Sheldor minden használható asszasszin felszerelést és fegyvert leszedett az emeleten heverő halottról, majd a testet lecipeltette a sith-tel a földszintre. Ezalatt Aritha ismét feloldotta a bejárati csapdát. Sheldor a nyitott ajtóban megfordult és az asszaszin tőrt a lány kezébe nyomta:

  - Tartsd magadnál. És álcázd magadat.

  Aritha a férfi után nézett, majd becsukta az ajtót és az ágyhoz ment. Kinyitotta a ládát, amibe Sheldor belepakolta minden felszerelésüket, kivette a felderítőövet, felcsatolta, és bekapcsolta álcázóját. Aztán leült az ágy szélére és csendben várt.

  Fellélegzett, amikor hosszú percek múlva meghallotta az ismerős, súlyos lépteket. Az ajtóhoz sietett. A felderítő belépett. Egyedül. Aritha feloldotta az álcázást, és várakozóan pillantott Sheldor mögé:

  - És a bérgyilkos?

  - A társa hullájával együtt úszik lefelé a folyón. Megpróbált meglógni, így kénytelen voltam megállítani. Nem engedhetem, hogy ránk hozza az egész sith flottát. Ne zárd be az ajtót. Indulnunk kell most azonnal! Minden felszerelésedet szedd össze.

  - Miért? Ha megölted a sithet, már nem árulkodhat ránk. Pihennünk kellene...

  - De nem itt, mert ez lehet a végső pihenőhelyünk. Az asszasszin haldokoltában kibökte, több társa is tud már arról, hogy mentrendszerűen megfordulunk Balmorában, csak idő kérdése, hogy megtaláljanak minket. Akár fényes nappal is megtámadhatnak a vadonban, vagy a város utcáin. Ha álcázzák magukat, senki nem fogja tudni, mi történt velünk. Még az se biztos, hogy engem bántanának, elég, ha veled végeznek, hiszen a te haláloddal az én ittlétem és küldetésem is értelmét veszti, ezt ők is tudják. Egy sötét jedi úr feni rád a fogát, és egy sith lord igencsak számottevő veszélyforrás. Az egész sith armadától már én sem tudlak megvédeni. Hogy bosszút állnék érted, nem kétséges, de azzal te már semmire se mennél. És én sem... - végigsimított a lány nedves fürtjein, majd hüvelykujját finoman végigfuttatta Aritha ajkán. - Nem akarlak elveszíteni. Csak akkor tudjuk kijátszani őket, ha állandóan mozgásban leszünk. Bízd rám magadat. Rendben?

  - Rendben - bólintott a lány, és a férfi példáját követve ő is nekifogott fölszíjazni páncélját. Hirtelen föltekintett:

  - Ha elmegyünk, akkor Zeon holnap nem fogja tudni, hol keressen minket.

  - De igen, ha valóban isten, tudni fogja. Ha meg hazudott, és ő is csak egy nagyképű halandó, akkor megleszünk nélküle. Eltelik egy kis idő, amíg megtalál minket, de legalább addig se fog áskálódni, hogy éket verjen közénk. Ne vesződj az ajtóval, ide már nem jövünk vissza.

  Sheldor mégegyszer körülnézett a házban, majd kilépett az utcára:

  - Szerinted az utazóbolhának van éjszakai járata?

  - Nem tudom. Majd megkérdezzük. Hova megyünk?

  - Vissza a hajómhoz.

  Aritha fölkapta a fejét:

  - A Spellingedhez?

  - Igen. Pár perce, míg odakint voltam, hívást kaptam a fedélzeti computeremtől a kommunikációs csatornán... - látva a lány értetlen arckifejezését, felgyűrte lanilinfelsője ujját, és megmutatta a bal csuklóját átfogó széles fémpántot, melyen most apró fények villóztak. - Ezzel tudok összeköttetést teremteni a Spellinggel. Nem tudom, milyen információja van a computernek. Lehet, hogy sithek kerülgetik, és az egyáltalán nem megnyugtató, mert ha megsemmisítik a hajómat, akkor többé nem számíthatunk Mandalória segítségére. Még Saborra se lesz képes arra, hogy megtaláljon minket. Ezért most amilyen gyorsan csak lehet, vissza kell mennünk Seyda Neenbe.

