néhány perccel később mikor leértem, a két srác már a farakáson ülve beszélgetett.

-         Sam, nem gúnyt akartam űzni a fájdalmadból, csupán elmondtam az igazat. Bármennyire is hülyeségnek tartod, félig angyal vagyok. Kaptam egy feladatot. Nekem ez legalább annyira gáz, mint nektek, de nem mondhatok nemet. Sem miattatok, sem magam miatt. Nem próbálhatnánk meg legalább együtt működni?

-         Felőlem jó. – mondta Dean. Sam még mindig nem nézett rám.

-         Nézd öcsi, lehet nem hiszed, de ez a nő tényleg az aminek mondja magát.

-         Dean, te mióta hiszel az angyalokban?

-         Hát eléggé meggyőző előadás volt… - mosolyogta Dean.

-         Akkor?

-         Akkor oké, próbáljunk meg kimászni a ramatyból, amibe megint belekeveredtünk. – mosolyogta el magát Sam is, amitől ismét látni lehetett a kis gödröcskéket.

A nap gyorsan eltelt és viszonylag nyugisan. A bárba érkezett jó pár vadász és mindannyian sikeres vadászatról számoltak be. Ezzel újabb démonokat juttattak vissza a pokol túloldalára. Ennél meglepőbb fordulat csak Ellen megjelenése okoz.

-         Anya? – döbbent meg Jo.

-         Jé, még emlékszel a szülő anyádra?

-         Anya! – puszilta meg anyját a pulton keresztül Jo. – Örülök, hogy eljöttél. – Bemutatom Angela-t. Angela ő itt az anyukám Ellen.

-         Örülök, hogy megismerhetem. – mosolyogtam.

-         Én szintén, Jo már sokat mesélt nekem rólad telefonon. – mosolygott Ellen.

-         Helló Ellen! – ült le a két Winchester a pulthoz Jo anyukája mellé.

-         Nos fiúk, miért hívtatok? – tért a lényegre Ellen.

-         Pár perc még várunk valakit. – válaszolta Dean. Ekkor egy morgós kinézetű ősz hajú kissé köpcös férfi lépett be a bárba. Fején baseball sapka. Várjunk csak Jessica mutatta már. Ő Bobby. A két fiú öleléssel köszöntötte az idős férfit, majd udvariasan köszönt Jonak és Ellennek és bemutatkozott. Igen, ő Bobby pont olyan, mint amilyennek elképzeltem. Morcos csupa szív ember.

-         Te itt? – kérdezte Ellen Bobbyt.

-         Igen a fiúk hívtak.

-         Na , akkor eláruljátok miről van szó? – kérdezte Ellen ismét.

-         Ha egy kicsit lecsendesülnek a vendégek igen. – válaszolta Sam.

Eltelt néhány óra és elfogytak a vendégek. A kupaktanács összeült.

-         Nos én kezdem… Bizonyára mind a hatan tisztában vagyunk a dolgok súlyosságával. A Pokol kapuja kinyílt és bár Azazel a kapu túloldalára került, azért akadt pár problémánk, azzal, akik kiszabadultak. Van egy veszélyes nő pontosabban démon. Lilithnek hívják és éppen sereget toboroz. Van pár apróság ami kell neki, hogy kiszabadítsa Lucifert, akit ugye mindenki ismer és nem kell bemutatnom.

-         Például? – kérdezte Bobby.

-         Például Sam. – válaszoltam, majd a fiúra néztem. – Sajnálom, de ez az igazság. Sam, te vagy az egyetlen túlélő a „Crazy Kid”-ek közül. Benned van Azazel ereje.

-         És ebben mi mit tudunk segíteni? – kérdezte Ellen.

-         Hol van a Colt? – kérdeztem.

-         A Colttal nem megyünk semmire, nincs golyónk. – mondta Dean.

-         És mi van, ha van mód golyót készíteni hozzá? - kérdeztem.

-         Ez igaz, van róla feljegyzés apa naplójában. – tért magához Sam az első sokktól.

-         Jó akkor ezt rád bízom, hogy kiderítsd. Jo, Ellen feltudnátok hívni pár ismerősötöket, hogy tudnak e valami fura démoni tevékenységről.

-         Persze, nem gond.

-         Bobby kéne pár fegyver Lilith ellen.

-         Oké.

-         És te?

-         Én és Dean megsemmisítünk egy alkut!

-         Nem.

-         De igen. Nincs kockázat. Nyugi van.

-         Ha kilépek az alkuból, Sam meghal.

-         Nem fog. – mosolyogtam el magam. – Ismerem a kiutat, tudod a kisbetűs részt.

* * *

-         Ugye semmi hülyeség nem jár a fejedben? – kérdezte Jo. Valahogy nem jött álom a szememre, ezért kiültem a tornácra. Olyan nyugi van ilyenkor na meg hideg is. Jo hirtelen jelent meg mellettem és meg is ijesztett. – Bocs, nem akartalak megijeszteni.

-         Semmi gond. Nem jár hülyeség a fejemben.

-         Ajánlom is! – mondta, majd újra magamra hagyott a gondolataimmal.

Semmi hülyeség nyugi, csak a világ megmentése. Ennyi! Ahhoz, hogy megmentsem a világot, meg kell mentenem Deant. Deannek pedig Samet. Ehhez meg csak egyetlen út vezet és az számomra nem a legkedvezőbb…