A némán elköltött ebéd után Aritha lement a tóhoz kezet mosni. Miután visszajött, kinyitotta naplóját, a beírásokat összevetette a domborzati térkép jelzéseivel, és a csipkés várfal felé mutatott:

  - Az ott Pelagiad falujának légiós erődje lesz. Van a környéken még néhány feladatunk. Az egyik a Templomé: egy Vivec oltárt Kummu mezején állítottak föl. A Seyda Neen-i kereskedő szerint Pelagiadtól kb. félórai járás. Meg kell keresni, és áldozatot bemutatni. A másik két parancsunk a Harcos céhtől van. Pelagiadban érdeklődni kell egy veszélyes rablóbanda barlangja után. Végezni kell a rablókkal. Aztán meg kell keresni egy Daedra szentélyt, ahol orkok garázdálkodnak.

  - Ennyi? - kérdezte Zeon.

  - Igen, ennyi. Ez épp elég program mára, nem?

  - Nekem igen, neked meg még sok is, ugye Nerevarine?

  Aritha a harci mágusra pillantott a furcsa hangsúly hallatán. Zeon nyugodtan becsukta tarisznyáját és hűvös mosollyal ennyit mondott:

  - Nem tudom, miért épp te lettél a Nerevarine, de szerintem Azura istennő elhibázta az inkarnáció kiválasztását. Fizikailag és lelkileg is gyenge vagy, sérülékeny és képzetlen. Nem fogsz megfelelni a feladatnak.

  Aritha hátat fordított, leszaladt az útra, és megindult Pelagiad felé.

  Sheldor utána nézett, majd a mágusra pillantott:

  - Ha tényleg csatlakozni akarsz hozzánk, nem a legjobb módszert választottad. A lány már komoly harcra is képes mesterséges és természetes eredetű vadak ellen egyaránt, pedig egyéves fogság után néhány napja még egy hajófenékben kuporgott láncra verve. Kíváncsi vagyok, te az ő helyében most milyen állapotban lennél.

  - Igazad van, biztos rosszabb állapotban, mint ő. Mert velem nem kivételeztek volna az őrök. Mivelhogy csak férfi vagyok…

  A mandalóriai már nekiindult. E szóra azonban visszafordult. Zeon nem zavartatta magát a szúrós tekintet láttán:

  - Ne légy naiv, Sheldor. A légiós börtönőrök is csak férfiak, és ki kérné számon tőlük, mit tesznek egy életfogytiglanra ítélt fogollyal, aki ráadásul ellenük lázított. Ez itt egy leigázott birodalmi provincia, itt csak a birodalmiaknak vannak jogaik. Gondolod, hogy ez a lány túlélte volna a börtönt, ha nem enged az őröknek? Persze ezt ő is nyilván szégyelli, és most biztos azt igyekszik elhitetni veled, hogy falhoz láncolták, meg hasonló zordságok, hogy meghasson vele téged, és ne ítéld el őt. Így van? Ilyesmikről mesélgetett neked, ugye? Pedig a börtön előtt is, ki tudja, kikkel hozta már össze a sors. Azura istennőtől tudom, hogy a Nerevarine eljöveteléről szóló prófécia első számú kitétele: egy otthontalan, kitaszított árva, aki a birodalom csillagai alatt látta meg a világot. Ismeretlen szülőktől, de ismert napon. Bármit mesélt is neked eddigi életéről, ebben biztosan nem hazudott neked. De gyerekkora óta egyedül, szegényen nem maradhatott volna életben, ezért erős férfitársakat kellett keresnie, akiknek csak önmagát ajánlhatta föl cserébe a védelemért, mivel semmije nem volt. Bár ez elég csábító ajánlat minden humán faj számára, mert mint mondják, a bretonok nemcsak kivételes intelligenciával és mutatós külsővel rendelkeznek, hanem rendkívül érzékiek is. Nagyszerű szeretők…

  Sheldort nagyon kellemetlenül érintette, hogy szembesítették zavaró gondolataival, de sokkal büszkébb volt annál, hogy ezt be is vallja:

  - A múltja őrá tartozik, a védelme meg énrám. Az meg, hogy mit gondolok a múltjáról, nem rád tartozik! - és leszaladt a dombról. Lassan haladt az óriási gombafákkal, kisebb-nagyobb cserjékkel, és színes virágokkal szegélyezett széles földúton. Odébb rugdosta az útjába kerülő kisebb kődarabokat, közben a környéket és az eget fürkészte. Nem sürgette társnőjét, aki megint virágok és gombák gyűjtögetésével volt elfoglalva.

  Zeon kényelmesen beérte a mandalóriait:

  - Látod, olyan, mint egy gyerek - jegyezte meg enyhe gúnnyal. - Fölöslegesen vesztegeti az idejét, és a miénket is.

  - Mágusnő. Ehhez ért - vetette oda Sheldor. - És ha ő úgy érzi, hogy ezek a növények hasznára vannak a tanulásban, akkor nem érdekel, hogy mennyi időt veszteget el a gyűjtögetésükkel. Bármilyen sürgős is az istennődnek, lehetetlent ő sem követelhet. Arithának pihenésre van szüksége. Látod, milyen jó hatással van rá a szabadság és a természet. Az a fontos, hogy fizikailag és lelkileg is felkészült legyen az előttünk álló feladatra. Különben sem értelek. Te is mágus vagy. Neked nem kell ismerned az alkimiát?

