Durocon békésen szemlélődött guruló gömbjéből. A szektortérkép villódzó fényeit bámulta, időnként szakállát dörzsölgette, hegyes füle tövét vakargatta, vagy a pilótákat faggatta a műszerfal kijelzéseiről és egyáltalán a repülésről. Hozzátette, hogy ő maga is tervezett már repülő masinát, de az csak a föld fölött tudott közlekedni, nem itt kint a csillagok között.

  A dwemer mindenre kapott választ, mert Saborra meghagyta pilótáinak, hogy minden kérdésre legjobb tudásuk szerint feleljenek.

  Durocon arca felderült, amikor megpillantotta a közeledő felderítő főparancsnokot. Bár másokkal is el tudott beszélgetni, határozottan Saborra volt a kedvence, mert azt akár az éjszaka közepén is fölébreszthetette és zaklathatta kérdéseivel, vagy elmesélhette neki valamelyik érdekes morrowindi technikai tapasztalatát, ami épp akkor jutott eszébe. Durocon megítélése szerint Saborra volt a legintelligensebb lény, akivel ő valaha is találkozhatott. Morrowind technikai zsenije ezért szivesen osztotta meg tudását Mandalória műszaki zsenijével.

  Amikor a Spellár parancsnoka harmadik nap reggel is kialvatlanul, karikás szemmel jelent meg az étkezőben, Serger nevetve veregette meg a vállát:

  - Nocsak, Saborra, megint nem aludtál sokat, mi? Ha visszatérek Telrevanra, feltétlenül elmesélem majd Canderousnak, akit az őrületbe szoktál kergetni, hogy most először te is emberedre akadtál. Van, aki még nálad is jobban ért az elméletgyártáshoz, arról nem is beszélve, hogy neked azért egy-két órát aludnod is kell néha, ennek a dwemernek viszont egyáltalán nincs szüksége alvásra, mégis mindig pihent az agya...

  Saborra nem válaszolt, de jobb keze hüvelykujját mutató-és középső ujja közé dugva fityiszt mutatott klántestvérének.

  Serger hosszú évekig őrharcos volt ugyanazon a starvilleri harci bázison, Helsán, ahol Saborra felderítőparancsnokként, Sheldor pedig felderítőként szolgált. Sheldornak - annak ellenére, hogy civil családból származott - remek testfelépítése és erős fizikuma miatt jó esélye volt arra, hogy őrharcossá képezzék, ezért Xarga, a kiképzőtiszt beosztotta tanulni Serger mellé, akit Starviller legjobb közelharcosaként tartottak számon. Hamarosan Saborra is fölfigyelt a tanulásban is kiváló eredményeket produkáló fiúra, és beszélt Larsennel, az őrharcosok gárdakapitányával, hogy Sheldort átkéri a felderítőkhöz. A kiképzőknek nehéz döntést kellett meghozniuk, mert őrharcosra ugyanúgy nagy szükség volt, mint felderítőre.

  Végül furcsa kompromisszum született Larsen, Xarga és Saborra között: Sheldorból felderítőt képeznek, de idejét úgy kellett beosztani, hogy a felderítők könnyebb gyakorlatai helyett továbbra is az őrharcosok összetett harci technikáját tanulhassa Sergertől, ez felderítő-jövőjének se fog ártani, hiszen ki tudja, milyen lényekkel hozza össze majd a sors. Saborra nevetve meg is jegyezte, hogy talán Sheldor a második a birodalomban, aki ugyanazt az összetett képzést kapja, mint jelenlegi fiatal Mandalore-juk, Calborn, aki őrharcos és felderítő volt egy személyben. Sheldor, Serger és Saborra barátsága Helsán kezdődött, és azóta se bomlott föl, bár mióta elkerültek Starvillerről, nem találkozhattak rendszeresen. Saborra ezért nem is volt meglepve, hogy miután a klánok kiépített láncolatán keresztül elküldte Telrevanra üzenetét Carlidan jelentőségteljes felfedezéséről, valamint a titokzatos dwemer létezéséről, válaszként Canderous a fővezérét, Sergert küldte ide intézkedni a leggyorsabb hajók egyikével. Serger többször bizonyította már, hogy ereje és harci tudása mellett fantáziája is élénkebben működik, mint a harcosoknak általában, ezért Saborrával remekül tudott együtt működni, az már csak ráadás volt, hogy nagyon aggódott Sheldorért, tehát nagyon szeretett volna ő maga eljönni, és ezt meg is mondta a Hadiárnak. Canderousnak így kézenfekvő volt a választás: Sergert küldte minden döntéshozatalra feljogosítva intézkedni.

