Szokás szerint megint Saborra volt az, aki a leghamarabb tért magához a döbbenetből:

  - Eszerint a sithek és dwemerek közt a kapcsolat már négyezer évvel ezelőtt létrejött?

  - Igen. Addig én se tudtam róla.

  - Az a hívás tudatos volt, vagy csak véletlen egybeesés?

  A dwemer tűnődve bámult maga elé:

  - Szerintem tudatos. Maga Lorkhan akart összekötni minket. A sitheket tette szövetségesünkké. A két nép ereje és tudása együttesen már képes volt arra, hogy újraélessze az ő kultuszát.

  Saborra kételkedve ingatta fejét:

  - Nehezen hihető.

  - Semmivel se hihetetlenebb, mint a te elméleteid! - fortyant föl Durocon.

  - Nem azt mondtam, hogy hazudsz - csitította Saborra. - De gondold végig: Lorkhant istentársai megölték, és szívét elválasztották a testétől, ezzel véglegesen megszüntették a halhatatlanságát. Hogyan lett volna képes arra egy gondolatok nélküli halott, hogy megszervezze saját felélesztését?

  A dwemer lehiggadt:

  - Igazad van - ismerte el. - De tudod te, hogy miért vannak egyáltalán istenek? Hogy milyen lényegbeli különbbség van isten és halandó között?

  - Nem.

  - Na látod. Én sem. Ezért nem mondhatod, hogy nincs igazam. Én most is azt mondom, nem véletlen, hogy a sith és a dwemer nép sorsa összefonódott. És nem is találkozhattunk volna, ha nem találjuk meg azt a szívet. Jó, lehet, hogy nem maga Lorkhan intézte így, akkor viszont olyan valaki, talán egy másik isten, akinek az volt az érdeke, hogy Lorkhan visszatérjen a halhatatlanok világába.

  Serger elgondolkodott:

  - Mit tudsz egyáltalán Lorkhanról?

  - Semmit - közölte általános megdöbbenésre Durocon. - Egyáltalán semmit. Mi nem Lorkhant akartuk újraéleszteni.

  - És a sithek mit tudtak róla?

  - Azt állították, hogy rendkívül kegyetlen volt. Ezért pusztították el istentársai.

  - Tudsz valamit a sithek hitvilágáról? - kérdezte Sheldor.

  - Annyit, hogy az istenek és halandók közti leglényegesebb különbség izgatta őket. A halhatatlanság. Kagrenac egyszer arról beszélt nekem, hogy ha megtalálnánk ezt a különbséget, akkor mi is istenek lehetnénk...

  - Lehet, hogy a ti Kagrenacotok épp ezt akarta megvalósítani, amikor megnyitotta a Szívet? Talán azt hitte, a Szív energiája titeket is halhatatlanná tehet, ezért hívta össze az összes dwemert, hogy az energia kiáradjon rájuk ugyanabban a pillanatban?

  - Talán - dünnyögte Durocon. Saborra fölállt:

  - Ezekkel az információkkal még nem tudok mit kezdeni. A hit olyan dolog, amit nem lehet logikával megmagyarázni.

  - Te nem hiszel az istenekben? - nézett rá szemrehányóan a dwemer.

  Saborra halványan elmosolyodott:

  - Te sem hiszel bennük igazán. Eddigi beszélgetéseink legalábbis azt sugallják nekem. Saját technikai tudásotokat többre becsülitek a megfoghatatlan dolgokon túl lévő fogalmaknál. Én azért nem vetem el a lehetőségét felsőbbrendű lény létezésének. Sok olyat tapasztaltam már, amire a legfelkészültebb műszakiak sem találnak magyarázatot. Csak elméleteik vannak, mint nekem. Az elméletek azonban olyan feltételezések, amiket nem lehet tényként elfogadni. A valóságra támaszkodó tények és a feltételezéseken alapuló elméletek közt akkora szakadék tátong, mint halandók és halhatatlanok közt. Egyelőre végig kell gondolnom azt, amit eddig hallottam. Kiszellőztetem a fejemet, és nektek is ezt tanácsolom. Amíg világos van, szeretnék körülnézni itt a környéken, talán ötleteket ad. Vacsora alatt és után pedig olyasmikről is beszélhetnénk, amikről eddig nem esett szó, például arról, dwemer barátom, te hogy kerültél ebbe a sztázisgömbbe. Mivel nincs sok időnk, Sergernek legkésőbb holnap Mandalore nevében határoznia kell arról, milyen mértékben avatkozzunk bele Morrowind ősi titkaiba.

  Serger nagyot nyújtózkodva állt föl:

  - Annyit már most is mondhatok, hogy Sheldor bizonytalan ideig még szolgálatban marad és nem térhet haza szabadságra, ezért jó lesz, ha feltölti a készleteit a Spellár raktárából. Minden további nélkül tudnánk segíteni Arithának, hogy épségben eljusson Lord Dagoth búvóhelyére, de a sithek miatt ez nem olyan egyszerű dolog, mert hisz technikailag ugyanolyan magas szinten vannak, mint mi.

  - De legalább az esélyek kiegyenlítődnek - nézett föl Sheldor. - És ha esetleg nem meséltem volna még róla, Morrowind saját bérgyilkos szervezete, a Sötét Testvériség is vadászik Nerevarine-ra. Az ő indítékaikat és felbujtóikat még nem ismerjük. Ezenkívül összefutottunk egy sötételf harci mágussal, aki a Zeon nevet viseli. Azt állítja, hogy ő Lord Nerevar fia, de nem magyarázta meg, hol töltötte az eltelt évezredeket. Az egyik kivallatott sith asszasszin szerint viszont Zeon néven az egyik Tribunal isten, Sotha Sil nyomoz Nerevarine után. Sotha Sil annak idején Nerevar egyik barátja volt, aztán csupa barátságból meggyilkolta Nerevart. Szóval fogalmunk sincs arról, ki a frász ez a Zeon. Most már biztos keres minket, mert ma reggel kellett volna találkoznuk vele jóval délebbre innen. Ha tényleg isten, akkor ide is fog találni.

