30. fejezet
2009.01.16. 15:13
Aritha úgy irányította repülésüket, hogy a szentély mennyezetéig emelkedjenek, és csak azután mozduljanak oldalirányban az oszlopok közé. Bárdot emelő ork nő rohant feléjük, de nem érhette el őket. Aritha megdörzsölte a lélekkövet, ezzel újabb fél perccel meghosszabbítva lebegésük idejét.
- Lőj rá! - mondta a felderítőnek. - Nem tudjuk, hányan vannak. Fölösleges kockáztatnunk.
Sheldor előhúzta pisztolyát és lelőtte az ork nőt. Figyelme máris a két irányból közeledő dremora lordokra terelődött. Az egyik lándzsát szegezve rohant feléjük, a másik kardját emelte. Két-két lövés velük is végzett. Mikor a lebegés hatása megszűnt, Aritha letérdelt az ork nő mellett:
- Semmi érték nincs nála. A fegyvere is csak egy szimpla vastőr - mondta csalódottan. A mandalóriai érdeklődve nézegette a halott ruházatát:
- Ilyen öltözéket még nem láttam. Mi ez?
- Légi medúza bőréből készült páncél. Nem nyújt sok védelmet, de néhány aranyért hozzá lehet jutni. Az egyszerű ruhánál többet ér. Még a pajzsa is abból van.
- Légi medúza? Az micsoda?
- Az itteni természetes állatvilág lénye. Testének egyik fele halványkék, a másik része áttetsző, ez lélegzéskor látványosan összehúzódik és kitágul, hangja pedig olyan, mintha hörögve szuszogna. A levegőben közlekedik, és hosszú csápok lógnak belőle, ezeket lábként mozgatja. A nőstényeknek szabályos félgömb alakú testük van, a hímeké hosszúkás alakú, és legalább ötször nagyobb a nőstényekénél.
- És ezek sem a barátságosak közül valók, ugye?
- Eltaláltad. Egyáltalán nem barátságosak. Nem kell, hogy bántsd őket, csupán szeszélyből is megtámadhatnak. Seyda Neen környéke, Hla Oad meg Gnaar Mook mocsárvilága a kedvenc tartózkodási területük, de állítólag Maar Gan és Ald-Ruhn vörös homoksivatagában, sőt a Szellemkapu környékén is előfordulnak.
A felderítő fejcsóválva ment odébb, és szemügyre vette a két dremora lordot:
- Érdemes elcipelni a fegyvereiket? Elég hétköznapinak tűnnek. A kard ráadásul rozsdás is.
- Nem baj, azért vigyük le. 50 aranyat az ork nő bárdjával együtt még kaphatunk értük. Ha már sok aranyunk lesz, ráérünk akkor is szelektálni, mit vigyünk magunkkal. A rablóbarlangban találtam néhány almsivi beavatkozás és isteni közbeavatkozás tekercset. A megjelölés varázslatra pedig még emlékszem. Összehordjuk odalent egy kupacba az értékeket, megrakjuk a tarisznyákat, és elteleportálunk a legközelebbi templomba vagy légiós erődbe, az Balmora környéke lesz. Ha megjelölöm ezt a helyet, akkor visszahívás varázslattal bárhonnan ugyanide visszajöhetünk azokért a holmikért, amiket elsőre nem tudtunk elvinni.
Sheldor nézelődés közben egy beugróban ovális ajtót fedezett föl:
- Nézd csak, itt a másik bejárat. Kukucskáljunk ki, ugyan merre kellett volna jönnünk, hogy ezt megtaláljuk.
- Megnézhetjük - állt föl Aritha és eltette tarisznyájába a dremorák fegyvereit. - De a buzogányodat tartsd készenlétben, mielőtt kilépsz a sziklák közé.