  Kezét nyújtotta a lánynak és valósággal vonszolta maga után. Átsiettek a hídon és fölszaladtak az emelkedőn, majd a lépcsőkön. Az utazóbolha vezetője a lépcső tetején kuporogva aludt. Bizonyára nem örült annak, hogy fölzavarták álmából, de nem morgolódott, mert Sheldor háromszoros díjat ajánlott föl neki, ha elviszi őket Seyda Neenbe, és külön jutalmat, ha valahogy lerövidíti a menetidőt.

  Nem tudni, a sötét elf mivel bírta gyorsabb iramra gigantikus hátasát, de az utat negyedannyi idő alatt tették meg, mint a normális menetidőben szokták. Seyda Neenbe érve a mandalóriai ígéretéhez híven kifizette a jutalmat is. Az út még így sem került sok aranyukba, mert a sötét elf szolgáltatók nem dolgoztak drágán.

  Leszaladtak a dombról és balra maguk mögött hagyva Seyda Neent, végigsiettek a dimbes-dombos úton a sziklaszoros felé. A mandalóriai előrelátóan bekapcsoltatta a lánnyal is az álcázót, így észrevétlenül haladtak el több óriásrák, nix véreb és patkány mellett, sőt a közelben csapkodó cliff racer se figyelt föl rájuk. A szoroshoz közeledve Sheldor megállt, pillanatokra kikapcsolta álcázását, és megnézte a csuklópántot. A hívójel folyamatosan villogott. A felderítő ismét láthatatlanná vált és csendre intve a lányt, újra kézen fogta.

  Óvatosan, lassan kerülgetve a sziklákat elérték a hajót. Sehol senki. Sheldor várt egy ideig, majd megszüntette a Spelling védelmét, és a vezető sugarat követve beléptek a hajóba. Utasítására az ajtó azonnal be is zárult mögöttük. A felderítő a pilótafülkébe sietett, beült a vezetőülésbe, elolvasta a kijelzőn a dekódolt üzenetet és kommunikációba merült a fedélzeti computerrel. Aritha halk léptekkel jött be, és megállt a férfi mögött. Egy ideig figyelte, mit csinál, majd hogy ne zavarja a munkában, magára hagyta. A hálófülkében letette páncélját és csizmáját a sarokba, majd leült az ágy szélére. A fáradtság egyre inkább elhatalmasodott rajta, szeme minduntalan leragadt. Az álom végül legyőzte. Végigdőlt az ágyon.

  A mandalóriai kiment az étkezőbe, ivott egy kevés leyant, közben a lányt keresve benézett a hálófülkébe, ahol Aritha mélyen aludt. Sheldor betakarta, majd némileg fölfrissülve tért vissza a fülkébe, és fölszállt a Spellinggel. Seyda Neentől észak felé, végig a tenger közelében, a parttal párhuzamosan haladva lassan repült. Infrára kapcsolva figyelte az alattuk elsuhanó éjszakai tájat. Amikor megközelítette a gnisisi erődöt, ahol pár nappal ezelőtt beléptek a légióba, a keskeny folyóág innenső oldalán maradva észrevett egy Dunmer erődítményt. Ugyanolyan jellegzetes építmény volt, mint a Marandus, melyet délután láttak. A mandalóriai megfelelő leszállópályát keresett. Ultrahangos elemzővel feltérképezte a talajt, ahol a Spellinggel biztonságosan landolhat, és letette a gépet az erődítmény közelében a sziklás földre. Továbbra is álcázva hagyta a hajót, a tenger hullámverésének jelforrására ültette kódolt üzenetét, és kiküldte válaszát az űrbe. Azután a vevőkészüléket adásra állította és nagyot nyújtózkodva felállt.

