Zeon gyors mozdulattal fölhasította a clanfear mellkasát és kivágta belőle a szívet. Halk szavakat suttogva megtörölgette, majd eltette tarisznyájába. Sheldor undorodva fordult el:

  - Azt a gusztustalan véres vacakot tényleg magaddal akarod hozni? És még te teszed szóvá, hogy Aritha gombákat szedeget?

  A mágus szeme megvillant:

  - Ne üsd bele az orrodat olyasmibe, ami nem tartozik rád. Az én dolgom, hogy mit csinálok ezzel a daedra-szívvel.

  - A te dolgod, de legközelebb ki ne merd nyitni a szádat, ha a lány lehajol egy virágért. És nem tudom, meddig akarod őrizgetni, de ha szaga lesz annak a daedra húscafatnak, azonnal elválnak útjaink, jól jegyezd meg!

  Zeon arca pillanatra fehérre váltott, majd vissza sötétre:

  - Mindenképp elválnak útjaink, mandalóriai. Hamarosan. Te még nem tudod, mivel fogunk szembenézni Nerevarine oldalán. Itt még biztonságban vagyunk, de ha majd belépünk a Szellemkerítés kapuján Lord Dagoth ash-szörnyekkel teli birodalmába, akkor ahogy az első corprusos torzszülöttet meglátod, nyüszítve fogsz elbújni a legelső odúba, amit találsz. Mert ezekkel  a fertőzöttekkel lehet ugyan végezni, de jó esélyed van rá, hogy te is elkapod tőlük a betegséget, és akkor te is ilyen irtózattá fogsz átalakulni, hozzá fájdalmakkal teli örök életet is kapsz, amíg nem végez veled valaki végre. Mert ez a betegség megöli az értelmet, és nem tudod magadat megváltani az állandó szenvedéstől. Még Aritha sincs biztonságban, mert sajnos Azura istennőnek nincs hatalma a corprus fölött. Ha Aritha elpusztul, akkor Morrowind megint várhat egy újabb jóslatra, és egy újabb Nerevarine-ra. Szóval még az sem biztos, hogy valóban az igazi Nerevarine-nak kötelezted el magadat. A helyedben most azonnal hátat fordítanék Morrowind-nek.

  - De nem vagy a helyemben. Erről folyton megfeledkezel. Még az uralkodóm se kényszeríthet arra, hogy megszegjem az ígéretemet, miből gondolod, hogy neked több esélyed lenne rá?

  - Te gőgös...

  - Innen már kívülről fújom, úgyhogy ne fáraszd magad fölöslegesen.

  A harci mágus Arithára pillantott:

  - Legyen eszed! Oldd föl az ígérete alól, hadd menjen útjára! Amíg nincs nagyobb veszély, talán kitart mellettünk, a harci képességei hasznunkra lehetnek, ha nem is az út végéig, de ha egyszer is sarokba szorítják, ellenünk fordul majd, és minket fog vádolni, amiért kilátástalan helyzetbe sodródott. Az ősei mindig falkában vadásztak, túlerőben voltak, azért voltak sikeresek, képzettségükkel, tűzerejükkel lehengereltek minden fajt, aki útjukat merte állni, de itt ő is csak egy magányos harcos, akit most nem véd fajtársai falkája...

  Aritha sápadtan nézett a mágusra, de nem válaszolt. Zeon újra a felderítőt vette tűz alá:

  - A simulékony modoroddal nyerted meg a lányt, ezért nem tud elküldeni téged, és félek, hogy mire hinne nekem, már késő lesz! Nézz magadba: már tapasztalhattad; neked is komoly gondot okoz, hogy egyáltalán magadat megvédd ebben a világban, ezért fölösleges a hőst játszanod Aritha előtt...

  Sheldor váratlanul előrántotta pisztolyát, a varázslónő pedig támadólag emelte föl tenyerét. A mágus maga elé kapta mindkét kezét támadásra és védekezésre készen.

  - A hátad mögött, nagypofájú! - mordult rá a felderítő.

  - Egy Dremora lord! - figyelmeztette Aritha. A mágus megperdült. A csendben közeledő ijesztő arcú emberalak tekintélyes méretű, szürke fémből kovácsolt buzogányt emelt a feje fölé, de kikerülte Zeont, és a jóval távolabb álló mandalóriait vette célba...

  Zeon és Aritha tűzbe borította, Sheldor ugyanakkor - okulva a clanfear-kalandból - háromszor is belelőtt. A dremora lord mély hörgéssel rogyott össze.

  A csatamágus lassan leengedte kezét, látva, hogy a mandalóriai elteszi fegyverét. Aritha óvatos léptekkel indult a falnyílás felé.

  - Úgy hiszem, köszönettel tartozom - szólalt meg Zeon.

  Sheldor szó nélkül fordított neki hátat, és a varázslónő nyomába eredt.

  - Várjatok meg! - szólt utánuk a mágus, miközben a dremora lord hullája fölé hajolt. - Mindjárt jövök. Már megtaláltam a bejáratot.

  Aritha elérte a falnyílást és átnézett rajta. Újabb falak. Belépett a labirintusba és igyekezett felmérni, merről merre vezet a kanyargó, keskeny kőfolyosó.

  - Látsz valami érdekeset? - lépett melléje a mandalóriai.

  - Igen, látok... - mondta halkan a lány, és felnézett rá. Szemében lemondás és végtelen szomorúság. Sheldor végigsimított az arcán:

  - Ne mondd ki - suttogta. - Nem szabad. Ha kimondod, azzal őt igazolod, és szabad utat engedsz a terveinek, amelyeket ki tudja, ki sugall neki.