- Erre nem is kell emlékeztetned - a mandalóriai megkereste az ajtó közepén lévő mélyedést, ahogy Zeontól látta, és a félrehúzódó ajtón át kilépett a szentélyből. Kellemetlen vijjogás, és a jellegzetes árnyék máris kezdett föléje ereszkedni. Sheldor hátrált egy lépést, és kivárva, míg a cliff racer éles csőre türelmetlenül lecsap, fölfelé lendítette a buzogány kalapácsszerű végét. A tollas rémség halálos sebbel, de még vergődő szárnyakkal zuhant a lábához. A felderítő elhallgattatta, majd körülnézett:
- Nézd Aritha, ott kissé jobbra lent van a szentély épületegyüttese. Emlékezetem szerint jobbról, föntről ereszkedtünk le, úgyhogy óraszámra kóvályoghattunk volna, hogy megtaláljuk ezt az ajtót.
- Igen, mert még el is van rejtve két szikla közé. Végig kellett volna jönnünk idáig a hegytetőn, hogy ide egyáltalán leláthassunk. Na jó, menjünk vissza Zeonhoz, aztán teleportáljunk el innen.
Miután Balmorába visszatérve fölvették a következő küldetéseket, Zeon azt javasolta, hogy induljanak először Suranba:
- Esteledik. Ha Suranban behajtottuk az adósságot a tulajdonosnőn, olcsón alhatunk a szállójában.
Sheldor kérdő tekintetet vetett Arithára, aki a fejét rázta:
- Előbb le kell adnunk Caiusnak az Andrano koponyáért cserébe megszerzett információt, és végeznünk kell az ork bérgyilkosnővel. Az is valahol a túlsó parton lakik. Aztán átmegyünk a mágusteleporttal Calderába és eladunk mindent a daedrának. Holnap is ráérünk Suranba menni, ahol behajtjuk a tulajdonosnőn az adósságát, aztán megkeressük a város közelében lévő kwama bányát. Ezzel a csoportosítással ma el tudjuk végezni a feladatot Caiusnak és a Harcos céhnek, egyúttal pénzt is szerzünk Calderában, holnap pedig Suranban a Harcos céh másik küldetését, és a Hlaalu Ház feladatát is végre tudjuk hajtani. Benézek a Mágus céhbe, nincs-e egy kis munkájuk. Mielőbb ki kell vívnunk a céhvezetők elismerését és elnyernünk a jóindulatukat, ha meg akarunk felelni a császár elvárásának. Mindjárt jövök.
Amikor Aritha mögött becsukódott az ajtó, a mágus bosszúsan ráncolta homlokát:
- Te persze azt csinálod, amit mond, mi?
- Ezért vagyok mellette - mondta közömbös hangon a felderítő. - Ő ismeri ezt a világot, a felelősség is az övé, így a szervezést is ráhagyom. Intelligens nő, tudja, mit érdemes tennünk, és milyen ütemben. Nekem csak annyi a dolgom, hogy elkísérjem oda, ahova mennie kell, és megvédjem.
- Átlátszó az indokod, mandalóriai. Más van a háttérben, mint amit el akarsz hitetni velem.
- Fütyülök rá, mit gondolsz - vont vállat Sheldor. - Nem érdekel a véleményed. Bemutatkoztál egy párszor a mai nap folyamán. Ha nem jössz velünk, a te dolgod. De ne próbáld a lányt eltéríteni a szándékától, mert nem számít, hány életed van, sorban egymás után el fogom fogyasztani az összeset, ezt megígérhetem!
- Nem a lányt próbálom eltéríteni a szándékától, hanem téged, te ostoba, felfuvalkodott...
- Stop. Kezdesz unalmas lenni.
Zeon közelebb hajolt a felderítő arcához:
- Figyelj rám. Segíts őt rávenni, hogy Suranba menjünk. Ő undorodik saját múltjától, ezért a feladatokba temetkezik, de nem gondol arra, hogy ha ő elzárkózik is a másik nem közeledésétől, nekünk azért még vannak ilyen irányú... szükségleteink.
- Ez most hogy jön ide? - nézett rá meghökkenve a mandalóriai.
