-         Helló Szöszi! – köszöntem neki magabiztosan.

-         Áh, a kicsi Angel. – gúnyolódott. – Szánalmasak vagytok ti emberek és ti is, akik közöttük nőttetek fel. – mondta először a ház felé beszélve, majd a mondat második részét felém intézte.

-         Akkor ebbe magadat is érted Meg? – kérdeztem és láthatólag fájó pontra tapintottam. A lány idegesen kapkodott levegő után. – Tudtommal te is édesanyád mellett nőttél fel. Vagy rossz az információm?

-         Szánalmas vagy, hogy meg akarod védeni őket! – terelte át a témát más vizekre. Én pont akkor értem vele szembe. Úgy 15 méterre állhattam előtte. És Sam mögöttem feküdt úgy 10 méterre.

-         Úgy véled? – húztam fel az egyik szemöldökömet.

-         Mond csak az életed árán is megvéded őket? – kérdezte a démon.

-         Igen. – jelentettem ki magabiztosan. – De szerintem kettőnk közül nem nekem van félnivalóm.

-         Jaj, kicsi Angel még energiád sincs, hogy védekezz, akkor mit erőlködünk?

-         Talán túl nagy falat vagyok neked? – kérdeztem tőle.

-         Egyetlen pillanat és halott vagy.

-         Valóban? – kérdeztem vissza.

-         Ha te nem is, a kicsi Sammy igen. – erre Dean megpróbált kijönni a házból, de Jo az útját állta.

-         Ang, azt mondta, maradjunk itt. – állt elé karba tett kézzel.

-         Miért bíznák benne?

-         Bennem bízol? – kérdezte a lány őszintén. A férfi nem felelt, csak farkasszemet nézett Joval. – Nagy lány tud vigyázni magára.

-         Ezt én nem így vettem észre hajnalban. – morgott a férfi.

-         Dean kérlek! Nem először menti meg Sam életét!

-         Micsoda?

-         Lényegtelen, csak bízz bennem!

-         Jó, kap egy esélyt, de ha az öcsémnek baja esik, nem bocsátom meg sem neki, sem neked.

* * *

-         Ne mond, hogy én nem figyelmeztettelek. – mondta Meg és eltűnt Sam előtt tűnt fel, akit abban a pillanatban körbevont egy fehér fénypajzs.

-         Hát egy pillanat és halott vagyok? Hogy is van ez? – gúnyolódtam a háta mögött állva. Meg idegesen fordult hátra. Engem próbált megtámadni, de magam köré is fontam egy fehér pajzsot. Mosolyogva néztem rá. Bal tenyeremből indult ki mindkét fénypajzs. Úgy látom az erőm is nőtt!

-         Ez lehetetlen! – suttogta Meg.

-         Úgy véled? Tény és való szép terv volt, de buktad.

-         Honnan…

-         Tudok róla? – léptem hozzá közelebb. – Annyira kiszámíthatóak vagytok ti démonok. Ja és szánalmasak is. – locsoltam rá a zsebemben lévő szenteltvízből. -  Exorcizamus te, omnis immundus spiritus , omnis satanica potestas, omnis incursio infernalis adversarii, omnis legio, omnis congregatio, et secta diabolica. Perditionis venenum propinare. Vade, satana, inventor et magister omnis fallaciae, hostis humanae salutis.Humiliare sub potenti manu dei, contremisce et effuge, invocato a nobis sancto et terribili nomine, quem inferi tremunt Ab insidiis diaboli, libera nos, domine. Ut ecclesiam tuam secura tibi facias libertate servire, te rogamus, audi nos.Te rogamus audi. Dominicos sanctae ecclesiae. Terogamus audi nos. – kántáltam a démonűzés szövegét. A démon fekete füst formában távozott a szőke lány testéből, aki eszméletlenül rogyott össze. Én megszűntettem a pajzsokat. Samhez mentem, aki akkor kezdett észhez térni.

-         Jól vagy? – kérdeztem.

-         Ahan, azt hiszem. – mondta zavartan. Átkarolta a nyakamat és bementünk a házba. Dean egyből Samhez rohant, akinek abban a pillanatban feketén izzott fel a szeme. Ő is és én is a földre rogytunk. Én térdemre támaszkodtam. Dean meglepődve nézett ránk.

-         Hibáztál Angel! – mondta a fekete szemű Sam.

-         Sam, harcolj ellene! – mondta Dean. – Mire Samnek újra eredeti zöld színű szemei tekintettek rám, farkasszemet nézve velem.

-         Segítsetek! – mondta, majd pillanatokkal később újra Meg vette át az irányítást.

-         A kicsi Sammy nem is olyan ártatlan, mint hiszitek. Elég sok van már a számláján. Na akkor intézzük el Angel, aztán megkapom a testedet jó porhüvely lesz számomra. Kár, hogy ekkorát hibáztál. – mondta és felém közeledett.

-         Hibáztam? Tényleg, ekkora ökör vagyok? Jaj, nem, te vagy amatőr! – néztem vele farkasszemet. – Nini, itt egy Salamon-kör. – mutattam a plafonra festett csapdára. – Ja és mivel tudom, hogy a múltkor is sikerült kitörnöd belőle, ezért közlöm, hogy van egy pár kristály, ami elnyeli az erődet, kedves Meg. Tudod, az emberek szoktak hibázni és mi a múltkori hibánkból tanultunk. Azóta a bár plafonján vár téged ez a kis meglepi. Ki is hibázott?

-         Te ringyó! – sziszegte undorodva.