  - De igen. Csak nem mélyedtem el benne túlságosan. Végül is, ha van elég aranyad, bármilyen italt meg tudsz venni belőle, nem kell csúsznod-másznod a bokrok közt, hogy összeszedegesd az alapanyagokat, és magad foglalkozz az italok kotyvasztásával. Én az átváltoztatás, a pusztítás, idézés és gyógyulási képességek mestere vagyok. Ha ismered a megfelelő varázslatokat, akkor nem szorulsz italokra vagy tekercsekre. Arithának valószínűleg kevés az energiája az aktivizáláshoz, azért foglalkozik italkészítéssel. Mondjuk tehetsége tényleg van hozzá, mert látom, hogy ismeri a növényeket. De nem lesz mindig ideje vagy lehetősége a főzőcskézéshez, ezért el kell elkezdenem a tanítását. A legfontosabb a regenerálódás tudománya, azzal minden betegséget és képességcsapolást könnyedén meggyógyíthat magán és a társain is. De sokat kell gyakorolnia.

  - Helyes. Én meg beszéltem már vele arról, hogy a kardtudását csiszolgatom, és megtanítom a közelharc alapjaira is.

  Zeon ajka lebiggyedt:

  - Arra nincs szüksége. A bretonok fizikailag gyengék, viszont kiváló harci mágusok. A lánynak ezért az energiáját kell növelnie folyamatosan. Nincs értelme különösebb harci képzésnek. Ami kevésre szüksége van a fegyverforgatáshoz, arra én is meg tudom tanítani, és ez a tanulás egy kívülálló számára igen unalmasnak tűnhet. Szóval te akár mehetsz is vissza az űrbe tovább röpködni. Itt már nincs több dolgod. Azura istennő engem küldött Nerevar halálának megbosszulására, aztán még én sem tudom, hogyan alakulnak majd a dolgok. Te véletlenül csöppentél bele ebbe a históriába. Az istennő vezérelt ide téged a lány őrzésére, amíg én megérkezem.

  Sheldor megállt:

  - Akkor a miheztartás végett: ha csak egy kicsit is ismered a mandalóriai népet, akkor tudhatod, hogy az ígéret nálunk olyan, mint az embereknél az eskü. Csak ők nem veszik komolyan, ha valaki nem tartja be. Nálunk azonban az adott szó megszegése szégyen, ráadásul halálos bűn. Megígértem, hogy minden képességemet latba vetve segítek egy teljesen védtelen és esélytelen nőnek. Nem ő kérte, én ajánlottam fel neki, önszántamból. Azt is hozzáteszem, hogy sem aranyat, sem őt magát nem kértem érte cserébe, pedig vak azért nem vagyok… szóval képzeld, Zeon, vannak még önzetlen férfiak is világon, ha ő eddig nem is találkozott ilyenekkel. Ha a te igazi istennőd most arra akar rávenni engem, hogy kedvtelésből vagy akár csak unalomból megszegjem az ígéretemet, akkor a továbbiakban őrá is fütyülök, és még annyiba se veszem őt, mint a Tribunal hamis isteneit. A halandó képmutatóktól is viszolygok, egy halhatatlan isten képmutatását meg végképp nem veszi be a gyomrom.

  A harci mágus érdeklődve nézett föl a felderítőre:

  - Eszerint ha Aritha valamiért úgy dönt, hogy felold téged az ígéreted alól, akkor nem vagy szószegő?

  - Akkor nem. De Aritha nem fogja önszántából felbontani a szövetségünket, mert szüksége van a védelmemre, úgyhogy kénytelen leszel a továbbiakban is eltűrni a társaságomat, mert valahogy az az érzésem, hogy bár még csak cirka másfél órája botlottunk egymásba, valamiért nagyon zavar téged a jelenlétem…

  - Hmmm… igazad van, tényleg zavar - hümmögött a mágus. - A te őseid mindig rendkívül otrombán tapostak bele más népek önérzetébe, és föl voltak háborodva, ha valaki védekezni mert ellenük. Igazából attól tartok, hogy te is kiszámíthatatlan vagy, mint néped minden erőfitogtató harcosa, és bár most elég jól neveltnek látszol, előbb-utóbb belőled is kitör majd őseid kegyetlensége és vadsága, és Azura óvja azt, aki épp akkor a közeledben tartózkodik.

  Sheldor fölemelte fejét:

  - Azok az őseim voltak, én meg én vagyok. Bizonyára magamban hordozom őseim vadságát és kegyetlenségét, de más eszméken nőttem föl, más nevelést kaptam, mint valamikor ők. Ha valaki mégis kiprovokálja, hogy megvaduljak, akkor az meg is érdemli. És ha nem akarod kezdeni a sort, akkor ezt a témát itt és most zárjuk le.

  A falu szélén megtorpantak. Egy sötét elf férfi elébük jött és lecövekelt az elöl haladó mágusnő előtt:

  - A több ezer Szunnyadó egyike vagyok. Dagoth Úr hív téged, Aritha, nem utasíthatod vissza az uradat… - és a Dunmer tovább ment.

  A mandalóriai a harci mágusra pillantott:

  - Balmorában szólított le minket az első ilyen álomszuszék. Mi a véleményed?