A Spellár fedélzetén a felderítő főparancsnok sorban fogadta a visszaérkező pilóták bejelentkezését:

  - Carlidanról tudtok valamit? - kérdezte. - Vissza kellett volna már térnie.

  - Én beszéltem vele két napja - jelentkezett be egy pilóta. - Azt mondta, követi Sheldort, aki egy sith vadászgép nyomába eredt.

  - Sith gép Sheldor és Carlidan kijelölt szektorában? - ráncolta homlokát a főparancsnok. - Mindenki tudja, hogy azt a zónát a mi egységeink mellett köztársasági rombolók is felügyelik. Miért merészkedett oda egy magányos sith vadász?

  - Nem az ő szektorukban van. Carlidan szerint ez a terület nincs a térképeinken.

  - Vagyis egy felderítetlen világ. Kaptál azóta üzenetet valamelyiküktől?

  - Nem - jött a lehangoló válasz.

  A főparancsnok gondterhelten bámult az űr sötétjébe. Sheldor a Starviller klán egyik legkiemelkedőbb képességű felderítőpilótája volt, ez mellett a felderítő főparancsnok barátja is. Carlidan is nagyszerű pilóta, de nincs még sok tapasztalata. Viszont Sheldorral jó a kapcsolata, nyilván ezért követte a gépét az ismeretlenbe is. Most pedig mindketten eltűntek. A kivetített szektortérképhez lépett, és tanulmányozni kezdte azt a részt, ahol két felderítőjének nyoma veszett. Percek múltán:

  - Saborra! - hallatszott hirtelen egy távoli, sistergések és zörejek által eltorzított hang. A főparancsnok fölkapta fejét:

  - Carlidan?!

  - Igen, parancsnok. Sheldort követtem, aztán egyszerre eltűnt a semmiben. Döbbenten cirkáltam oda-vissza, és... találtam valamit, amit feltétlenül látnod kell! Fölvettem a gépemre, mielőtt elsodródott volna mellőlem, de mert a gépem egyszemélyes, félek, hogy elfogy az energiám, mielőtt elérnélek benneteket.

  - Élőlényt találtál?

  - Hááát... azt hiszem azt... Az a gyanúm, hogy Sheldor eltűnésével... kapcsolatban van. Jó lenne, ha a Spellárral elém tudnál jönni.

  Saborra kíséretet kért a Spellár védelmére odarendelt, közelben cirkáló mandalóriai haderőből, és haladéktalanul elindult a Carlidan által megadott koordinátákra.

  Időnként fölvette a kapcsolatot felderítőjével, hogy az útvonalon szükség esetén változtatni tudjon. A távolság egyre csökkent közöttük.

  Amikor Carlidan gépe végre feltűnt a kijelzőkön, Saborra megkönnyebbülten sóhajtott. A hangárba sietett, és utat tört a kíváncsiskodó felderítők közt, akik valamennyien megkerült társuk gépe körül tolongtak, mert futótűzként terjedt el a hír, hogy Carlidan valami furcsa élőlényt hozott magával. Carlidan kiszállt, fogadta felderítőtársai üdvözletét, majd parancsnoka felé fordult, aki előtt azonnal szabaddá vált az út. Saborrát minden felderítője tisztelte, és rajongtak érte. Inkább aggódó apa volt, mint parancsnok:

  - Végre itt vagy - nyújtotta kezét. - No mutasd, mit találtál.

  - Ott van bent. Így szedtem föl az űrben - és a pilóta kigurította gépéből a legalább három méter átmérőjű, átlátszó gömbben üldögélő valamit. Pisszenés se hallatszott. Mindenki döbbenten bámulta a kerekes burokból érdeklődve bámészkodó jövevényt.

  - Mi ez? - tért magához elsőként Saborra.

  - Azt reméltem, majd te kitalálod - vont vállat Carlidan. - Többé-kevésbé humanoid külseje van, ezért gondolom, hogy élőlény. Eltekintve mondjuk a hosszú hegyes fülétől és pókszerű lábaitól. És mivel hosszú szakálla van, férfi lehet. Valami idegen halandzsát használt először, de sith nyelven is remekül karattyol. Azonnal felismerte a páncélomat, tehát nem először lát mandalóriait, ezért tartottam különösen fontosnak, hogy elhozzam. Féltem, hogy ha később megyünk vissza érte, addigra eltűnik a semmiben.

  A főparancsnok a gömb fölé hajolt:

  - Ki vagy te? - kérdezte sith nyelven. A fehér bőrű furcsa teremtmény figyelmesen bámult fölfelé, de sem félelem, sem zavar nem tükröződött arcán az őt bámuló tömeg láttán. Végigsimított meztelen mellén szétterülő, hosszú fehér szakállán:

  - Durocon a nevem, mandalóriai - mondta recsegő hangon.

