Jaj, már megint mibe keveredtem… Hogy másszak ki megint abból a kulimászból, amit csináltam. Minek kellett nekem hajnalban bemennem a városba? – tettem fel magamba a kérdések sorozatát, de legnagyobb sajnálatomra szinte mindre volt válaszom. Erre az, hogy reggelit tudjunk készíteni. Miért nincs fényem? Mert meggyógyítottam Samet. Minek erőltettem azt az erőmet? Hogy megmentsem az életét. Miért mentettem meg? Mert a csapdát, amibe ők sétáltak bele nekünk volt szánva. Ha már ilyen a mukaköröm miért nem hordok valami fegyver ezek ellen a dögök ellen? Mert eddig volt, ami megvédjen tőlük. Miért pont engem talált meg ez a otromba lény? Mert vonzom az ilyeneket. Miért nem kiabálok, felverhetném az egész házat és akkor segítenének. Jellemző a legegyszerűbb megoldás és egyben a legnehezebb. Pont úgy ismersz engem, mint aki segítségért fog kiabálni? Na látod, pedig nagyon nincs más lehetőségem. Továbbra is folytattam a Mi atyánk… latin változatát, amivel annyit értem el, hogy lassított felvételként tudott a szellemringyó mozogni, de a baj ezzel csak az volt, hogy én magam sem tudtam gyorsabban közlekedni. Felállni képtelen voltam, így úgy kúsztam, hogy a szellemmel farkasszemet néztem. Szegény fenekem kicsit durvák ezek a kövek neki. A kezemet pár helyen megvágta az éles kavics, de továbbra is csak egy dologra tudtam koncentrálni, mégpedig, hogy bejussak a házba.

- Pater noster, qui es in caelis,

 sanctificetur nomen tuum,

 adveniat regnum tuum,

 fiat voluntas tua

 sicut in caelo et in terra

 Panem nostrum quotidianum da nobis hodie!

 Et dimitte nobis debita nostra!

 sicut et nos dimittimus debitoribus nostris sicut in caelis et in terra

Et ne nos inducas in tentationem

Sed libera nos a malo quia tuum est regnum,

 potestas et gloria in saecula. Amen.

Mondtam újra az imát, de ezúttal hasztalannak minősült a szellem egyre közelebb ért felém. Újra kezdtem, de ezúttal kiabálva. A szellem odaért hozzám, a mellkasomat végigkarmolta. Én felordítottam kínomban. Az életem lefutott lelki szemeim előtt. Pajzsommal próbálkoztam, de nem sikerült, akárhogy erőlködtem. Basszus, nekem kaputt…

* * *

-         Dean, Dean ébredj! – rázta Sam a bátyját. Idéglenesen a tőlünk szomszédos szobában kaptak helyet. Már pár perce próbálkozik az ébresztéssel. Igen ő Dean Winchester, alszik, mint a mormota.

-         Jaj, Sam hagyjál már! – morogta Dean inkább a párnának, mint az öccsének.

-         Ébredj már fel!

-         Mennyi az idő? – kérdezte félálomba.

-         Fél 6.

-         Most feküdtünk le, nincs egy órája, miért nem alszol még te is.

-         Dean, álmodtam. – mondta Sam, amire Dean felült az ágyon.

-         Miért nem ezzel kezdted? – nézett a züllött és ijedt testvérére Dean. Sam pólója tiszta víz volt, a srác még mindig az álom hatása alatt volt és láthatóan remegett. – Mit álmodtál?

-         Angelát megtámadták.

-         Hol és ki? – kérdezte Dean.

-         A ház előtt egy szellem. – Ekkor lettek figyelmesek a kinti neszre és bár egyikőjük sem hallotta tisztán a kintről beszűrődő hangokat, összenéztek, majd mindketten felpattantak és egy-egy kősóval töltött puskát vettek magukhoz. A lépcső feljárójánál a félhomályban Sam ledöntött egy elhagyatott sörösüveget. Ami nagy koppanással gurult végig a lépcsőn, majd ott darabokra tört szét. Erre Dean csak egy megrovó pillantást küldött az öccse felé, aki felhúzta a vállát afféle „nem tehetek róla” válaszként. A szomszédos szobából Jo rohant ki.

-         Mi folyik itt? – kérdezte. Ő mindig ruhában aludt, állandó készenlétben. Pillanatok alatt felébredt és meg sem látszott rajta, hogy percekkel korábban még aludt, ezért mindig is irigyeltem.

-         Jo hol van Ang? – kérdezte Sam.

-         Bement a városba.

-         Mikor? – kérdezte most Dean.

