Aritha értetlen tekintetére Sheldor vállat vont:

  - Nem tetszik neki, hogy a te akaratod érvényesül, nem az övé. Sérti a hiúságát. Ne törődj vele, majd megbékül. Ruccanjunk át Caiushoz, közben elmesélhetnéd, hova küldött minket a Mágus céh vezetője.

  Caius Cosades elgondolkodva olvasgatta a jegyzeteket, majd hátradőlt székén:

  - Pár nap alatt áttanulmányozom az egészet, és elmondom, mi lesz a következő lépésetek. Valószínűnek tartom, hogy Vivecbe kell mennetek, ott is vannak beépített embereim... bocsánat: ügynökeim. Tekintettel arra, hogy az egyik Dunmer, a másik argóniai, a harmadik pedig khajit, szóval egyik se ember. Vivecben egyébként három szentély is van, ha a Templom zarándokútját még nem jártátok végig, egyúttal azokat is egyszerre letudhatjátok. Eddigi munkádért, amit a Blades-nek végeztél, előléptetlek, Aritha, fogadd el tőlem ezt a kétszáz aranyat is jutalomként. De ezek csak kezdeti erőpróbák voltak. Amit most mondok, ne vedd sértésnek, mert csak jóindulatú tanácsnak szánom. Abban a munkában, amit a Blades szervezetnél csinálnod kell, a legfontosabb a megjelenés. Amíg számkivetettként hányódtál, nem lehetett sok esélyed önmagaddal és ruházatoddal foglalkozni, és később a börtönben sem ez lehetett a legnagyobb gondod. Feltűnő szépségű nő vagy. Ezt a bókot nem udvarlásnak szánom, ahhoz már túl öreg vagyok, hogy ilyesmivel próbálkozzam, csupán tényként állapítottam meg a küldetés szempontjait figyelembe véve. Mióta először betoppantál hozzám, sokat változtál megjelenésedben. Előnyödre. Feltételezem, Sheldor segít formálni az ízlésedet. Ha így van, hallgass továbbra is őrá. Ő még fiatal, és a férfiak amúgyis jobban tudják, mi tetszik nekik... A második fontos feltételnek azonban sajnos nem felelsz meg. Nemcsak eddigi mostoha életkörülményeid miatt, hanem mert a bretonok természettől fogva zárkózottak, és nem szeretnek sokat beszélni, mint például mi, birodalmiak. Ti bretonok a mágia és az elvont tudományok mesterei vagytok, amihez nem a beszédkészség szükséges. A Blades ügynökeinek azonban elengedhetetlen, hogy ha kell, "lyukat tudjanak beszélni mások hasába". Lesz, ahol minden ékesszólásodat be kell vetned, hogy megtudj valamit. Ezért felajánlom, hogy nagyon olcsón képezem a beszédtechnikádat. Elmondom, hogy ez miért olyan fontos. Bármikor arra kényszerülhetsz, hogy olyan valakit kell eltenned az útból, akit nem támadhatsz meg nyíltan. Seyda Neen-ben biztos elmondták neked, hogy ha elsőként támadsz, a városi őrök lecsuknak, ha ellenállsz, akkor megölnek. A császári kegyelem ezektől nem védhet meg. Ezért célszerű megtanulnod, hogyan idegesítsd föl szavakkal ellenfeledet. Vagy hízelegsz a hiúságának, akkor bármire könnyen rábeszélheted, vagy megfélemlíted, akkor nem kell megölnöd, mert azt teszi, amit követelsz tőle, vagy kigúnyolod, és akkor megtámad. Ebben az esetben azonban senki nem vonhat felelősségre gyilkosságért, hiszen önvédelemből öltél. Ezért kell, hogy szóban jól tudd manipulálni az ittenieket. Ha van egy kis szabadidőd, meg néhány fölösleges aranyad, akár most elkezdhetjük. Egy-két óra alatt sokat tanulhatnál tőlem. Sheldornak se árt, ha meghallgatja. Ő is hasznát veheti. Éppenséggel akkor is van még egy mód a meggyőzésre, ha nem elég fejlett a beszédtechnikád, ez pedig az arany, ha nem akarsz ölni, csak megvesztegetni. De amikor ölnöd kell, akkor a megvesztegetéssel épp az ellenkező hatást éred el. Érdekel a beszédtechnika benneteket?