-         Ja igen, Azazel halott, a bátyád Tom is. Mindkettőt a Winchestere fivérek küldték a pokolra. A húgodat te magad kergetted öngyilkosságba. Most pedig ideje tőled is búcsút venni mindörökre. Sajnálom Sam, ez nem lesz a legjobb érzés számodra! Exorcizamus te, omnis immundus spiritus , omnis satanica potestas, omnis incursio infernalis adversarii, omnis legio, omnis congregatio, et secta diabolica. Perditionis venenum propinare. Vade, satana, inventor et magister omnis fallaciae, hostis humanae salutis.- Sam felordított fájdalmában.- Humiliare sub potenti manu dei, contremisce et effuge, invocato a nobis sancto et terribili nomine, quem inferi tremunt Ab insidiis diaboli, libera nos, domine. Ut ecclesiam tuam secura tibi facias libertate servire, te rogamus, audi nos.Te rogamus audi. Dominicos sanctae ecclesiae. Terogamus audi nos.- a fekete füst elhagyta Sam testét, a fekete köd ott lebegett a föld felett. Beléptem a körbe. Bementem a kör közepébe. Samet kicsúsztattam a körből, Dean és Jo segített kihúzni onnan. Így csak a fekete füst és én voltam a démoncsapdán belül. Dean az öccsét kezdte ébresztgetni, aki másodpercekkel később zavartan tekintett szét a bárban. 

-         Mi… mi történt? – kérdezte.

-         Megint megszállt az ex démoncsajod. – mondta Dean.

-         Hurrá! – motyogta Sam cseppet sem lelkesen.

-         Gyere! Mi van? Megijedtél? – szólongattam magamhoz a testtelen démont, aki mivel nem tud hosszabb ideig test nélkül élni és elég jó mágnes voltam jelen pillanatban magamhoz vonzottam.

-         Mit csinál? – kérdezte Dean.

-         Nem tudom, de rohadtul nincs ínyemre! – válaszolta Jo. A démon belém fészkelte magát. Egy pár pillanattal később a szemem feketeként izzott fel, majd pillanatokkal később visszanyertem az eredeti barna-kék párosítást. – Kényelmes? – kérdeztem magamtól. Pontosabban a démontól. – Utolsó perceid ebben a világban használd ki. – azzal elővettem az ezüstkést, amit Samtól vettem el és a tetovált vállamon keresztülhúztam a kést ezzel egy egyenest ejtve a befejezetlen helyre. Fájdalmasan szisszentem fel. – Emlékszel Meg, a te egyik megszállottad okozta. Hála neki és neked vagyok én élő démoncsapda. Nekem nincs szükségem a Coltra, hogy végezzek veled. Olyan helyre küldenek, hogy azt kívánod, hogy bárcsak a pokolra küldtelek volna. De ha esetleg odajutnál üzenetem van Lilithnek. Mégpedig, hogy szeretettel várom, mert a Winchester fiúk az én védelmem alatt állnak. És nem ijedek meg tőle és mástól sem. Ugyanezt üzenem a Vörösszeműnek is. Azzal elkántáltam újra a démonűzés szövegét, amivel Meg hatalmas kínok közepette elhagyta a testemet és vélhetően örökre megszabadultam tőle. Levegő után zihálva néztem végig a meglepődött trión. Elindultam feléjük a lábaimat ólomsúlyúnak éreztem és minden egyes mozdulatomat is. Kisétáltam a csapdából. – Vége! -  mosolyogtam el gyengéden, de ekkor valami nyomást éreztem a mellkasomon köhögni kezdtem, a kezemet a szám elé raktam, de amikor elvettem az véres volt. – A francba, az a szuka magával akar vinni. – nyögtem ki, majd eszméletlenül estem össze. Sam, Dean és Jo falfehéren álltak körülöttem, majd Sam felkapott és az ágyamba fektetett.

-         Mi ez a nő? Egy démon?

-         Nem, Dean, nem démon. – mondta fáradta Jo, már vagy századszor.

-         Akkor mi? – kérdezte.

-         Majd ő elmondja, ha el akarja mondani.

-         Dean fejezd be. – csattant fel Sam.

-         Ez nem igaz, téged cseppet sem érdekel, hogy ez a nő mi?

-         Egy a lényeg, hogy mentette az életünket a saját bőre árán, a többire nem vagyok kíváncsi.

-         Aztán ne mond, hogy nem figyelmeztettelek! – rohant fel Dean az átmeneti szobájába és hatalmas csattanás kíséretében bevágta az ajtót.

-         Ne haragudj rá! – mondta Sam Jonak.

-         Ugyan megszoktam. – legyintett Jo.- Te jól vagy?

-         Igen.

-         Le kellene feküdnöd, nem festesz valami jól!

-         Jó, hallgatok a szép szóra. – azzal Sam is csatlakozott „duzzogó” bátyjához. Nem szóltak egymáshoz és tíz perccel később Samet elnyomta az álom. Dean lement a bárba. Jo éppen a nyitáshoz készülődött és az asztalokról szedegette le a székeket.

-         Elmondod mi ez az egész?

-         Nem. Majd ő elmondja, hogyha eljön az ideje.

-         Segítsek? – kérdezte a férfi.

-         Megoldom, de kösz! – azzal a férfi is beszállt a székpakolgatásba. Este a bár a megszokott módon megtelt vadászokkal. Sam és én is eközben az igazak álmát aludtuk. Sam másnap 10 óra tájban ébredt fel és első útja az én szobába vezetett. Dean éppen fát vágott még Jo a városba ment bevásárolni. Sam az ágyam mellett vigyázta az álmomat.