- Hogy jön ide? Csodálkozom, hogy ezt éppen olyan nép szülötte kérdezi, amelynek harcosai sosem tudtak parancsolni az ösztöneiknek, ha nő került a közelükbe. Hallottad, mit mondott a Harcos céh vezetője a surani breton nőről, aki tartozik a céhnek. Hogy az egy piroslámpás ház tulajdonosa.
- És?
- Mi az, hogy és? Vagy süket vagy, vagy tényleg nem tudod, mi az a piroslámpás ház.
- Most járok itt először. Honnan kéne tudnom?
- Az olyan ház, ahol a lányok nemcsak táncolnak "alig ruhában" a vendégek előtt, hanem aranyért föl is mennek veled a szobádba. Egész éjjel veled maradnak. És kábítószert is kaphatsz melléjük, hogy még jobban érezd magad velük. Érted?
- Értem.
- És? Mi a válaszod?
- Nem érdekel.
- Azurára mondom, te bolond vagy! Látom, hogy ez a lány izgat, de fogd fel, hogy neki a börtönben töltött év után senki se kell! Még te sem!
- És ez neked miért fáj?
- Nekem nem fáj, csak attól félek, hogy addig próbálkozol, amíg tényleg sikerül fölkeltened az érdeklődését. Sajnos, már közel is vagy ehhez, pedig még csak pár napja ismeritek egymást...
- Mondd, Zeon, te nem szoktad megunni a saját hangodat? Szállj le rólam, mielőtt feldühítesz.
- Csak azt akarom, hogy értsd meg végre, miért féltem őt tőled. Ne a nőt lásd benne! Te csak a kísérője vagy, és nem szabad, hogy erről egy pillanatra is megfeledkezz. Nem tudjuk, mennyi időbe telik, amíg az információk megszerzése után eljutunk a Vörös hegyre, Dagoth Ur citadellájába, de biztos, hogy sok hónapos fizikai és lelki felkészülés kell hozzá, a végső összecsapásról már nem is beszélve, ha Lord Dagoth ellenségként fogadná Nerevarine-t. A lánynak erősödnie kell harcosként és mágusként egyaránt. A végső összecsapásra kell összpontosítania. Nem szabad elvonnod a figyelmét, mert az érzelmi reakciók csak meggyengítik és határozatlanná tehetik őt. Ha te már most az elején elveszted a fejedet, lerohanod, és ráadásul véletlenül még teherbe is ejted Nerevarine-t, akkor vége a megváltó hős legendájának. Újabb évszázadokra, talán örökre szétzúzod a rettegő Morrowind reményét csupán azzal, hogy nem tudtál parancsolni az ösztöneidnek. Mert lehet, hogy mire egy következő inkarnáció megjelenne, addigra már Lord Dagoth ash-vámpírjai és corprusos torzszülöttei uralnák Morrowindet. Ezért unszollak, hogy gyere inkább most Suranba, ahol egy kevés aranyért bármit, bármennyi lánnyal, akárhányszor megtehetsz, és egy ideig majd könnyebb lesz uralkodnod magadon. Legalábbis addig, amíg egy újabb ilyen lehetőség nem kínálkozik.
Nyílt a Mágus céh vastag tölgyfa ajtaja. Aritha pillanatokra zavarba jött a két férfi rászegeződő tekintetétől, de lelkesedése legyőzte zavarát:
- Kaptunk egy feladatot a céhvezetőtől is - újságolta.
- Jól van, csináld, amit elterveztél, de mi úgy döntöttünk, hogy Suranba megyünk - közölte Zeon. - Holnap találkozunk itt Balmorában.
- Nyilatkozz a magad nevében - vetette oda a mandalóriai.
A mágus dühös pillantást vetett Arithára:
- Azura miért nem egy Dunmer férfit választott? Vagy akár egy keménykötésű északi barbár fickót...
Ezzel hátat fordított, és ott hagyta őket.
|