  A lány két tenyerébe fogta a férfi simogató kezét és arcához szorította, hangja remegett:

  - Muszáj, hogy feloldjalak az ígéreted alól, Sheldor! Előbb-vagy utóbb meg fog téged ölni! Tudod, miért nem fordultak ellene a daedrák? Mert ő maga idézte meg őket! A megidézett lények nem támadják meg az idézőjüket! És egyértelműen ellened hangolta őket, mert rám ügyet se vetettek! Valamiért nagyon tart tőled. Egyre biztosabban érzem, hogy Zeon több, mint egy csatamágus...

  - Csssss... - csillapította a férfi, aki eddig csak Aritha fáradtságát, fásultságát és zavarát tapasztalta, ezért döbbentette meg ez a váratlan heves, kétségbeesett kitörés. - Persze, hogy több. Hisz ő maga is azzal dicsekszik, hogy élete hajnala évezredekre nyúlik vissza. Rengeteg ideje volt gyakorolni a varázslást, nem?

  - De csak akkor élhet ilyen hosszú ideje, ha ő maga is egy isten! És akkor valóban hatalmában áll, hogy elpusztítson téged.

  A mandalóriai megvonta vállát:

  - Lehetséges. De te miért nem tartasz tőle?

  - Mert érzem, hogy ha nem is hisz bennem igazán, akkor is szüksége van rám, hátha mégis én vagyok a megjósolt Nerevarine. Talán csak Nerevarine által férhet hozzá valamilyen titokhoz vagy ősi ereklyéhez, hatalomhoz, ezért áll érdekében, hogy engem védjen.

  A mandalóriai fölvont szemöldökkel, félrebillentett fejjel, kérdőn nézett le rá:

  - Ha ez igaz is, akkor sem magyarázat arra, miért féltesz engem ennyire.

  - Sheldor, te egy rendezett világból jöttél ide, ahova aggódva várnak vissza, ahol szeretetet kapsz, ahol törődnek veled. Számodra elképzelhetetlen lenne az, amit én végigéltem sötét reménytelenségben. Sivár életem kicsi koromtól kezdve mindig a félelemről, éhségről és magányról szólt. Senkit nem érdekelt, hogyan fog életben maradni egy árva kislány. Amikor te megjelentél, olyasmit hoztál magaddal, amit addig nem ismertem: erőt, reményt és fényt... nekem sosem volt semmilyen értékem, amit birtokolhattam volna, amihez ragaszkodhattam volna, de te nagyon, nagyon fontos lettél számomra. Ha nem oldalak föl az ígéreted alól, akkor ő végez veled, és aztán megint sötétbe borul minden körülöttem... így legalább annyi reményem maradna, hogy nagyon messze leszel ugyan tőlem, egy ismeretlen világban, de legalább élsz...

  A mandalóriai lehajolt, és orra hegyét játékosan a lány orrához dörzsölte:

  - Na, akkor ma este, edzés, fürdés és vacsora után majd szépen elbeszélgetünk ezekről a dolgokról. Az, hogy Zeon meg én nem férünk össze, jelen esetben csak másodlagos probléma. Rájöttem, hogy nem érdemes vele összeveszni. Így legalább szem előtt van, és észrevesszük, ha valamiben mesterkedik. Ha elzavarnánk, akkor is a közelünkben lebzselne láthatatlanul, és nem vennénk észre a figyelmeztető jeleket, ha rosszban sántikál. Egyébként marhaságot állított, mikor azt mondta, hogy ezen az oldalon nem lebeghetünk lefelé, mert könnyű célpontot nyújtanánk a cliff racereknek, inkább másszunk le a sziklákon. Hogyne lebeghettünk volna! Csak álcáznunk kellett volna magunkat. Most már tudom, miért nem tetszik neki az álcázásunk. Nem tud szemmel tartani minket. Helyesebben engem. Mint megjegyezted, tart tőlem, és szereti tudni, nem kerültem-e a hátába. De eddig csak szóban provokált, nyíltan nem támadott meg. Ez azt jelenti, hogy mégsem lehet mindenható isten, ha egy halandó harcos társasága ekkora fejtörést okoz neki. Lehet, hogy volt már afférja egy fajtársammal. Ezzel a modorral, amivel rendelkezik, nem is lehetett nehéz dolga, ha föl akart idegesíteni egy mandalóriait, aztán meg gondolom csodálkozott azon, amit kapott érte. Vagy talán megpróbált kikezdeni az őseimmel, akiknek azonban még nem volt ekkora a tűrőképességük, mint a mai harcosoknak, és nyilván helybenhagyták a nagyságos harci mágus urat, azért fúj rám ennyire. A lényeg az, hogy téged nem mer bántani, én is vigyázok rád, Azura istennő is melletted áll, így jó esélyed van rá, hogy végigvidd a küldetést - gondosan letörölgette a lány arcáról a könnyeket. - Elégedett vagyok, hogy végre vetted az üzenetemet...

  - Milyen... üzenetet? - Aritha még akadozva beszélt, de lassanként kezdett megnyugodni, és igyekezett úrrá lenni felindultságán.

  - Milyen üzenetet, milyen üzenetet... - dörmögte Sheldor -, mivel eddig semmilyen visszajelzés nem érkezett tőled, már kezdtem komolyan aggódni, hogy Morrowind-ben nem működik a vonzerőm, és a végén nekem is arra a bogár-alapanyagú Telvanni pézsmaparfümre kell majd fanyalodnom, mint a kellemetlen szagú északi barbároknak... - látva, hogy Aritha arcán halvány mosoly van feltünedezőben, hozzátette -, most foglalkozzunk a szentély többi daedrájával, jó?