Hirtelen olyan hideg támadt a szobában. Hátra fordulva egy nő állt velem szemben, aki kék szemével ijedten nézett rám. Szőke göndör haja eltakarta a fél arcát. A hasából ömlött a vér egy mély vágás miatt, ami szinte végigvágta őt. A lány a kezével fogta a sebet, majd megnézte a kezét, ami tiszta vér volt. Segélykérően nézett a szemembe, majd egy hatalmas tűz elnyelte, szörnyű sikoltás közepette. Ijesztő volt még nekem is, ez nem egy vad gyilkos szellem volt, ez nem egy bosszúálló szellem még csak nem is akart bántani. Egy ártatlan lélek, akit valami vagy valaki még mindig erre a világra szögez. „Egy röghöz kötött lélek”. Ilyenre még a 24 évem során nem volt példa. A kávémat letettem az asztalra, majd felhívtam a bárt és közöltem velük, hogy felmondok. Még jó, hogy tegnap kaptam meg a fizumat, így azért sem kell bemennem. Felöltöztem, egy fekete blúzt, egy fekete bőrnadrágot és egy hosszú fekete kabátba bújtam egy tűsarkú fekete csizmába. Fogtam a szokásos sporttáskámat, teletömtem a szokásos dolgaimmal. Nekem csak ennyi az életem, mindössze egy sporttáska. Ledobtam egy hónapra való lakbért a dohányzó asztalra, mellékelve egy levéllel, amiben ez állt:

Bocs a kupiért! De a múltam utolért!

Az ajtóban még megálltam és elbúcsúztam a 3 hónapra otthont adó háztól és becsuktam magam mögött az ajtót. Elindultam a legközelebbi buszmegállóba. Tudtam, éreztem ott legbelül, hogy ez a lány egy jel volt, hogy újra útra kell kelnem. A busz megállt és én elindultam egy még számomra is ismeretlen helyre. Órákig zötykölődtem, már este volt mikor megpillantottam egy bárt, amin hatalmas betűk világították „Supernatural”. A másik kép, amit láttam, hogy egy szőke lány kipenderíti a nála kétszer nagyobb férfit a kocsmából. Éreztem, hogy ott a helyem. Előre szaladtam a sofőrhöz és kértem, hogy álljon meg. Milyen elbűvölő természetem tud lenni, amikor valamit akarok. A busz megállt, én meg elindultam a bár felé, ahol ezúttal a következő felirat volt az előbb látott „Supernatural” helyett: „The Demons”. Akkor az előbbi is egy jel volt? – tettem fel magamnak a kérdést. Vesztenivalóm nincs4 – gondoltam és besétáltam a bárba. Egy egyszerű kis épület volt egyszerű bútorokkal. Fa asztalok és székek, a bárpult kivilágítva, ami tipikus amerikai kocsmára emlékeztetett. Ahogy egyre beljebb merészkedtem, egyre jobban meg is kedveltem a helyet.

-         Hahó! – szólaltam meg végül, amikor a pulthoz értem.

-         A bár még nincs nyitva! – válaszolt egy érces határozott női hang.

-         Tudom! – válaszoltam.

-         Akkor mit akarsz? – kérdezte a hang újra, a nőnek semmi jelét nem láttam.

-         Munkát keresek.

-         Itt nincs felvétel. – mondta és előkerült egy raktárból, ami előtt egy nagy stóc üveges sör sorakozott. Ő egy pár üres rekesszel beleütközött, mivel nem látta pontosan a másik rakást a rekeszektől, dőlni kezdtek a rekeszek, amit én megtámasztottam, így megmentve a csajt egy halom kellemetlenségtől. A lány a pultra rakta az üres üveges rekeszt és rám nézett. – Kösz! Dolgoztál már bárban?

-         Igen, egész életemben csak bárban dolgoztam.

-         Mikor kezdesz? – kérdezte a lány, ami meglepett az előbbi hozzáállása miatt. Hosszú szőke haja volt és barna szeme. Bordó topszerűséget és farmert viselt.

-         Esetleg ma?

-         Jó, gyere, körbevezetlek. Mellesleg Jo vagyok, Jo Harvelle.