  Aritha a felderítőre nézett, az meg vissza rá:

  - Köszönjük, Caius - mondta a lány. - Szívesen vesszük, ha tanítasz minket. Két órát most is tudunk rászánni.

  - Örülök, hogy így döntöttetek. Ja, mielőtt elfelejteném: a légió egyik birodalmi tisztje érdeklődött utánad. Beszélni akar veled, azt hiszem, van egy megbízatása a számodra, úgy sejtem, a császártól. Ha érdekel a dolog, a Moonmoth erődbe látogass el. Tudod, hol van, hisz az erőd közelében lévő dwemer romból szereztétek meg a dwemer kockát. És ha már ott vagytok, az erőd parancsnokától feladatot is kérhetsz, hogy emelkedj a légió ranglétráján is. A parancsnok északi barbár létére meglepően közvetlen és barátságos fickó. No, akkor nem rabolom tovább az időtöket. Kezdjük el beszédtechnikátok csiszolását.

  - Érdekes elképzelései vannak a birodalmiaknak a diplomáciáról és a meggyőzésről - jegyezte meg Sheldor, amikor kétórai tanulás után kiléptek az utcára.

  Aritha az égre nézett:

  - Inkább az a baj, hogy már esteledik. Egy óra múlva teljes sötét lesz. Csak az ork bérgyilkosnő elpusztítására maradt időnk, és talán még Calderába átmehetünk a teleporttal.

  - Ma estére edzés, fürdés és kiadós, finom mandalóriai vacsora is be van ütemezve - emlékeztette Sheldor.

  - Igazad van - adta be a derekát a varázslónő. - Nem végezhetünk el egyszerre mindent. Nézd, ez lesz az ork nő háza. Az utazóbolhához legközelebbi híddal szemben van, ahogy a céhvezetőnő mondta. Ez az.

  - Várj meg itt - tette kezét a kilincsre a felderítő. - Bemegyek és lecsapom, aztán jelentjük, hogy kész. Megkapod a pénzt meg az előléptetést...

  - Nem kell helyettem megcsinálnod, Sheldor. Nem kell bizonyítanod. Legalábbis előttem nem. Tudom, milyen nagyszerű harcos vagy.

  A mandalóriai elmosolyodott:

  - Na, ne húzzuk az időt az udvariaskodással. Nincs rá szükség. Sok mindent megtanultunk már egymásról ebben a pár napban. Menj és intézd el akkor te. Én meg addig körbenézelődök, van-e valamilyen lenyúlni való értéke, amit eladhatunk majd a daedrának - és kinyitotta az ajtót.

  Tágas balmorai otthonba léptek. Balra egyszerű asztalka álldogált egy kis székkel, mellette faragott polc díszes edényekkel.

  A bejárattal szemben lépcső vezetett a fölső szintre, a lépcsőtől jobbra pedig egy széles, hosszú ágy, a fejrésznél kis asztallal, a lábrésznél bezárt faládával. Az emelet felől lépések zaja hallatszott. Sheldor láthatatlanná vált. A lépcsőfordulóban légi medúza bőréből készített páncélban vaskos alkatú ork nő jelent meg. Durva vonású arcát fekete, durva szálú haj keretezte:

  - Mit akarsz itt? - vetette oda a breton nőnek. - Nem zavar, hogy betörtél hozzám?

  - Csak annyira zavar, amennyire téged az, hogy pénzért védtelen városiakat gyilkoltál le - válaszolt Aritha és megindult fölfelé a lépcsőn. Az ork nő közönyösen bámult rá:

  - Fáraszt a hülye szövegelésed, breton. Hordd el magadat, míg szépen figyelmeztetlek, ha nem akarsz te is azoknak a védtelen városiaknak a sorsára jutni. Az, hogy mit teszek, az én dolgom.

  - Már nem - állt meg előtte Aritha. - Tudtad, hogy egyszer számot kell majd adnod a gyilkosságaidról.

  - Tán valamelyiküknek a rokona vagy és bosszút akarsz állni rajtam?

  - Az én dolgom, ork.

