Sheldor összeszedegette minden felszerélésüket, és az egészet levitte az alsó szintre, majd futó pillantással nyugtázva, hogy a sith még nem tért magához, visszament Arithához. Mikor a lány elkészült, és lefelé tartottak, már hallatszott lentről az éledező asszasszin nyögése.

  Sheldor intett a lánynak, hogy üljön az ágyra, ő maga pedig odahozta az egyetlen széket és kezében az asszasszin tőrrel letelepedett a tőr gazdája mellé. Csizmájával rátaposott a felülni készülő bérgyilkosra és visszanyomta a földre:

  - Igaz, hogy elég késő van, de ha már ideevett a fene, csak nem akarsz lelépni máris minden magyarázat nélkül? Mondhatnál egy rövidebb esti mesét, hogy gyorsabban aludjunk el. Csak pár kérdésem lenne, jó? Ki a gazdád?

  - Nem rád tartozik.

  - Dehogyisnem. Akkor nem tartozna rám, ha nem mi lennénk a célpontotok. Majdnem minden napra jut egy bérgyilkos támadás. És legutóbb már négyen jöttetek egyszerre. Arra vagyok kíváncsi, miért. Annyit már tudok, hogy egy dwemer isten miatt keresitek életre-halálra ezt a lányt. Te például tudod, hogy ő kicsoda?

  - Igen. Az itteniek Nerevarine-nak hívják. Illetve hívnák majd, ha rájönnek, hogy ő az.

  - Jó, és te a távoli Sithországból honnan tudod ezt, ha az itteniek sem tudják még?

  - A parancsból.

  - Személy szerint neked mi bajod vele?

  - Semmi. Eddig azt se tudtam, hogy létezik. A parancsom értelmében azonban végeznem kell...lene vele.

  - Miért féltitek tőle azt a dwemert istent?

  Mivel a mandalóriai levette róla a lábát, az asszasszinnak sikerült felülnie és megpróbált kereket oldani. Sheldor rászegezte pisztolyát:

  - Egyik ajtón se tudsz kimenni. Mágiával vannak lezárva. Tudod, az mit jelent? Ha beleszaladsz egy csapdába, iszonyú kínokat kell kiállnod, mire végre feldobhatod a talpadat. Egyszerűbb, ha lelőlek, és szivesen meg is teszem, de akkor meg miért ne mondhatnád el előtte, amit tudsz? Hm? No, meg tudunk egyezni? Válaszolsz a kérdéseimre, aztán elintézem, hogy fájdalmatlanul halj meg, OK?

  - Ne légy kegyetlen, Sheldor! - szólt rá váratlanul Aritha. - Ha beszélt, engedd el!

  - Hallottad? - bökött ujjával a háta mögé a mandalóriai. - Tudja, hogy szemrebbenés nélkül megölnéd őt, ha lehetőséged lenne rá, ő mégis az életedért könyörög. Az előző társadat, akit tüzes nyilakkal égettek össze, meg is gyógyította, mert nem bírta elviselni, hogy az szenved. És ti egy ilyen nőt akartok bántani. Csakhogy ő nem tudja, mit jelent egy sith lordot szolgálni. Nem tudja, hogy a gazdádhoz nem mehetsz vissza a kudarcoddal, akár beszélsz, akár nem. Nem tudja, hogy ezután rád is ugyanúgy vadásznak majd a társaid, ahogy te vadásztál eddig a lányra. Figyelj. Van még egy lehetőség. Beszélsz, és ha úgy találom, hogy hasznos, és hihető is a történeted, akkor nem öllek meg. De csatlakozol hozzánk és a lányt kell védened, akit eddig meg akartál ölni. Te csak nyersz vele, mert a társaiddal, akiket utánad küld a sötét lordod, nem egyedül kell majd szembeszállnod.

  A sith pillanatokig gondolkodott:

  - Rendben - mondta végül és leült a földre. - Ebbe belemegyek. Mire vagy kíváncsi?

  - A nevedre.

  - Mondjuk legyen Rativus.

  - Rendben, "Mondjuk legyen Rativus". De engedelmeddel ez igen hosszú név, különösen, ha most találtad ki, úgyhogy elég nekem a Rativus is...

  Aritha elmosolyodott, látva a sith arcát, aki nem tudta eldönteni, a mandalóriai gúnyt űz belőle, vagy csak tréfás kedvében van.

  - Nihilust szolgálod? - hangzott a következő kérdés.

  - Nem. Darth Sion az uram.

  A mandalóriai úgy érezte, mintha megütötték volna:

  - Darth Sion?! Az egy élőhalott!

  - Nem. Nem élőhalott. Csak nem tud meghalni. Vagy nem akar...

  - Mit csináltak vele egyáltalán, hogy úgy néz ki, mint akit ízekre szedtek, aztán jól-rosszul újra összefoltozgattak?

  - Nem tudom. Senki sem tudja. Tíz éve szolgálom őt, és mindig így nézett ki. Nem javult, de nem is rosszabbodott az állapota. És nem is öregedett. Találkoztam olyanokkal, akik azt mesélik, hogy már vagy 60 éve ilyennek látják.

