Minden felszerelést letettek az újonnan szerzett házban, melynek ajtaját a mágusnő kulccsal lezárta, sőt csapdával is ellátta, majd elindultak a Moonmoth erőd felé a holdsütötte földúton:

  - Itt jó lesz - állt meg a felderítő és körülnézett. - Nem vagyunk messze Balmorától, az út széles mozgásteret ad, a fűréteg meg elég vastag ahhoz, hogy ne üssük meg magunkat. Gyors és mozgékony vagy, ezért bánsz a rövidpengével sokkal hatékonyabban, mint a hosszúkarddal, amihez fizikai erő kell. No, akkor húzd elő a kardodat. Ne az ezüstpengét, hanem azt, amit tőlem kaptál. Mutatok pár fogást, mert hisz az én népem készítette ezt a fegyvert, az a minimum, hogy ismerjem az előnyeit és a hátrányait.

  Sheldor türelmes oktató volt, különösen, mert látta, hogy Aritha valóban meg akar felelni az elvárásainak és komolyan veszi a tanulást. Negyedórai vívólecke után a mandalóriai leengedte kardját, érzékelve, hogy a lány elfáradt:

  - Abbahagyhatjuk, hisz ma már úgyis volt éles bevetésünk a kriptában meg a daedra szentélyben. Pihenjünk egy kicsit, utána mutatok néhány közelharci trükköt, aztán lemegyünk a folyóhoz, lesikáljuk magunkról a mai napot, befaljuk a vacsorát és szundika az új házikónkban.

  Letelepedtek az út szélén a fűre, és a domboldalnak vetették hátukat. Aritha belemerült a fölöttük nyújtózkodó égbolt látványába:

  - Sheldor, látszik innen az otthonod? Az a világ, ahonnan jöttél.

  A mandalóriai döbbenten pillantott a lányra. Eddig eszébe sem jutott, hogy Arithával - egy középkori világ szülöttével - megpróbálja megértetni, mit jelent a kifejezés: csillagok közül érkezni. És lám, ez a lány van annyira intelligens, hogy olyan dolgokra jöjjön rá magától, ami itt nyilván eretnekségnek számít, mert hisz az itteniek hite szerint az ég az istenek lakhelye. De vajon valóban Aritha jött rá? Vagy Lord Nerevar tudott róla annak idején? Nerevar, aki látott a Vörös Hegy fölött sith vadászgépeket landolni...

  - Nem, Aritha, innen nem látszik. Az egy másik szelete az Univerzumnak. Hogy megpróbáljam valahogy érzékeltetni veled, olyan érzés volt, mintha egy teleportkapun jöttem volna keresztül a Spellingemmel, és egyszerre már ezek a csillagok vettek körül.

  - A te otthonod fölött is ugyanígy sziporkáznak a csillagok?

  - Igen. Csak más csillagképekbe "tömörülnek". Az űrben az én Spellingemnél sok százszor, sok ezerszer hatalmasabb hajók röpködnek. A te világod környéke csöndes és elhagyatott. Az enyémében nyüzsög az élet. A te világod sötét éjszakái tele vannak könyörtelen rabszolgavadászokkal, veszélyes vadállatokkal, hátborzongató síron túli lényekkel, alattomos orvgyilkosokkal. Nálunk is léteznek vadállatok és orvgyilkosok, de technikai vívmányaink elűzik a sötétséget, biztonságot és meleget adnak.

  - Elvágyódsz innen, ugye?

  - Igen. Honvágyam van, de személyes érzéseim másodrendűek. Már holnap elindulnék haza a Spellingemmel, és egy egész mandalóriai hadiflottát hoznék segítségül. De nem vihetlek magammal az egyszemélyes géppel, és nem merlek itt hagyni sem. Caius nem tudna megvédeni a Sötét Testvériség orvgyilkosaitól, sem a sith asszaszinoktól, akikről még azt sem tudja, hogy léteznek egyáltalán. Zeon mindenáron el akar engem innen távolítani, ezért tőle is féltelek, mert nem tudom, kinek az ügynöke, és miért akar kettesben maradni veled. Gyanús, hogy annyi mindent tud rólunk, mégis ennyire ellenséges. Ilyen kozmikus titkok őrzőinél, amilyenek mi vagyunk, az lenne a minimum, hogy összetartsunk.