-         Szia Angela vagyok, Angela Whrite. – viszonoztam a kézfogást. Így kezdődött el egy nagyon hosszú és szoros barátság. Kiderült, hogy ebbe a bárba nagy általánosságban vadászok járnak. De nem olyan vadászok, akik nyuszikra, őzekre vagy vaddisznókra vadásznak, hanem olyan dolgokra, ami egyesek szerit nem létezik. Sokszor vettem hasznát a Természetfeletti tudásomnak. Hát Jo nem kicsit lepődött meg mikor megtudta, hogy ugyan én magam nem tartom vadásznak, mégis ennyi mindent tudok Odaátról. Erre én mindig azt hazudtam, hogy ez azért van, mert mindig érdekeltek a legendák, meg egyéb sztorik, aminek azért van igazság alapja. De az is igaz, hogy azért tudok ennyi mindent, mert ezáltal akartam megismerni az apámat, ami azóta sem sikerült igazán, még csak a közelébe sem kerültem. Egy éjszaka aztán fura dolog történt. Zárás előtt volt, a ház már kiürült. Egy férfi lépett be az ajtón, majd megtorpant. Még nem említettem, de megérzem a rossz és gonosz dolgokat, na ebből a férfiből áradt a gonoszság. Egy pillanatra meg mernék esküdni, hogy a férfi szeme feketén felizzott. Jo is odanézett, majd felém pillantott és kezében a szenteltvizes palackkal, amit mindig a pult alatt tartott elindult a férfi felé. Rálocsolta a tartalmát, ami füstölt rajta és a férfi felordított kínjában. A szemei feketévé váltak. Jot a falhoz vágta. Engem nem vett észre.

-         Harvelle! Pont olyan vagy, mint az anyád, de neked van egy bajod – sétált oda elé, majd leguggolt a félig eszméletlen lányhoz. – Túl forrófejű vagy! Előbb cselekedsz, mint gondolkozol! – mutatott a lány halántékához és letörölte a vért, ami szivárgott a fejéből, majd lenyalta a kezéről.

-         Rohadék! – sziszegte Jo a fogai között a férfira.

-         Héj! – ugrottam át a pulton, majd elegánsan macska ügyességével a tűsarkú cipőmben is talpra érkeztem. – Hali! Mi még nem találkoztunk, ugye?

-         Angela. Hát te itt? – nézett a szemembe a férfi, amiből kiszedtem a kontaktlencsét, így égszínkéken világított a félig sötét szobában. Egyből felismertem benne régi ellenségemet Meget.

-         Meg! Hol a régi tested? Az a szőke lotyó kinézetű?

-         A Winchesterek elintézték. – azzal megpróbált engem is a falnak vágni. Én összegyűjtöttem minden jó érzésemet és kivédtem ezt a fajta támadást, szépen lassan körbevett egy fehér fény pajzs, amivel Meg nem tudott mit kezdeni. Johoz sétáltam, így őt is körbevette a fehér pajzs.

-         Ang, mi a fenét csinálsz? – kérdezte.

-         Jo, csak bízz bennem. – kértem a lányt és most bántam életemben először, hogy nem avattam be a lányt semmibe.

-         Hát ez aranyos, a barátnőd nem tud róla, hogy te is ugyanolyan szörnyeteg vagy, mint én. – mondta a démon.

-          Én nem vagyok szörnyeteg. – csikorgattam a fogamat, ami nagy hiba volt, mert meggyengült a pajzsom. Jó érzés, jó érzést, na, nem hiszem el, hogy nem jut eszembe semmi jó, amiből erőt meríthetnék. Minden rossz érzést el kell űznöm és csak jóra szabad koncentrálnom. Ekkor bevillant egy kép egy sikeres vadászatról és a nagy buliról, amit itt ültünk meg. Jo és én, meg az a másik csaj, aki Jo egyik legjobb vadásztársa volt Sarah, azt hiszem. A pajzs újra felerősödött.

-          Mikor érted meg kicsi Angel, hogy mi egyformák vagyunk, mindketten az apánk által lettünk szörnyetegek. Állj mellém és együtt bosszút állunk rajtuk.