  A dwemer azonnal fölélénkült, amikor megpillantotta kedvenc tudós mandalóriai kollégáját:

  - Jó, hogy jössz, Saborra, elmeséltem már neked, hogy milyen gépezeteket készítettünk a... - pillanatra elhallgatott, majd meglepetten felkiáltott. - Ó, csak nem egy breton nőt látok?! Igaz ugyan, hogy mandalóriai ruhában vagy, mint Saborráék, de az arcod, és a kicsi, vékony termeted elárulja, hogy breton vagy. Az én időmben a te néped elég ritkán fordult meg Morrowindben, de veletek soha nem is volt gond. A vad északi barbárokkal annál inkább, akik időről időre lezúdultak Skyrim hófödte hegyei közül, hogy meghódítsák Morrowind termékeny földjeit, amíg végül Nerevar Nagyúr chimerjeivel szövetségben végérvényesen visszavertük őket...

  Aritha közelebb lépett a gömbhöz:

  - A dwemerek csodálatos kultúrát hagytak Morrowindre! - visszafordult Sheldorért és közelebb húzta a gömbhöz, mintegy bemutatva Duroconnak. - Ő Sheldor, a harcostársam. Jártunk vele az egyik építményetekben...

  - Az ám - szólt közbe Sheldor. - De azt se hagyd ki, mennyit törtük a fejünket, hogy egyáltalán bejussunk azon a francos kerek kőajtón. A bejárat kilincsét ugyanis az ajtótól ötven méterrel odébb helyezték el, és az épületbe csak akkor mehetsz be, ha két másodperc alatt lefutod az ötvenet. Aztán hogy a csudába működhetnek azok a forgórészekkel jócskán megspékelt gépek évezredek óta, az ékszíjakról már nem is beszélve? Ki tartja karban őket?

  - Senki - mondta Durocon, és láthatóan dagadt a büszkeségtől a dicséretek hallatán. - Mert tudjátok, mi a mágiában is elég jól eligazodunk. Melyik építményben jártatok?

  - Ami Balmora közelében van - vette vissza a szót Aritha. - És láttunk dwemer kísértetet, gőzcentúriót, pókcentúriót, találtunk pénzérméket és remekmívű fegyvereket.

  - Balmora közelében jártatok? - tűnődött a dwemer. - Az valószínűleg ŰŰArkngthand lehet...

  - Valószínűleg? - ismételte Sheldor. - Elfelejtetted?

  A dwemert elfutotta a méreg:

  - Amikor én Morrowindben éltem, olyan nagyvárosok, mint Balmora, Molag Mar vagy Ald-Ruhn még nem is léteztek! Hogyne felejthetném el azt, amit nem is tudtam?!

  - De ha nem tudod, akkor honnan tudod mégis? - kötötte meg magát Sheldor.

  - Dyvath Fyrtől.

  Serger oldalba bökte Saborrát:

  - Föllélegezhetsz - vigyorgott kajánul. - Úgy látom, Sheldorék egy időre lefoglalják a dwemer védencedet. Addig itt állva bóbiskolhatsz egy kicsit...

  Aritha lázasan kutatott az emlékei közt, hol is hallotta már ezt a nevet. Megvan: Caius beszélt nekik róla.

  - Dyvath Fyr egy Telvanni mágus, ugye? - szegezte a kérdést a dwemernek, aki buzgón bólogatott.

  - Az bizony. És nagyon érti a dolgát.

  Ekkor Sheldornak is beugrott az emlék és elkomorodott:

  - Egy Caius nevű birodalmi tiszt mesélt nekünk Tel Fyr szigetéről, és nem kellemes dolgokat. Dyvath Fyr állítólag több ezer éves mágus, és ő működteti a corprusáriumot...

  - Ahogy mondod - hagyta helyben a dwemer.

  - És te hogy kerültél vele kapcsolatba? - kérdezte Aritha rosszat sejtve. Durocon lenézett furcsa póklábaira:

  - Nézz rám, és találd ki magad...

  Sheldor hirtelen vadul hátrálni kezdett, közben mindenkit ellökdösött a gömb közeléből:

  - Vissza, vissza! Meg ne érintsétek! Ez a dwemer iszonyú, fertőző, gyógyíthatatlan betegséget hordoz! A testet-lelket szörnyeteggé változtató corprust!