  Aritha fölhúzta lábait, két karjával átfogta, és állát a térdére támasztotta:

  - Gyűlölsz, hogy miattam kell itt maradnod?

  - Nem gyűlöllek. Féltelek, ezért vagyok mozdulatlanságra kárhoztatva. Nem bízhatlak senkire, ezért nem tudom elhagyni Morrowindet. A másik része a dolognak az, hogy még mindig nem tudom, mivel, kivel állunk szemben, így sokat nem tudnék mondani se Saborrának, se a Mandalore-omnak. Tehetetlen vagyok. Csak annyit tudok tenni, hogy várok, amíg Saborra kerestetni kezd. Egyik felderítőtársam, Carlidan csaknem Morrowindig elkísért, ő talán ide tudja vezetni Saborrát. Már persze, ha Saborra Carlidan elbeszéléséből ki tudja következtetni, hogy errefelé keressen. Én is csak véletlenül sodródtam ide a sith fickó mögött. Amíg Saborra megtalál minket, addig vigyázok rád, hogy megerősödj, visszaszerezd mágikus erődet, tudásodat és Mandalória technikájának védelmével felruházlak, amennyire az adott körülmények közt egyáltalán lehetséges. És reménykedem, hogy van időnk a felkészülésre Lord Dagoth ellen. Gyere, egy kicsit még gyakorlatozunk, aztán megyünk pihenni. Megérdemeljük.

  Sheldor felállt, ellazította izmait, majd lassítva bemutatott egy légzéstechnikával kombinált mozdulatsort:

  - Most gyere ide mellém, és csináld velem együtt. Valószínű, hogy elsőre túl komplikáltnak tűnik, de hidd el, annak idején mi fiatal harcosok is kétségbeestünk, amikor először láttuk. Azt hittük, sose tanuljuk meg. Az évek során naponta kellett csinálnunk, és végül feltételes reflexként ivódott belénk. Remekül megmozgatja az izomzatot, anélkül, hogy izomlázat csinálna. Próbáld csak meg.

  Aritha az elején még képes volt követni a mozdulatsort, a közepén azonban belegabalyodott.

  - Nem baj - vigasztalta a mandalóriai. - Így is sokat megjegyeztél belőle elsőre. Képzeld, nekem csak harmadik alkalommal sikerült végigcsinálnom. Még egyszer ugorjunk neki, jó?

  Aritha engedelmeskedett, és Sheldor értékelte, hogy nem kezdett hisztizni, amikor másodszorra sem sikerült követnie a férfi mozdulatait:

  - Holnap már jobban fog menni. Most mutatok egy trükköt. Alap: egy mandalóriai harcossal kerültél szembe. Velem. Olyan férfival, akinek az izomereje sokszorosan felülmúlja a tiédet. Elhasználtad a mágiádat, a fegyvereddel nem tudtál különösebb kárt tenni bennem. Helyzeted az itteni harcosok szemlélete szerint eleve kilátástalan. Pedig igenis van esélyed a rúgásom vagy ütésem elhárítására. Ehhez azonban tudnod kell, milyen támadásra számíts, és azt hogyan védd ki. Egyetlen mozdulattal kibillenthetlek egyensúlyodból, és földre kerülsz. Azzal a trükkel azonban, amit most megmutatok, képes lehetsz arra, hogy te billents ki engem az egyensúlyomból. Ehhez nem kell erő, és bárki ellen bevetheted itt Morrowindben is. Ezt harcmesterek hosszú sora fejlesztette ki őseim tapasztalatai alapján, akik rengeteg ismeretlen faj harcmodorával kerültek szembe. Ezekből a tapasztalatokból ötvöződött a jelenlegi tudásunk. Ezeket a harci bázisokon kötelező jelleggel, magas szinten oktatják, ezért egyénenként is hatásosak vagyunk, nemcsak falkában, ahogy Zeon állítja. Figyelj.

