Pittyegő hang szólalt meg. A pilótafülkéből jött. Sheldor félredobta a takarót:

  - Saborra lesz az! - szólt oda a lánynak és kirohant a hálóból. Aritha kíváncsian követte. A felderítő lehuppant a pilótaszékbe, tekintete végigfutott a kijelzőn villogó üzeneten:

  - Saborra azt írja, hogy hamarosan leszállnak mellénk! Húzd föl a csizmádat, a légiós mellvértedet azonban ne. Ha téged is lanilinban látnak, nem egy idegen világ páncéljában, azzal jobban tudod érzékeltetni velük, hogy a szövetségesem vagy.

  A mandalóriai visszatért a hálófülkébe, csizmájába bújt, és páncéljáért nyúlt, hogy fölszíjazza. Mikor elkészült, tekintete hirtelen megakadt a lányon, aki tétovázva álldogállt, és érezhetően egyre jobban gyűlt benne a feszültség. Sheldor nem értette az okát:

  - Baj van?

  - A társaid... tudnak arról, hogy én is... veled vagyok?

  - Igen, Saborrának megüzentem.

  - És ők is... ők is olyanok, mint... te?

  Sheldor pillanatokig értetlenül nézett Arithára, majd kapcsolt. Tenyerébe vette a két vékony kis kezet:

  - Hát persze, hogy olyanok. Milyenek lennének? Úgy látom, Zeon mindkettőnket rendesen stresszelt pszichikailag. Engem fölpiszkált a múltadra vonatkozó meglehetősen kellemetlen feltételezéseivel, téged pedig sikeresen megvadított kegyetlen, vad őseimre való célozgatásaival. Nem kell mindent elhinni neki. Ne félj a társaimtól, nem fognak bántani téged. Nem vagyunk dúvadak.

  A műszerfalon valami halkan bippegni kezdett, és a kijelzőre a lány számára értelmezhetetlen betű-és számsor íródott ki.

  - Itt vannak! - Sheldor feloldotta a Spelling védelmét, leengedte a rámpát és kinyitotta az ajtót.

  A szikrázó délelőtti napfény elvakította őket. Mialatt Sheldor lezárta a Spellinget, és visszaállította védelmét, Aritha körülnézett. Pillantása megállapodott a közelben magasodó impozáns Dunmer erődítményen, de más szokatlant nem látott. Csak Morrowind élővilágának jól ismert hangjait hallotta.

  Nem messze tőlük váratlanul fölvillant egy vékony fénysugár. Sheldor Aritha keze után nyúlt:

  - Gyere!

  A lány érezte, hogy az út emelkedik alattuk, de ez a rámpa jóval hosszabban és jóval magasabbra vezette őket, mint a Spellingé.

  Aztán hirtelen megszűnt a láthatatlanság álcája. Aritha összerezzent: óriási terembe léptek, mely sokban hasonlított Sheldor hajójának előteréhez, de méretben sokszorosa volt, és valósággal elárasztották a mandalóriai harcosok. Valamennyien halványlila színű páncélt viseltek, kivéve a terem közepén álló harcost, aki megpillantva az érkezőket, elébük sietett és mindkét kezét feléjük nyújtotta:

  - Sheldor! Végre, hogy megtaláltunk!

  - Saborra! - Sheldor hangja érezhetően megcsuklott. Most tudatosult benne, mekkora szerencséje volt, hogy felderítőparancsnoka a barátja is egyben, talán ezért nem volt hajlandó belenyugodni, hogy egyik felderítőjének nyoma veszett, és e feltérképezetlen, sithek járta világ veszélyeit is vállalva minden erejével kutatott utána:

  - Hogy találtatok ide egyáltalán?

  - Carlidan követett téged, és megdöbbent, amikor eltűntél előle.

  - Szóval egy másik jóbarát hűségének köszönhetem az életemet! - mosolyodott el Sheldor és kezet nyújtott közelben álló felderítőtársának. - Köszönöm, Carlidan - majd ismét parancsnokára pillantott. -  Ti is egy energiaörvényen jöttetek át?

  - Igen, de nem tudjuk, mi lehet. Feltételezésem szerint mesterségesen gerjesztett védelem. Persze azt meg ne kérdezd, hogyan működik. Ez még csak egy elmélet. De térjünk egyelőre vissza a jelen problémájára. Bemutatnád nekünk a hölgyet? Udvariatlanság ilyen sokáig várakoztatni.

  - Persze, igazad van - Sheldor gyengéden közelebb tolta az elfogódottan álldogáló lányt Saborrához. - Ő Aritha, Morrowind szülötte, egy breton mágusnő. A harcostársam, egyben a szövetségesem.