  És becsmérelni kezdte ellenfelét, ahogy Caiustól tanulta az elmúlt két órában.

  A bérgyilkosnő széles orrlyukai kitágultak, de egyre nehezebben uralkodott indulatain, ahogy hallgatta a törékeny breton nő sértegetéseit.

  - Elfogyott a türelmem! - kapta le hirtelen övére akasztott fejszéjét. Mielőtt lesújthatott volna, Aritha kezében megvillant a mandalóriai széles rövidpenge és akadálytalanul hatolt át a szánalmasan gyenge mellvérten, mely alig ért többet, mint bármilyen közönséges ing. Az ork nő megtántorodott, elejtette fegyverét és térdre rogyott, majd teljes hosszában elterült.

  A varázslónő mélyet lélegzett.

  - Szép döfés volt - suhogott elő a semmiből a mandalóriai. - Ügyesen bánsz a karddal. És a szavakkal is. Igaza volt Caiusnak, ezzel a stílussal még engem is kihozhattál volna a sodromból. Jó, azért én nem bántottalak volna, de biztos, hogy napokig nem szóltam volna hozzád - nevetett, majd megragadta a holttestet, fölemelte és lefelé indult vele a lépcsőn. - Bedobom a folyóba. Majd a halak gondoskodnak róla. Szerinted mi lesz a házával?

  - Ez nem az ő háza volt - rázta fejét Aritha. - Csak beköltözött ide, miután megölte az előző tulajdonost. Előbb-utóbb biztos lesz, aki beköltözik. Az már nem a mi gondunk.

  A felderítő e szóra megfordult, és fölnézett a lépcsőfordulóban álló lányra:

  - És mi van, ha mi jövünk ide lakni? Van valami akadálya?

  Aritha elgondolkodott:

  - Azt hiszem, nincs. Igazad van. Akkor nem valamelyik céhnél kellene aludnunk, és nem kellene fizetnünk szállásért sem, amíg Balmora környékén vagyunk.

  Sheldor levitte a halottat a partra a híd alá, betette a sekély vízbe, és nagyot lökött rajta. A test lassan úszni kezdett befelé, ahol végül elkapta a folyó sodra. Sheldor a mágusnőre pillantott:

  - Nagyon kellemes a víz. Langyos, éppen fürdésre való. Caius szerint itt nincsenek veszélyes vízi lények se. Ha lejelentkeztünk a Harcos céhnél, és megvolt az esti edzés, megfürödhetnénk. Mit szólsz hozzá? Te a Seyda Neen melletti kis barlangi tóban pancsoltál utoljára, én meg még régebben és lanilin ide vagy oda, egyre pocsékabbul érzem magamat.

  - Fürödjünk - bólintott Aritha. - Jól fog esni.

  Elballagtak a Harcos céhbe. A szőke északi nő szeme felcsillant, mint minden alkalommal, amikor megpillantotta a szálas mandalóriait. Meghallgatta ugyan Aritha beszámolóját, de végig a felderítőt bámulta:

  - Mikor hagytad el Skyrim földjét? - kérdezte hirtelen.

  Sheldort nem hozta zavarba a váratlan kérdés, mert Aritha minden alapvető információt igyekezett neki megszerezni az északi barbárok szokásairól és hegyek koszorúzta zord szülőföldjéről.

  - Nem Skyrimben nevelkedtem, hanem a birodalomban.

  - Miért hagytad el az otthonodat?

  - Az indokaim senkire se tartoznak - mondta a felderítő és meglepetten nézett az északi nőre. Megszokta, hogy a lányok körülrajongják, így jól ismerte reakcióikat, testbeszédüket, ezért most világosan érzékelte, hogy a csinos céhvezetőnő felkínálkozik neki, csak a visszajelzésre vár. Annyi bizonyos, hogy az északiak nem különösebben szégyenlősek... Mivel azonban Sheldor nem válaszolt a szerelmi kihívásra, a céhvezetőnő bosszúsan közölte Arithával:

  - Egyelőre nincs feladatom számodra, breton. Majd gyere vissza, ha magasabb rangban leszel. Addig próbálj szerencsét Ald-Ruhn-ban vagy Sadrith Morában. Esetleg Vivecben.