Miután fölszerelkeztünk elindultunk. Spéci motoraink voltak amelyek úgy mentek mint a rakéta és teljesen zajtalanul. Nem telt bele negyed óra és máris ott voltunk.

- Még mindig bent van. - mondta Péter akinél a jelző volt.

- Akkor ideje meglátogatnunk. - mondtam és Vahur lelkesen felugatott. Ő is jött velünk. Az én motorom volt még egy ülés ahova beült. Előkészítettük az ezüsttöltényeket és a puskákat. Anna kiosztotta az éjjellátókat. Lámpát nem használhattunk ha csak nem akartuk elijeszteni. Beléptünk. A barlang nem volt sötét és szűk de nagyon kanyargott. Csendben haladtunk mígnem egy nagy terembe jutottunk. Itt volt mind a két jómadár. Egymással beszélgettek. Jól láttuk amint Zoltán egy őzdarabot húz elő valahonnan.

- Állj! Mindent abbahagyni!- kiáltott Anna. Meglepetésükben szó nélkül engedelmeskedtek. A Félfogú felismert minket:

- Nocsak a nagy csapat! Minek köszönhetem megtisztelő látogatásotokat?

- Tudod te azt nagyon jól. - mondta Péter.

- Ez így igaz. –mosolyodott el amit inkább vicsornak lehetne mondani. Csak azt lenne jó tudni hogy ti tudjátok-e azt amit én tudok?

- Csak abban a felállásban ha te tudod a mi célunkat és te is erre gondoltál. Ha viszont nem akkor az a helyzet hogy te tudod mi van ám mi nem. - válaszolt Anna

-  Viszont ha elmondom akkor... - nem fejezte be mert közbeszóltam:

- Elég! Ezt most később folytassátok ha lehet. Figyelj Félfogú! Ha elmondod hogy miért van ez itt akkor cserébe nem füstölünk ki és még a hatóságoknak is kitalálunk egy elfogadható magyarázatot arra hogy miért tűnnek el az állataik.

Ez nagy engedmény volt de muszáj volt mert másképp nem beszélne. Most megnyalta fehér ajkait majd elmondta:

- Ez a gyerek pár hónapja felfedezett. Meggyőztem hogy ne áruljon el és cserébe elmondok pár dolgot. Így már azelőtt ismert titeket hogy találkozott volna veled Riky.

- Réka. - javítottam ki. - Tehát veled van.

- Honnan tudjátok hogy itt vagyok?- kérdezte

- Nyomkövető. De azt meséld el mi volt a szándékot.

- Egyszerű kíváncsiság.

Vahur nagyot tüsszentett. Tehát igaza van.

- Jól van az üzlet az üzlet. Nem bántunk téged öreg naplopó. Kezet rá!

Kezet fogtunk. Bizonyára ritka de mégsem példátlan eset. Sajnos épp ekkor jelent meg egy hírnök. Ezek úgy 100 centi magasak. Fehér tógát viselnek kék szegéllyel és szárnyuk van. Ők szállítják a fontos üzeneteket. Kicsik de roppant tudálékosak. Most is nagyot sikoltott:

- Ez szabálytalan!

- Kuss!- ordítottunk rá egyszerre. Szegény bizonyára nem szokhatta meg ezt a bánásmódot. Ami furcsa volt hogy nem három hanem nyolc hangot hallottunk. Megfordultunk és most már örömünkben kiáltottunk.

 - Farkasok!

- Sólymok!

Farkasoknak egy másik csoportot hívtunk. Közeli barátságban voltunk egymással tehát mindig örvendtünk egymásnak. Most is ahogy megtörténtek a köszöntő kézfogások rögtön belevágtunk a közepébe:

- Ti mit kerestek itt?- kérdezte Péter aki amúgy csöndes fiú volt- Nektek valahol a Pilisbe kellene lennetek!

- Úgy, gondoltuk ideje meglátogatni ezeket a csavargókat. - felelte Ilona egy hollókék hajú és zöld szemű lány. Neki sajátos humora volt. Ha valamit kérdeztek tőle akkor olyan választ adott ami első hallásra nem volt furcsa de valójában nem volt köze hozzája. Előfordult olyan is hogy egy lány megkérdezte tőle mitől ilyen színű a haja mire azt válaszolta hogy a hagyma és föld keverékétől. Úgy nézett rá mint az őrültre. De amúgy kedves lány. A Farkasokhoz rajta kívül még hárman tartoztak: Atilla, Árpád és Eszter. Atilla hosszú fekete haját lófarokba hordta. Szürkészöld szemei éberen vizsgálták a világot. Mindenről ő értesült elsőként. Árpád gesztenyebarna haja tüskékben ágaskodott. Tipikus skinhed gyerek. Nagyszájú és általában akkor szólal meg amikor nem kellene. Amúgy zenemániás. Eszter csöndes visszafogott lány. Hosszú barna haját copfba hordta ezzel is jelezve hogy ő szolid. A félig lehunyt pillák is ezt sugározták. De a kék szeme huncutul nézet ki a pillák alól. A látszat ellenére valóságos energiabomba. Képes akkor a legvígabb és legfittebb lenni amikor mindenki más ki van dőlve.  Mindegyikük a csapatruhát viselte közülük. Így nézett ki. a nadrág és a póló szürke színű akárcsak a bakancs és a mellény. A mellényre egy vonyító farkas volt hímezve.

- Hej, gyerekek!- kiáltotta Árpád- Örülök nektek mint majom a banánnak!

Nagy nevetés volt rá a válasz de a hírnök sértődötten krákogott hát odafigyeltünk:

- Hétfő délután öt órakor jön a repülőgép ami elvisz titeket a Nagygyűlés színhelyére.

Köszönés nélkül elrobogott.

- Műveletlen!- szóltam még utána de aztán a barátaimhoz fordultam- Attól tartok ismét egy unalmas és hosszú gyűlésnek nézünk szembe.

- Most nem. - csóválta meg a fejét Atilla- Ugyanis idén rendezik meg A Legjobb Csapat kupáért induló versenyeket.

- Mi már indultunk akkor minek menni?- kérdezte Eszter

- Azért mert ez egy másik verseny.

- Majd csak lesz valami de azt el kéne dönteni hogy Zoltánnal mi legyen?- szólt Árpád

Összenéztünk majd bólintottam és a fiúhoz fordultam:

- Mostantól Sólyom vagy.

- Hurrá! Nagyon köszönöm. –örvendezett láthatóan majd kiugrott a bőréből

- Paff neki. - morogta a Félszemű. Biztosan saját tanítványának szánta. De hát ilyen az élet!

- Ha már kividámodtátok magatokat akkor el is mehetnétek. - mondta idegesen mert nem szerette a tömeget. Elbúcsúztunk majd mentünk.