  Sheldor tökéletesen begyakorolt és kivitelezett mozdulatsort mutatott be, hatalmas teste megdöbbentően fürgén mozgott. A tökéletes izomzatot úgy irányította, hogy a legkeményebb ütéseket is vissza tudta fogni, mielőtt elérte volna a lányt. Eleinte csak bemutató jellege volt az egésznek, majd a mandalóriai fokozatosan kezdte bevonni Arithát a gyakorlatba.

  Háromnegyed óra múlva a lány kezdte felismerni a harcmodor lényegét. A hárítások és áltámadások logikája eleinte meghökkentette, de egy idő után már képes volt kikövetkeztetni ellenfele következő lépését. És mikor erre rájött, már nem is tűnt olyan elképzelhetetlennek, hogy e technika segítségével talán a roppant erejű és termetű Sheldorral is el tudna bánni.

  - Jól van, Aritha, gyorsan tanulsz. Nagyon ügyes vagy - dicsérte meg ismét a felderítő, majd fölemelte az út szélére tett súlyos daedra buzogányt, melyet óvatosságból hozott magával. - Minden nap gyakorolunk, és egykettőre belejössz. De most vár a vacsora.

  Visszaballagtak új házukba. Aritha megterített a díszes kerámiaedényekkel a kis faasztalon, Sheldor azokra helyezte a Spellingből hozott sült húst, és a polcon talált ezüstkancsót megtöltötte leyannal, majd az egyetlen székhez tessékelte társnőjét, ő pedig közelebb húzta a lezárt ládát, arra telepedett:

  - Holnap kerítünk másik széket is.

  Vacsora után letették páncéljukat és lesétáltak Balmora legszélső hídja alá, ahova nem lehetett lelátni a városból. Sheldor távoli patkánysivítást hallott. Belekémlelt a sötétbe, majd elnézett a másik irányba, aztán meggyőződve arról, hogy nincs veszély, a hídláb mellett kibújt lanilinjából és mindent lepakolt a lány ruhái mellé. Aritha már a vízben úszkált, nem messze a parttól. A férfit figyelte, aki most gázolt bele a folyóba, a holdfény megvilágította erős, kidolgozott izomzatú tökéletes testét. A lány beljebb úszott a folyó közepe felé. Sheldor megállt:

  - Sajnálom. Nem gondoltam, hogy ennyire zavar a látványom - jegyezte meg csöndesen és hátat fordítva a lánynak, átadta magát a szelíd, langyos hullámoknak. Lemerült a víz alá, hogy haját is alaposan átáztassa. Mikor ismét a felszínre ért, meglepődött, látva, hogy Aritha egészen közel úszott hozzá:

  - Nem zavar a látványod, csak szokatlan... - mondta furcsa hangon.

  - Szokatlan? Láttál már meztelen férfit, nem?

  - De igen. Amikor halottakat fosztottam ki és esetleg a ruhájukra is szükségem volt. De azok a halott férfiak nem így néztek ki... ott lent...

  Sheldor értetlenül bámult rá:

  - Úgy érted, élő férfit nem láttál még... ruha nélkül?

  - Nem. Kellett volna? Morrowind lakói felöltözve járkálnak az utakon és a városokban.

  A mandalóriai most valóban zavarba jött. Hihetetlennek tűnt a gondolat, ami a lány szavaiból következett:

  - De a börtönben a légiósok...

  - Egyenruhában voltak. Ugyanúgy, ahogy itt látod őket. Miért? Mit hittél?

  - De Zeon...

  - Zeont se láttam meztelenül. Miért kérdezel tőlem ilyen butaságokat?

  A mandalóriai mélyet lélegzett:

  - Aritha, neked nem volt még férfival... kapcsolatod?

  - De. Most először. Veled. A szövetségesed vagyok.

  - Nem ilyen kapcsolatra gondoltam. Zeon szerint egyedül nem maradhattál volna életben Morrowindben. Kellett, hogy legyen társad, aki megvéd. És erre csak erős férfiak alkalmasak, akik azonban nem érik be egy köszönömmel és néhány arannyal. Jóval többet akarnak ilyen gyönyörű lánytól...

