39. fejezet
2009.02.02. 15:06
A beálló csöndben hallatszott Aritha nehéz lélegzése. Sheldor aggódva simított végig a hamuszínre váltó szépséges arcon:
- Mi a baj?
Aritha nem vett tudomást a kérdésről, maga elé bámulva halkan ismételgetett néhány szót.
- Érted, hogy mit mond? - kérdezte Saborra.
- Igen. Mintha azt suttogná, Kagrenac eszközei, de hogy ez mit jelent...
- Pontosan azt, amit a szavak jelentenek - szólalt meg váratlanul a dwemer. - Szó szerint. Csak azt nem értem, ő honnan tud róluk.
- Miért, mik azok az eszközök? - faggatta Saborra.
- Ki ez a breton nő? - kérdezett vissza a dwemer.
- Ő Nerevarine - világosította föl a felderítő főparancsnok. Durocon szeme kerekre nyílt:
- Hát mégis igaz a legenda? Én is hallottam erről a jóslatról Dyvath Fyr mágustól, hogy Lord Nerevar vissza fog jönni egy inkarnációban, újraegyesíti a szétszóródott Ashlander törzseket, összebékíti az egymásra acsarkodó Dunmer Nagyházakat, és az élükre állva kiűzi a birodalmiakat Morrowind ősi földjéről. De honnan veszitek, hogy épp ez a lány a Nerevarine?
- Onnan, hogy a jóslat első követelményeinek megfelel - világosította föl Sheldor. - A birodalomban született a megjövendölt napon, és kitaszított árvaként hányódott a világban. Egy évvel ezelőtt életfogytiglani börtönre ítélték, mert a birodalom császára ellen lázított és azt hajtogatta, hogy ki fogja űzni a birodalmiakat Morrowind ősi földjéről, egyesíteni fogja a szétszórt törzseket ésatöbbi, ésatöbbi, ahogy te magad mondtad el az imént a jóslatot. Egy éve már, hogy rémálmai vannak, ilyenkor Azura megmutatja neki a múltat, és beszél hozzá, hogy ő az egyetlen igazi inkarnáció. Nemrég a császár váratlanul, minden magyarázat nélkül kegyelmet adott neki, de egy birodalmi kémszervezeten keresztül megbízta egy feladattal. Meg kell tudnia mindent Lord Nerevarról, a Hatodik Házról és Lord Dagoth-ról.
- Így már értem - bólogatott a dwemer. - Ha ez a lány tényleg az igazi Inkarnáció, akkor ahogy Lord Nerevar tudata majd ébredezik és fölerősödik benne, a lány mind többre fog emlékezni Nerevar Nagyúr életéből.
- Ki volt Kagrenac és milyen eszközei voltak, amikről Nerevar is tudott?
- Mindjárt elmesélem - készségeskedett a dwemer. - Lord Kagrenac a dwemer nép főépítésze és főmérnöke volt, Dumac királynak pedig a bizalmasa. Miután Kagrenac rájött, mit találtunk, úgy gondolta, népünk Lorkhan Szívéből megalkothatja magának a saját istenét...
- De hát ez iszonyú fegyver a halandók kezében! - mondta borzadva Serger. - Egy anyagi világban egy halhatatlan isten erejét birtokolni...
- Igen, iszonyú fegyver - ismerte el Durocon. - De csodálatos esélyt adott volna a dwemer nép fölemelkedésére! Persze ehhez nem volt elég csupán birtokolnunk a szívet. Az erejéhez kellett hozzáférnünk. Kagrenac ehhez készítette el azokat az Eszközöket, amikkel Lorkhan Szívét megnyithatja. Közben már épült a gigantikus dwemer gépezet is, amit Numidiumnak neveztünk. A Numidium, amelyben Lorkhan Szíve dobog, lett volna a Dwemer Isten...
- És mi köze mindennek Nerevarhoz?
- Nagyon sok. Lord Dagoth kémei megtudták, hogy a Vörös hegy mélyén milyen titkot őrzünk. Dagoth azonnal figyelmeztette barátját, Nerevart, aki erre megkereste Dumac királyt és felelősségre vonta, hogy milyen szörnyűségre készül. A király azonban, mivel előtte is titkoltuk a Szív létezését, tiltakozott a vád ellen. Nerevar barátjaként szerette Dumacot és hitt neki. Felesége és bizalmasai azonban, akik sosem hittek abban, hogy a chimerek a dwemerek közt tartós lehetne a béke, unszolták, hogy kérdezze meg Azura istennőt, mi az igazság. Lord Nerevar így is cselekedett és Azura megerősítette, hogy Lord Dagoth kémei igazat mondtak, a dwemerek valóban egy istent készítenek, akit el kell pusztítani, mert szörnyű veszedelmet zúdíthat a való világra. Egy isten erejét halandó nem birtokolhatja, egy isten akaratát halandó nem befolyásolhatja. Nerevar visszament Dumachoz és szemére lobbantotta, hogy hazudott neki. A dwemer király kénytelen volt most már utánajárni, mi is történik a Vörös hegy mélyén. Kagrenac nem titkolózhatott tovább. Elmondta a királynak, hogy valóban a Dwemer Isten van születőben, és lelkesen beszélt arról, mekkora lehetőség ez a dwemer nép fölemelkedésére. Dumac úgy vélte, Kagrenacnak igaza van, és támogatta a főépítész további munkáját, mivel azonban Nerevart is tisztelte, nem akart vele ellenségeskedni. Nerevar is féltette a nehezen megszerzett békét a két nemzet között, és nem engedett felesége és tanácsadói követelésének, hogy indítson háborút az istenkáromló dwemerek ellen. A chimer és a dwemer király sokáig ellenállt saját népe nyomásának, kétségbeesve keresték a lehetőséget, hogy barátságukat és a békét fenntartsák, de hiába.