  - Honnan ismersz minket? Sith vagy?

  - Nem vagyok sith. Dwemer vagyok.

  - Dwemer? Honnan jöttél? Hol él a te néped?

  - Valaha Morrowindben éltünk, de egy ősi varázslat évezredekkel ezelőtt eltüntette népemet Morrowind földjéről.

  - Varázslat? Mit értesz varázslaton? És hol van ez a Morrowind nevű föld? És miért beszélsz sith nyelven, ha te magad nem vagy sith?

  - Nézd, mandalóriai, én már több kérdésedre is adtam választ. Most már én is kíváncsi lennék néhány dologra. Régóta sodródok kint a sötét semmiben, és magányosan a halhatatlanság is unalmas...

  - Te halhatatlan vagy? - ismételte Saborra elbizonytalanodva. - Úgy érted, soha nem halsz meg? Valamiféle... isten vagy?

  - Hogy én? Isten? - a dwemert láthatóan rendkívül szórakoztatta a feltételezés. - Nem, nem hiszem, hogy isten lennék - kuncogott. - Bár több évezrede létezem, ettől függetlenül nem vagyok isten. Csak rettentően unalmas volt már a kukszlimban egyedül ücsörögni.

  - Gondolom, most ki szeretnél jönni, ugye? Talán megoldható, de előbb mindenképp ellenőrizni szeretném a kukszlidban lévő levegő keverékét, hogy összehasonlíthassam a miénkével...

  - Nincs mit összehasonlítanod, mandalóriai. Én már réges rég elhasználtam a levegőmet...

  A csönd - ha lehet - még jobban elmélyült.

  - Te... nem lélegzel? - kérdezte óvatosan Saborra.

  - Már hogyne lélegeznék! - csattant föl ingerülten a dwemer. - Csak azt mondtam, hogy azt a levegőt, amivel együtt ennek a kukszlinak a fogságába estem, már rég elhasználtam. Idebent nem tudsz mérni semmit, úgyhogy fölösleges erőlködnöd, hogy bármilyen mérő vacakot ide bedugdoss. Nem is tudnál ide benyúlkálni. Ez egy tökéletesen zárt sztázismező.

  - A te néped fejlesztette ki ezt a... technikát?

  - Ki beszélt itt technikáról? - legyintett a dwemer. - Látom, nálatok is szabály szabály hátán, elmélet elmélet hátán, és rendkívül okosnak képzelitek magatokat, mégse tudjátok a választ a rejtélyekre. Mit is remélhettem volna más intelligens fajoktól!

  - Durocon, most el kell mennem egy rövid időre - Saborra őrséget rendelt a dwemer mellé, majd visszatért az irányítóterembe. Távozóban még intett Carlidannak, kövesse.

  Sheldor azonnal láthatatlanná vált és a lány elé ugrott. Kezében megvillant a pisztoly, a gyilkos sugár becsapódott a zöldbőrű daedrába. A clanfear  a vérét felforraló, ereit szétrobbantó lövedéktől megtántorodott, de a támadás lendülete tovább vitte. A mandalóriai hátratántorodott a testének csapódó hatalmas test súlyától. Ha a daedra teljes erővel rohan rá, biztos, hogy feldönti vagy nekicsapja a kőfalnak. Sheldor fellélegzett és megfordult. A lány kissé jobbra állt tőle, ezüstpengéjét szorítva.

  - Ezer a szerencséd, hogy nem maradtál mögöttem - jegyezte meg a felderítő. - Ha ez a dög telibe talál engem, biztos, hogy belepasszíroztalak volna a falba, szegénykém. A fene gondolta, hogy ezek félholtan is ilyen erősek.

  - Mint minden daedra teremtmény - mondta Aritha.

  A mandalóriai belerúgott a lábánál heverő tetembe:

  - Szóval ő lenne a clanfear?

  - Igen. Ő.

  - Hát... igazad volt - ismerte el Sheldor. - A kagouti vadsága meg se közelíti ezét a daedra jószágét. No keressük meg...

  - Nem kell keresni. Itt vagyok - jelent meg Zeon. A falhasékból lépett elő, ahonnan az imént a clanfear érkezett. - Végre, hogy kegyeskedtetek idetalálni.

  Sheldornak már nyelvén volt a válasz, de Aritha a karjára téve kezét kérőn nézett föl rá. A felderítő elértette a lány néma könyörgését és nem szállt vitába a mágussal, akit mind nagyobb önfegyelmébe került elviselnie.