-         Úgy 1 órája. Lassan vissza kell érnie. – válaszolta a lány. – Miért? – Dean és Sam egyetértő pillantást és a kijárat felé kezdtek rohanni. Ekkor lettek figyelmesek a kiabálásomra. Az ajtó kivágódott és pont akkor, amikor a ribanc meg akarta adni a végső döfést egy puska hangja dördült. Az utolsó képkockák is lefutottak a szemem előtt, nincs mit tagadni pocsék egy életem volt. Én becsuktam a szemem a halálra várva, de pár pillanattal később egy biztos kéz kapott fel és ment be velem a házba. Jo lefehéredve állt a bár közepén. Én görcsösen kapaszkodtam az egyik megmentőm karjába, aki a házba cipelt. A hátsó kanapék egyikére fektetett. Mindketten utánunk jöttek én csak most mertem kinyitni a szememet. Sam aggódó szemeit pillantottam meg. Ő hozott be. A számla kiegyenlítve. Én is megmentettem, ő is megmentett. Egy-egy.

-         Vissza fog jönni. – mondta Dean. – Jo te lásd el Ang sebeit! Jo hol tartod a sót? – a lány csak lebénultan állt. – Jo? – kérdezte Dean ismét.

-         Ő… a… raktárban. – válaszolta, majd elsietett az elsősegélyládáért. Sam és Dean az egész házat körbesózta mind kívül, mind belül. Jo ellátta a kezemen, a mellkasomon és a fejemen lévő sebeket. Ráébredtem arra, hogy a jód csíp. Időbe telt még észhez tértem a kezdeti sokktól. Mikor végzett Jo csak egyet kérdezett meg tőlem.

-         Mi történt?

-         Nem volt erőm létrehozni a pajzsot. – suttogtam rekedten.

-         Az hogy lehet?

-         Erőltettem a gyógyítási képességet, ez az ára. – Ekkor ismerős érzés lett úrrá rajtam. Éreztem Meg jelenlétét a ház körül. Esélyünk sincs ellene, ha nem leszek képes előhívni a fehér fényt.

-         Nyugi! – fogta meg Jo a kezemet. – Mi a baj?

-         Itt van Meg. – suttogta, hogy a két fiú ne hallja. Ők éppen az emeleten voltak.

* * *

-         A sárgaszeműtől származott az erőm, mióta meghalt, azóta nem voltak rémálmaim, mi van velem, Dean?

-         Nem tudom, Sammy, csak azt tudom, hogy meg tudtuk menteni Ang életét és ez a lényeg.

-         Mi van, ha visszatért a Sárgaszemű? – kérdezte kétségbeesetten a fiatalabb Winchester.

-         Ha így is van, akkor ismét pokolra küldjük.

-         Dean elfelejtetted, hogy csak a Colttal tudtuk megölni és nincs több golyónk.

-         Megoldjuk öcsi, megoldjuk, de ne parázz már annyira.

-         Ja. – reagált unottan Sam – Mert mi mindig mindent megoldunk… - motyogta halkan, hogy a bátyja ne hallja. Az emelet befejeztével lesétáltak a földszintre és csatlakoztak hozzánk. – Baj van? – kérdezte Sam.

-         Sam, Dean ismeritek Meget? – kérdezte Jo.

-         Meg? – kérdezett vissza Dean.

-         Igen, Meg. Feketeszemű démon. A Sárgaszemű lánya. – válaszolta Jo, majd a két fiú szemébe nézett. Én éppen az észnél maradásomért küzdöttem.

-         Volt szerencsénk egymáshoz. – válaszolta Sam undorodva.

-         Most odakint van és ránk pályázik. – mutatott ki Jo.

-         Jo… Nee… - nyögtem ki nagy nehezen.

-         Joguk van tudni. – szállt vitába velem Jo.

-         Joguk van, de… esélyetek sincs… szembeszállni vele… - mondtam zihálva.

-         Egyszer már legyőztük. – mondta Dean.

-         De azóta sok idő telt el és gondolom nem volt könnyű küzdelem. – válaszoltam még mindig a saját fejemmel küzdve. Miért kell nekem mindig ilyenekbe keverednem? Nem lehetnék csak normális ember, akire nem vadászik semmilyen démon? –fogalmaztam meg magamban az újabb kérdéseket, de nem bírtam tovább és valami üresség költözött a fejembe. Eszméletemet vesztettem.

-         Ang! Angela! – szólongatott Jo, amit hallottam, de képtelen voltam válaszolni rá.

-         Honnan tudja, hogy itt van Meg? – kérdezte Dean.

-         Az most lényegtelen. – válaszolta a vadászlány.

-         Mit tegyünk? – kérdezte Sam.

-         Tanácstalan vagyok öcsi, nincs tervem. – válaszolta Dean.

-         Én elterelem a figyelmét. – kukkolt az ablakon Sam. – Ti meg kiűzitek a démont a lányból.

-         Egyszerű terv, csak két dolog nem stimmel, öcskös. Ahhoz Salamon-kör kell és a múltkor is megszívtuk.

-         Azóta már mi is okosabbak lettünk. – mondta a fiatalabb Winchester.

-         Van egy Salamon-kör a kocsin, ha az megfelel. – mondta Jo.

-         Fogjuk rá. – bólintott Sam.

-         Szenteltvíz, apa naplója és a biztonság kedvéért pár fegyver, mint például egy ezüstkés, nesze Sammy, neked egy ezüstgolyóval töltött puska, tessék Jo... – szedték össze a testvérek az eszközöket.