- Abban a háborúban halt meg Lord Nerevar? - vetette közbe Sheldor.
- Igen. Amíg odakint a Vörös hegy aljában dwemerek és chimerek egymást öldökölték, Lord Nerevar és Lord Dagoth egy kisebb csapattal behatolt a Szív Kamrájába, ahova Dumac király visszavonult a gigantikus Numidium vázát védve, amelyben már dobogott Lorkhan Szíve...
- Egy nép, amely istent képes teremteni... - suttogta döbbenten Serger. - A tudásotok lenyűgöző! Még akkor is, ha istenkáromlás volt, amit tenni akartatok!
- Meg is kaptuk érte a büntetésünket - pillantott Durocon a fővezérre. - A párviadalban Nerevar halálra sebezte a királyunkat. Dumac az istenünket védve esett el, de Nerevar is életveszélyes sebet kapott. Királyunk bukását látva Kagrenac döntő lépésre szánta el magát. Az eszközöket használva a Szív energiáját hívta segítségül, hogy az istenünk megvédjen minket, ugyanakkor egész népünket "odahívta" a Szív kamrájába, hogy az isten védelmét kiterjeszthesse...
- Hogy érted ezt? - kérdezte Saborra. - Hogyan tudta odahívni őket?
- A mi ősi hívóvarázslatunkkal, amely úgy működik, ahogyan a mágusok teleportja.
- Úgy érted, egész Morrowindből az összes dwemert odateleportálta? Testileg voltak jelen?
- Igen. Egy pillanatig. Ahogy azonban Kagrenac az egyetemes hívóvarázslatot kimondta, a megnyitott Szív energiája is kiáradt. És abban a pillanatban az egész dwemer faj Kagrenac-kal együtt eltűnt.
- Miért? Mi történt?
- Nem tudom. Azt hiszem, ezt soha senki nem is fogja megtudni.
- Megsemmisültek?
- Mondtam már, hogy nem tudom, mi történt! - gurult dühbe a dwemer.
Saborra a homlokához érintette kezét, látszott, hogy erősen töpreng valamin:
- Furcsa, hogy mindenről ilyen részletesen be tudsz számolni. Ez azt feltételezi, hogy te magad is ott voltál a Szív Kamrájában. Te miért nem tűntél el, ahogyan egész népeddel történt? Hol voltál?
- Harminc társammal együtt a Numidiumon dolgoztunk, mert bár a Szív már dobogott, az őt hordozó óriási váz még nem készült el, hiszen mondtam, hogy sokáig a legnagyobb titokban kellett csinálnunk mindent. Amikor Nerevar és Dagoth csapata visszaszorította Dumac királyt és kíséretét a kamrába, megütköztek. Kagrenac minket is a királyunk védelmére vezényelt oda, miközben ő hozzáfogott, hogy az eszközökkel megnyissa a Szívet. Társaim, akik a váz törzsén dolgoztak, szót is fogadtak, én azonban fönt a magasban, a Numinidum fején dolgoztam. Kagrenac parancsának hallatán aktiváltam csizmám repülővarázslatát, és megkezdtem az ereszkedést. És akkor történt valami. Kagrenac hívása mellett ugyanabban a pillanatban megszólalt egy másik hívás is, ami engem elszólított a Szív Kamrájából.
- Másik hívás? - ismételte Serger. - Kagrenacon kívül más is tudott erről a varázslatról?
- Miért ne tudhatott volna - vont vállat Durocon. - Nem Kagrenac-kal kezdődött a misztikusok történelme.
- És ki szólított el téged? - sürgette Sheldor, akinek fantáziáját azóta izgatta a dwemerek rejtélye, mióta szembesülhetett különleges kultúrájukkal. - Hova kerültél?
- Egy sith szentélybe. A hívóvarázslatot ugyanis egy sith pap használta, nem dwemer...
- Sith pap? - visszhangozta értetlenül Serger. - A sitheknek sosem voltak papjaik!
- Nyugodj bele, hogy voltak - mondta a dwemer teljes meggyőződéssel. - Én láttam azt az oltárt.
- Azt is tudod, hogy kinek állították? - Igen. Annak a Lorkhannak, akinek mi a Vörös hegy mélyén megtaláltuk a szívét...
|