  Most érezte csak, mennyire fáradt. Nemcsak testének, hanem idegrendszerének is szüksége volt pihenőre. Letette páncélját és csizmáját a lány holmija mellé a sarokba, majd leheveredett az ágyra, és bebújt a takaró alá Aritha mellé. A lány álmában is azonnal megérezte Sheldor közellétét és odafordult hozzá. Anélkül, hogy felébredt volna, befúrta magát az erős karok közé, és a férfi melléhez bújt. A mandalóriai átölelte, és furcsa mód a lány érintése azonnal megnyugtatta. Pillanatokkal később őt is levágta az álom.

  Késő délelőtt szinte egyszerre ébredtek, de továbbra is csak heverésztek. Sheldornak nem akarózott megmozdulnia, és láthatóan Aritha is jól érezte magát a férfi ölelésében. Fejét a felderítő karján nyugtatva nézett föl:

  - Milyen üzenetet kaptál tegnap a hajódtól?

  - Saborra keresett.

  - Tényleg? - csillant föl a lány szeme. - Lehet, hogy én is találkozhatok majd a te híres parancsnokoddal?

  - Igen, hamarosan találkozunk vele. Valahol itt cirkál most fölöttünk vezérhajójával, a Spellárral.

  - Mikor fog leszállni?

  - Nem tudom. Óvatos, mert sajnos, sith hadihajók is vannak a közelükben, és nem akarja fölhívni a figyelmüket ránk. Meg kell várnunk, amíg jelentkezik. Megadtam neki tegnap éjjel a poziciónkat, ezért nem mozdulhatunk innen. Amint lehet, föl fogja venni velünk a kapcsolatot.

  - Seyda Neenbe azért bemehetünk ennivalót venni, ugye?

  - Nem tudunk. Nagyon messze vagyunk Seyda Neentől.

  - De hiszen hallom az utazóbolha hurrogását!

  - A gnisisi utazóbolhát hallod. Gnisisszel szemben vagyunk, egy Dunmer építmény mellett landoltunk éjjel.

  Aritha elgondolkodott:

  - Gnisis mellett? Ha jól emlékszem, Berandas a neve. És nem messze innen van egy Vivec szentély, a Coal barlangban, a másik pedig a gnisisi templomban. Aztán már csak négy zarándokhelyet kell meglátogatnunk, ebből három Vivecben van, egy pedig Ald-ruhn közelében, a sivatagban, a Szellemkerítés mögött, Lord Dagoth birodalmának bejáratánál. Ha már Gnisisben vagyunk, akkor amíg Saborrára várunk, látogassuk meg ezt a két zarándokhelyet, és kérhetünk a légiótól is végrehajtandó parancsokat, hadd emelkedjek a ranglétrán, ahogy Caius javasolta. Aztán, ha még mindig kíváncsi vagy, mert tegnap még azt voltál, akkor körülnézhetünk Berandasban is, bár Caius meg Zeon óvott minket a Dunmer erődítményektől. Állítólag daedrákkal, meg a Hatodik Ház híveivel vannak tele. De szerintem annyi értéket fogunk itt találni, hogy megéri körülnézni, mit gondolsz?

  - Azt, hogy csodállak - mondta a mandalóriai őszintén. - Bár nem szivesen emlékeztetlek rá, de pár napja még egyik fától a másikig szédelegtél a gyengeségtől, most meg tele vagy ötletekkel, tervekkel és ambícióval. Láttam, hogyan jutsz el lépésről lépésre idáig, mégis alig hiszek a szememnek, annyit változtál ebben a néhány napban. Derűs vagy, célratörő és hittel teli. Azura erősített föl ennyire?

  Aritha szeme furcsán csillant:

  - Nem Azura, hanem te. Sokszor gondolkodtam már azon, Zeonnal ellentétben te miért hittél bennem annak ellenére, ahogy először láttál gyengén, éhezve, az életkedvemet is elveszítve kitámolyogni Seyda Neenből, ráadásul még azt is hitted, hogy ellenséged vagyok, hiszen jedinek és sith-nek tartottál. Mégis segítséget és szövetséget ajánlottál föl. Te voltál eddigi rövidke, szomorú életemben az első, aki emberszámba vett, csak nem értettem, miért. Te ébresztetted föl bennem az akaratot és a reményt. És azóta, hogy mellettem vagy, napról napra erősebbnek érzem magamat. Mintha a te erődből töltődnék föl...