  - Nerevar Nagyúrnak nem voltak gyerekei - jegyezte meg a dwemer. - Mert Almalexia királynő inkább hadvezére és tanácsadója volt Lord Nerevarnak, mint felesége. Sotha Silnek viszont volt egy Zeon nevű fia, de ha tényleg ő az a harci mágus, akiről beszéltél, nem tudom, hogyan maradhatott életben.

  Saborra lemondóan csóválta fejét:

  - Legalább most már tudom, hogy ha valahol káosz volt, vagy van a világegyetemben, azt kétségkívül istenek csinálták. Mi halandók a magunk intrikáival a nyomukba sem érhetünk. Most összeszedelőzködök és kimegyek körülnézni. Ki tart velem?

  - Én! - jelentkezett a dwemer. - Négyezer éve nem jártam Morrowind kék ege alatt.

  A felderítő főparacsnok gondterhelten ráncolta homlokát:

  - Nem tartom jó ötletnek, mert téged nem tudunk álcázni. Rád támadnának. Gondold csak el, mekkora feltűnést keltenél, ha így jelennél meg.

  - De a sztázisgömb egyúttal védi is! - szólt közbe Serger, látva a nekikeseredő dwemert. - Ha az űrben sodródva nem lett baja, akkor itt sem tehetnek benne kárt se fizikailag, se vegyi vagy elemi anyagokkal.

  Durocon reménykedve nézett Saborrára. Ezzel megint egy magányos kisfiú benyomását keltette. A parancsnok megszánta:

  - Igaza van Sergernek. Velünk jöhetsz, legfeljebb nem megyünk lakott terület közelébe.

  Aritha felállt:

  - Itt a közelben van egy ősi Dunmer erődítmény, Sheldorral úgyis körül akartunk nézni benne kincsek után.

  Saborra elmosolyodott:

  - Sheldor és a kincsvadászat? Meglehetősen furcsa fogalompárosítás.

  Aritha kérdő tekintetére Sheldor vállat vont:

  - Igaz, hogy nem vagyok kincsvadász, de a dwemer és daedra fegyverek, amiket eddig már találtunk, rendkívül hatékonyak. Még a szellemek és dremora lordok ellen is.

  Sheldor a Spellár raktárába sietett, ahol a kiküldött felderítők szokták feltölteni készleteiket, amikor szolgálatban vannak. Itt minden felszerelést, élelmiszert, leyant pótolhattak, leadhatták használt lanilinjukat tisztításra, vagy páncéljukat lecserélhették, ha megsérült.

  A Spelláron volt lehetőség a Spellingek javítására is. A Spellár volt tehát az otthonuk, a biztonság a világűr fagyos sötétjében.

  Sheldor a megszokott rutinnal szedegette össze a készleteket, de mindenből nagyobb mennyiséget tett a gyűjtődobozba, mint eddig általában, mert ki tudja, mikor lesz lehetősége legközelebb a Spellárnak a landolásra, és amíg a feladatot nem hajtotta végre, nem hagyhatja el Morrowindet.

  Serger két karját összefonta mellén és hanyagul az ajtónak dőlve figyelte barátját, ahogy gondosan válogat:

  - Sajnálom, de nem dönthettem másképp - mondta csendesen. Sheldor fölpillantott:

  - Én is így voltam vele, amikor először támadták meg Arithát a sith asszasszinok. És akkor még a semminél is kevesebbet tudtam a dwemer meg daedra istenekről. A sithek lépéselőnyben vannak, mert ők annyit azért tudnak, miért vezényelték őket ide.

 Serger ellökte magát az ajtótól és közelebb sétált barátjához, közben extra adag leyant tett a gyűjtődobozba:

  - Szerintem azt a dwemer istent akarják megkaparintani, akit az a Lord Dagoth véd. De vajon milyen hatalom lehet a kezében, hogy a sithek nem merik lerohanni? Hisz elvehetnék tőle azt a dwemer vázba ültetett szívet és nem kéne tovább őrizniük Morrowind légterét..

  - Talán mert nem tudnak bánni a Szívvel, ezért kénytelenek Dagoth-ra hagyatkozni - vélte Sheldor és megállt az egyik kis fiók előtt. Kihúzta, belenyúlt, és kivett belőle egy kis üvegcsét, melyben sárgásfehér folyadék lötyögött. Pillanatokig nézte, majd visszatette a fiókba és továbbment. Aztán még kétszer tért vissza a fiókhoz, de az üvegcsét mégsem vette ki.

  Serger figyelte a furcsa jelenetet:

  - Szükséged lehet rá - jegyezte meg. - Legalább egy üveg sillant vigyél.

  - Hiába viszem el, ha úgyse használom...

  Serger a vállára tette kezét:

  - Nézd barátom, nem tudom, meddig kell itt maradnod, és egy fiatal férfitól nem akarok lehetetlent kívánni. Ki tudja, mikor láthatod viszont a kedveseidet. Úgy vettem észre, Aritha nagyon vonz téged.

  Sheldor elfordította fejét:

  - Ez most akkor is... más. Lehet, hogy a sillan nem hatna... és nem hozhatom ilyen helyzetbe őt... Nem lehet és kész! - mondta ingerülten és kifordult a raktárból.