-         Készen álltok? – kérdezte Sam. Mire Jo és Dean is bólintott - Akkor indulás. – mondta Sam, majd kinyílt a bejárati ajtó. Meg a tornáccal szemben állt. Fekete szeme messziről látszott. Ismét egy szőke hajú külsőt talált magának. Alacsony termetű vékonyka lány testébe költözött, aki 20-22 év körüli lehetett. Sam lelépett a tornácról, ami nagy hibának bizonyult.

-         Szia Meg! – köszönt a fiú.

-         Áh, apám kis kedvence. Helló Sammy fiú. – villantotta fel fekete szemeit a démon. – Régen találkoztunk. – mosolygott mézédesen.

* * *

Egy fekete térben találtam magam, ahol minden emlék frissen élt bennem. A srácok élete, az alku képei és veszélyesebb pillanataik. A kép, amikor Mary Winchester meglátta a fekete ruhás alakot Sam kiságyánál, a kép, ami egyre élesebben jelentkezett. Más és más szemszögből. Mit csinál az a fickó? – léptem közelebb, mikor rájöttem, hogy ők nem látnak engem. A férfi éppen vért csepegtetett a kisgyerek szájába, aki alig lehetett féléves. A férfi szeme sárgán izzott fel. Azazel. – ismertem fel a démont. A kép ismét váltott, akkor, amikor láttam a fiú auráját, persze, hiszen színes mégis van benne valami démoni és amikor sötétedni kezdett és én használtam a gyógyítási képességemet, tehát nem azért kaptam büntetést, mert használtam, hanem, mert démon gyógyítására használtam. Persze, hiszen angyal és démon erő kioltja egymást. - Jöttem rá az összefüggésekre. - Tehát Samben démonvér csordogál. De ő is megmentette az életemet, de hogyan? – gondolkodtam el rajta. – De hiszen neki is van valamilyen képessége, amit nem tud használni, csak tudat alatt. Mit is tud ez a fiú? Hallottam már a „Crazy Kid” gyermekekről, mind olyan mint Sam. Félévesen démonvért csepegtettek a gyerekek szájába, ettől kaptak valamilyen képességet. Tárgyakat mozgatnak, embereket befolyásolnak, vagy látnoki képességük van. Ez az Sam látomásai, amikor eszméletlen volt. De a Sárgaszeműek halálával a gyermekek is eltűntek. Nem, nem tűntek el. Egyedül Sam van életben közülük. A többiek meghaltak mielőtt kinyílt a pokol kapuja, hiszen Samet megölték és Dean alkut kötött az életéért és utána Deanék megölték a fiút, aki Samet ölte meg. Ez nekem sok, túl sok lámpa gyulladt ki a fejemben egyszerre… De akkor én visszakaphatom az erőmet, ha elszívok Samtől egy keveset. Hú, ez nagyon bizarrul hangzik tőlem, de hisz azt akaratlanul is megtettem, mikor az ölében hozott be a bárba. Akkor csak egy kis koncentrálás kell és begyógyítom a sebeimet. – Ekkor felpattantak a szemeim. Kiabálást hallottam odakintről. Sam. Dean és Jo. Nincs időm holmi gyógyítgatásra, csak a karmolásokat, hogy fel bírjak kelni. A kis energianyalábok megtették a dolgokat. Felültem és ha kicsit szédülve is kifelé vettem az irányt. Sam éppen métereket repült át és a fészer falához csapódva eszméletlenül terült el a földön.

-         SAM! – kiabált Dean. És éppen hozzá akart rohanni, amikor megfogtam a vállát. Ő hirtelen rám nézett, láttam rajta a meglepődöttséget. De nem törődve ezzel, az öccséhez akart rohanni. Jo érdeklődve nézett felém, de mikor megpillantotta az ujjaim között izzó fehér fénynyalábokat, ami kellemesen csiklandozták a tenyeremet. Értette a célzást. Segített visszatartani Deant.

-         Menjetek be a házba! – adtam ki az utasítást. Dean kérdő szemekkel tekintett rám.

-         De Sammy még…

-         Menj be a házba! – mondtam ismét közben végig Meget figyeltem.

-         Gyere Dean, kérlek. – mondta Jo és megpróbálta beterelni Deant a házba.

-         Dehogy megyek, megőrültetek? Samet nem hagyom itt… – mondta hajthatatlanul.

-         KUSS! – szóltam rá kiabálva. – MENJ BE A HÁZBA! – néztem vele farkasszemet. Ő meglepődve bámulta a kék szememet. – Bízd rám, kérlek! – mondtam már nyugodtabban. Jo berángatta a fiút a házba.

-         Ki ez a nő?

-         Angela White. – válaszolta Jo.

-         Mi ő? – kérdezte Dean.

-         Majd ő elmondja, ha akarja. – válaszolta a lány. A küszöböt átlépve nyitott ajtón keresztül figyeltek minket.

-         Bármi történik is, maradjatok a házban. – utasítottam őket. Jo bólintott én őket biztonságban tudva léptem ki Meg látókörébe.