  Aritha eltávolodott tőle:

   - Te azt képzeled, olyan nő vagyok, aki aranyért mindenre hajlandó? Hát csak ezért szegődtél mellém? - megfordult és úszva megindult a partra letett ruhák felé. Sheldor gyorsan utolérte. Fölállt a sekély vízben és maga felé fordította a part felé igyekvő lányt:

  - Ha olyan nőnek tartanálak, már az első nap egyszerűen magam alá gyűrtelek volna. Eszembe se jutott volna, hogy még fizessek is érte. Részemről a megtiszteltetés, hogy egyáltalán fölkeltetted az érdeklődésemet. De nem bántottalak, ezért nem érzem jogosnak a szemrehányásodat. Én őszintén gondoltam a szövetségünket, és tisztellek az erkölcsi tartásodért, ezt te is tudod, mert elmondtam neked, amikor bocsánatot kértem tőled, amiért igénytelennek bélyegeztelek. Ma, amikor a kripta előtt ocsmány ajánlatot tett neked az a fickó, átvillant rajtam...

  - De azt is hallhattad, mit feleltem neki! - mondta a lány csaknem sírva.

  - Igaz, de aztán találkoztunk Zeonnal, és ő ültette végül belém a zavaró gondolatot, hogy valójában milyen életed lehetett azelőtt, és később a börtönben. Mikre kényszeríthettek eddig, és nem lehetett sok választásod, mint hogy beletörődj, ha csak ezen az áron maradhatsz életben... ezért döbbentettél meg a megjegyzéseddel, amiért másképp nézek ki, mint a halott férfiak. Persze, hogy másképp! Tudod, a közeledben elég nehéz közömbösnek maradni, és ezt egy férfi - ha ruha nélkül van - nemigen tudja eltitkolni... A nők viszont akkor viselkednek így, ahogy te, ha nincs tapasztalatuk a férfiakról. Vagy ha túl sok, ráadásul negatív tapasztalatuk van már. Most nem tudom, hova soroljalak téged. Mivel továbbra is egymásra vagyunk utalva, egymás oldalán kell küzdenünk a túlélésért, ezért alapvető lenne, hogy továbbra is bízz bennem. Jó lenne, ha sértődés helyett elmondanád, hogyan viselkedjek veled ezután.

  - De hisz én elmondtam neked, hogy kicsi koromtól az a szigorú altmer varázslónő nevelt, aki gyűlölte az embereket, senkit nem hívott el hozzánk látogatóba és mi se mentünk senkihez vendégségbe! Nem sokkal az ő halála után kerültem a börtönbe a lázításért! Milyen férfitól szerezhettem volna bármilyen tapasztalatot abban a barlangban? A megidézett dremora lordoktól, akik vívni tanítottak? Azt is elmondtam neked, hogy a falhoz voltam láncolva a börtönben, nem emlékszel? Te azt hiszed, a finnyás birodalmi légiósok a csontmaradványokkal teleszórt, leláncolt foglyok ürülékétől bűzlő cellákban rabnőkre fanyalodnak, amikor egyenruhájuk révén a legelőkelőbb körökbe is bejáratosak? Zeon honnan tudna bármit egy birodalmi börtönről, ha saját bevallása szerint csak pár napja érkezett a nemlétből Morrowindbe? Ő állítólag több ezer éve élt itt, a birodalom azonban csak négyszáz évvel ezelőtt hajtotta igája alá Morrowindet, ezt már te is tudod Caiustól, tehát gyanakodnod kellett volna, hogy Zeon valamiért hazudik neked, hiszen fogalma sincs a jelenlegi Morrowind-i állapotokról! Azért hazudott volna, hogy megundorodj tőlem, és tényleg magamra hagyj? Hisz ezt akarja elérni, amióta csatlakozott hozzánk! Az egész napot végigvitáztad vele, mert egyre jobban gyanakszol rá, és most kiderül, hogy az ő feltételezései rólam mégis hitelesebbek számodra, mint amit én mondtam el neked magamról? Akkor fölösleges volt fél órával ezelőtt olyan nagy szavakat használnod, hogy féltesz, meg tisztelsz engem! Hogyan mondhatod, hogy tisztelsz, és kitől féltenél még, ha elhitted Zeonnak, hogy én Morrowind minden szennyében meghemperegtem már?!

  Sheldor hirtelen magához rántotta és vadul megcsókolta, ajkával fojtva el Aritha feltörő zokogását.