  - Még egy halhatatlan... - dünnyögte rosszkedvűen a mandalóriai. - És kapcsolatban van Morrowinddel, ami már így is nyüzsög az igazi meg hamis istenektől. Már csak egy sith nagyúr hiányzott közéjük.

  Fölemelte hangját:

  - Azt hallottam, hogy ez a Darth Sion egymaga kiirtott egy teljes köztársasági hadihajót katonástul, személyzetestül. Igaz ez?

  - Így biztosan nem - rázta fejét a sith bérgyilkos. - Lord Sion mellett mindig vannak asszasszinok. Természetesen álcázva. Sion Nagyúr nagy hatalmú, erős, és nagyon veszélyes, de az asszaszinjai is gyilkoltak rendesen.

  - Miben van az ereje? Azon kívül persze, hogy természetfeletti tudással rendelkezik, mint a jedik általában. Miért nem lehet legyőzni? Sebezhetetlen?

  - Nem. Harc közben ő is megsebesül, de képes folyamatosan ellenfele életerejéből feltöltődni.

  Aritha fölállt, közelebb jött és természetes közvetlenséggel Sheldor vállára tette kezét:

  - Nálunk is van életszívó varázslat - mondta. - Bizonyára ez a Darth Sion is mágus lehet, aki rájött a halhatatlanság titkára. Vagy legalábbis a hosszú élet titkára, mert az előbb azt mondtad - pillantott az asszasszinra -, hogy 60 évvel ezelőtt is így nézett ki, és azóta nem öregedett. Itt Morrowindben élnek sokezer éves Telvanni mágusok, tehát a ti Sion Nagyuratok még élhet egy ideig, hogy hosszú életűnek lehessen nevezni. De miért vagyok én útjában ennek a Darth Sionnak?

  - Nem tudom. Csak a parancsot kell végrehajtanom... - látva Sheldor arckifejezését, gyorsan kijavította magát -, kellett volna...

  - Mit tudsz arról a dwemer istenről?

  - Semmit. Még a nevét sem.

  - Ti sithek vagytok, mi közötök a dwemerekhez?

  - Az ő istenük a mi istenünk...

  - Ez marhaság! - fakadt ki a felderítő. - Olyan technikailag fejlett fajoknak, amihez a sithek is tartoznak, mi szüksége lenne egy középkori istenre?

  Aritha közelebb hajolt Sheldor arcához:

  - Ha attól a dwemer istentől meg lehet valahogy tudni a halhatatlanság titkát, akkor mindegy, hogy mennyire ősi a hiedelemvilág, amihez tartozik. A legfejlettebb fajok közt is vannak olyanok, akik az örök élet lehetőségét kutatják.

  Sheldor a vállán nyugvó kis kézre tette tenyerét, szórakozottan simogatta a karcsú ujjakat, közben tűnődve bámult a sithre:

  - Azt hiszem, Arithának igaza van. Lehet, hogy ez az egész háború a halhatatlanság titkának megszerzéséért folyik. Tudod, hogy mi köze van Lord Dagothnak a dwemer istenhez?

  - Igen. Lord Dagoth a főpapja a dwemer istennek.

  - És Nerevarine-nal mi bajotok van? Mert ezt még mindig nem magyaráztátok el.

  - A jóslat szerint Nerevarine el fogja pusztítani Lord Dagoth-ot, majd a dwemer istent, mert tetteit Lord Indoril Nerevar akarata vezérli. Négyezer évvel ezelőtt a dwemer isten miatt robbant ki a háború, amelyben Nerevar Nagyúr is életét vesztette. Mi, Darth Sion szolgái csupán ennyit tudunk erről a legendáról.

  - Érdekes - dünnyögte Sheldor és fölpillantott a mögötte álló lányra. - Szóval neked hatalmadban áll, hogy elpusztíts egy olyan titokzatos istent, akivel Morrowind istenei sem bírnak elbánni, mert a sithek védik őt - az asszasszinra nézett. - Hogy találtok meg minket mindig?

  A sith megvetően elhúzta száját:

  - Gondolod, hétköznapi jelenség, hogy egy megtermett északi barbár, mandalóriai páncélban állandóan egy sovány breton lányt kísérget? Mindenhova együtt jártok, elég csak kérdezősködni egy kicsit utánatok.

  Sheldor hirtelen felállt:

  - Gyere, Rativus, temessük el a haverodat a folyami halak gyomrába, aztán alszunk. Majd még beszélgetünk, elég egyelőre megemészteni azt, amit eddig meséltél. Míg el nem felejtem: ne lepődj meg, hogy holnap délelőtt egy Zeon nevű csatamágussal van randevúnk. Ő is a társasághoz tartozik.

  - Zeon? - a sith arca elfehéredett.

  - Igen. Mi a bajod? Tán ismered?

  - Személyesen nem, csak tudom, hogy ezen a néven kutat Nerevarine után...

  - Lám csak! Mit nem hallok! - derült föl a mandalóriai arca. - Végre megtudunk valamit őméltóságáról, mert olyan gőgös, mintha ő lenne az egész Tribunál együttvéve.