N�h�ny percen bel�l magamhoz t�rtem. Jo t�rdelt a fejem mellett �jabb szenteltvizes palackkal a kez�ben.

-         Nyugodtam r�m �ntheted nem fog f�st�l�gni. – mondtam, majd neh�zkesen fel�ltem �s miut�n Jo r�m �nt�tte a szenteltvizet a h�tamat a falnak t�masztottam, ami nem volt messze eddigi fekv�helyemt�l. – J�l vagy? – k�rdeztem a l�nyt, az arc�ra m�r r�sz�radt az alvadt v�r.

-         Igen. �s te? – udvariaskodott, ugyanakkor le sem vette r�lam a szem�t. �rtetlen�l n�zett r�m. – Mi volt ez az eg�sz?

-         Sajn�lom, hogy eddig nem mondtam el. Nem f�st�l�g a szenteltv�z, mert nem vagyok d�mon, mellesleg tal�l� a b�r neve „The Demons”. – erre � is elmosolyodott, meg �n is. B�r a fejem majd sz�trepedt, �gy azt is a falnak d�nt�ttem. – Abban Megnek igaza volt, hogy mindketten ap�nk miatt v�ltunk sz�rnyetegg�, de m�g Meg apja az egyik leger�sebb d�mon a S�rgaszem�, addig az �n ap�m egy angyal.

-         Angyal, ja, �n meg most j�ttem a 6:20-sal. – g�nyol�dott Jo.

-         Jo, ez az igazs�g. L�tod ez a baj benned �s a legt�bb vad�szban. Legy�zitek a szellemeket, a mumust, a v�mp�rokat, a v�rfarkasokat �s m�g sorolhatn�m sok�ig, amik ugyeb�r nem is l�teznek, de az angyalokban nem hisztek. – Mi�rt nem lep�d�k meg ezen, hiszen eddig m�g senki sem hitt nekem, igaz, ilyen k�zelr�l sem v�dtem meg m�g senkit, mint Jot.

-         Ha, tegy�k fel hiszek neked – kezdte a l�ny – akkor, hogy lehets�ges, hogy az ap�d angyal volt? Az angyalok nem l�that�ak, nem?

-         Az ap�m hib�zott, ez�rt a t�bbiek b�ntet�sb�l lek�ldt�k tanulni hozz�nk haland�khoz. Tanult is, szeretni, beleszeretett az any�mba, majd megfogantam �n, de err�l nem tudott az ap�m mikor visszah�vt�k �n m�r 4 h�napja �ton voltam erre a vil�gra. Nem der�lt ki a fentiek sz�m�ra az �n l�tez�sem. �desany�m csak hal�la el�tt osztotta meg velem az igazs�got. 16 �ves voltam, amikor meghalt. Ez ut�n kezdtem el fejleszteni a k�pess�geimet. Vad�sz vagyok, de nekem nincs sz�ks�gem fegyverre, hogy ezeket elpuszt�tsam.

-         Teh�t Angela White, mint White Angel?

-         Vicces mi?

-          Mi volt ez a feh�r f�ny?

-         A pajzsom, ez az egyik leger�sebb fegyverem a Meg-f�l�k ellen. De ez a leggyeng�bb pontom is. – suttogtam Jonak.

-         Mi�rt? – k�rdez�sk�d�tt tov�bb. De m�r � maga is �lt velem szemben, �s mint egy kisgyerek k�rdez�sk�d�tt tov�bb.

-         Mert, ha ezen �thatol valami, bele is halhatok. Csak f�lig vagyok angyal ez�rt nincs meg minden er�m, hogy v�dekezni �s t�madni is tudjak. Azon k�v�l kisz�vja minden er�met. – Most becsuktam a szememet, mert m�r nem b�rtam tov�bb nyitva tartani, annyira z�gott a fejem. Forgott velem a szoba. Megk�nnyebb�lten l�legeztem fel, valaki tudja a titkot, amit �vek �ta �rz�k magamban. V�gre megoszthattam valakivel. Ez j��rz�ssel t�lt�tt el �s egy feh�r f�ny halv�nyan izzott fel k�r�l�ttem. �reztem, ahogy minden porcik�mat �tj�rja a melegs�g. Visszat�rt bel�m az �let. Hiszen minden j� �rz�st a pajzsba fektettem, ami kisz�vta az „�letet” bel�lem �s csak negat�v dolgok maradtak bennem. Kinyitottam �jra a szememet. Jo hitetlenkedve n�zett r�m.

-         Ez mi volt?

-         Mi? – k�rdeztem. Mivel �n nem l�tom magam k�v�lr�l, �gy nem tudtam, hogy mire gondol.

-         Ez a… ez a feh�r f�ny? – kereste r� a szavakat.

-         �let. – suttogtam. – Sajn�lom, hogy nem mondtam el el�bb, de most megyek �s �sszepakolom a holmimat �s elmegyek. – t�p�szkodtam fel a f�ldr�l.

-         Hova m�sz? – k�rdezte.

-         Ezek ut�n gondolom, nem maradok itt.

-         Mi�rt nem? El akarsz menni?

-         Nem, de…

-         Akkor, maximum aludni m�sz, ha rendbe hoztuk a b�rt.

-         Vele mi lesz? – k�rdeztem a halott fick�ra utalva.

-         Szeg�ny Robert nem ilyen sorsot �rdemelt.

-         Ismerted?

-         Igen m�g a Roadhouse id�kb�l. Jaj, fel kell h�vnom any�t.

-         Nyugi, hazudott, anyuk�d j�l van.

-         Honnan tudod? – erre �n a k�k szememre mutattam.

-         �rzi, ha hazudnak �s a rosszat.

-         �s m�g?

-         L�tom az aur�kat �s a l�thatatlan dolgokat. P�ld�ul a szellemeket, meg ilyesmiket. Rakok m�gly�t m�g j�, hogy el�g messze vagyunk a belv�rost�l, �gy senkinek nem t�nik fel, hogy hull�kat �get�nk.

-         Mintha ez olyan gyakran el�fordulna. – mondta Jo.

* * *

H�napok teltek el az �ltalunk csak nyugodtnak mondott id�b�l. N�h�ny szellem, v�mp�r, hiszen a k�rny�k nyugisnak volt mondhat� mi�ta a b�r itt van, de n�ha �tra kelt�nk mi is Joval, akivel az �ta m�g jobban �sszeszoktunk, de csak az�rt hogy ne ess�nk ki a gyakorlatb�l. Igen, de mint minden nyugis id�szaknak, ennek is v�ge szakadt… Egyszer� bevet�snek indult. Szellemirt�s. M�ghozz� a szellem neve: dr. Maryanne Campbell. Foglalkoz�sa: fogorvos. J� mi? �gy is �gy irt�zok t�l�k, m�rmint a fogorvosokt�l. Nem m�g, azokt�l, akik meg�li a beteg�ket.

-         A dolog nem egyszer� hamvasztott�k. – mondta Jo.

-         De gondolom az orvosi eszk�zei megmaradtak.

-         T�nyleg, erre nem is gondoltam, de egy orvosi ac�lt, hogy tudjuk elolvasztani?

-         Majd akkor csak megtiszt�tjuk, egy kis boszork�nys�ggal. – mondtam neki erre r�h�gni kezdett.

-         Azt ne mond, hogy boszork�ny is vagy!

-         Mi bajod van a boszork�nys�ggal? – erre al�bb hagyott a r�h�g�ssel �s ijedten n�zett r�m.

-         Jesszus, te ezt komolyan mondtad.