  Saborra két tenyerébe vette a lány kezét és meghajtotta fejét:

  - Sheldor szövetségese Mandalória szövetségese is egyben. Tisztelettel üdvözlünk a Spelláron Aritha, Morrowind szülötte. Gyertek, helyezzétek magatokat kényelembe, egyetek, közben beszélgessünk. Van miről.

  - Sajnos, Saborra, sokkal komolyabb erők munkálkodnak a háttérben, mint amit a Spellár, és a védelmeteket biztosító kísérő hadihajók meg tudnának oldani. Rendkívül szövevényes és sokoldalú ez az ügy. Még nem is látom át teljesen az összefüggéseket, nagyon hiányosak az információim. Annyi bizonyos, hogy ha ennek a lánynak baja esik, az Mandalóriát is meg fogja rázni. Az uralkodóval kellene beszélnünk...

  - Az most lehetetlen - rázta fejét a felderítő főparancsnok, miközben bevezette őket az étkezőbe. - Mandalore a családjával együtt a köztársaságban van a szövetség ügyében, ezért fölvettem a kapcsolatot a Hadiárral, akinek Mandalore távollétében kell felelősségteljes döntéseket meghoznia, de mivel ő sem mozdulhat ki Telrevanról, elküldte velünk fővezérét teljes jogkörrel felruházva. Nézd csak, itt is van már.

  Sheldornál is erősebb testalkatú, szőke harcos jelent meg az étkező ajtajában, ezüstszínű páncélját lila csík szegélyezte:

  - De rég láttalak, helsai csavargó! - és minden teketória nélkül megölelte a fölemelkedő Sheldort, aki felcsillanó szemmel viszonozta a szívélyes üdvözletet:

  - Serger! Hát ilyen messzire kellett eljönnöm Starvillerről, hogy évek óta nem látott barátaimmal találkozhassak?

  - Ami azt illeti, kevésbé veszélyes világot is választhattál volna egy ilyen nevezetes találkozóra - nevetett Serger, majd figyelme a csendesen üldögélő lányra terelődött. - Kit üdvözölhetek a hölgyben?

  - Aritha a harcostársam, egy breton varázslónő, aki olyasféle lenyűgöző és hatásos trükköket ismer, mint a jedik. Ő a szövetségesem.

  - Sheldor szövetségese a mi szövetségesünk is - ismételte Serger Saborra iménti szavait, nem kevesebb tisztelettel, mint a felderítő főparancsnok, majd leült melléjük a terített asztalhoz.

  - Lássatok neki az ebédnek - biztatta őket Saborra. - Közben meséljétek el, mi olyan különleges ebben a világban, hogy egész sith hadiflotta őrzi. Mit akarhat itt Nihilus?

  Sheldor felpillantott:

  - Semmit. Ez nem Nihilus flottája, hanem Darth Sioné.

  Serger és Saborra döbbenten nézett össze:

  - Honnan veszed?

  - A sith asszasszintól, akit tegnap vallattam ki.

  - Sith asszasszinok ebben a világban?

  - Bizony, Serger, méghozzá tömegével. És mindegyiküknek Aritha a célpontja.

  - Miért? Ki vagy te? - pillantott Serger a lányra.

  - Nerevarine - mondta csöndesen Aritha, előre tartva attól, hogy szavait hitetlenül fogadják majd. - Négyezer évvel ezelőtt élt Morrowindben egy sötételf király, egy hős hadvezér, ő volt a daedra Azura istennő bajnoka. Lord Indoril Nerevarnak hívták, és barátságban volt a dwemerekkel, Morrowind másik itt élő ősi népével, sőt barátja volt magának a dwemer királynak, Dumacnak. Nerevart hatalomvágyból megölték a barátai, és a felesége. Azura istennő akkor megfenyegette a gyilkosokat, hogy Nerevar egyszer vissza fog jönni egy inkarnációban, és meg fogja őket büntetni ezért az alattomos gyilkosságért. Az ősi legendák szerint Nerevar Nagyúr inkarnációját Nerevarine-nak fogják nevezni. Azura istennő tudatosította bennem, hogy én vagyok az...

  Sheldor fürkészve nézte barátait, akik figyelmesen hallgatták a lányt:

  - Nem látszotok igazán meglepettnek - jegyezte meg.

  - Nem - hagyta helyben Saborra. - Mert tudjuk, hogy amiről Aritha beszél, az nem mese.

  - Honnan tudjátok?

  - Lord Indoril Nerevar kortársától, a dwemer Dumac király egyik alattvalójától, Durocontól. Akartok vele találkozni?