Napsütéses délelőtt volt ám én mégis a fejemre húztam a takarót. Álmos voltam mert előző este egy pokolkutya kergetett. Pechemre nem volt nálam se hagyma se kés. Ezek nélkül pedig bajosan menekül meg az ember lánya ilyen fenevadaktól. Kivéve ha nagyon gyorsan és kitartóan tud futni. Ugyanis a pokolkutyák eleinte gyorsak ám hamar kifáradnak. Szerencsémre mert különben most nem élnék.

Ekkor hangot hallottam.

- Réka! Gyere le beszélnünk kell!- kiabálta egy sráchang. Ez volt aki miatt menekülnöm kell. Ez a bolond majdnem hulla lett de ott voltam.

- Sürgős!

Vajon honnan tudja a nevem? Hát persze hiszen bemutatkoztam közben pedig eltávolítottam a veszélytől. A címemet is megadtam. Most pedig itt van. Vajon mit akarhat?

Kutyacsaholás ért fel a fülemig. Ezek szerint Vahur a komondor se szereti a váratlan látogatókat. Gyorsan magamra kaptam egy pólót egy nadrágot és lementem. Kinyitottam az ajtót és egy srácot pillantottam meg.

- Mi járatban?- kérdeztem

- Baj van. Nagy baj.

Fölsóhajtottam. Ismertem az ilyeneket. Iderohannak hogy összedől a világ és utána kiderül hogy csak pár nyamvadt lidércről volt szó.

- Figyelj. Most pihenek úgyhogy add elő a bánatot aztán tűnj el.

- A nevem Zoltán. És te vagy az a tűzhajú lány aki megmentette az életemet.

Ez kezd fura lenni. Közönséges halandók nem látják ezeket a lényeket. És valóban lángvörös hosszú egyenes szálú hajam van.

- Ír- magyar keverék vagyok. De mond már mi a bajod!

Vahur aki egész eddig csöndbe volt most felugatott. Röviden.

- Gyere be Zoltán.

Belépett és arcán félelem tükröződött. Barna haja kuszáltan ált a fején. Mindhárman bementünk a nappaliba. Miután mi a kanapéra Vahur pedig a földön foglalt helyet belevágott:

- Látom azokat a lényeket amikről azt hittem csak a mesékben léteznek.

- Ne is folytasd. Értek mindent. Most leadom a riadóláncot aztán folytatjuk.

Felvettem az asztalról a telefont és Annát tárcsáztam. Miután kicsengett egy lány hang szólalt meg:

- Szia! Mi a helyzet?

- Most nincs időm elmagyarázni. Hagyd abba amit éppen csinálsz vagy fejezd be gyorsan és rohanj a lakásomra. Hívd Pétert is!

Lecsapta a telefont. Tudtam hogy most gyorsan szól Péternek aztán rohan. Így is volt. Alig telt el 10 perc és máris betoppantak. Anna diószínű hajú és zöld szemű lány volt. Most egy zöld kezeslábast és egy szintén zöld pólót viselt. Barna cipője nem volt egy mai gyártmány de bírta strapát. Péter fekete hajú kék szemű srác. Sárga pólót és farmert viselt. Cipője fekete bőrből volt.

- No mi az?- kérdezte Anna.

- Üljetek le utána elmondom. De először bemutatlak benneteket. Anna, Péter ő Zoltán. Zoltán ők Anna és Péter.

Miután kezet fogtak leültek.

- Az a helyzet Zoltán is látja a lényeket. Különben megismerkedésünk tegnapra vezethető vissza. Egy pokolkutyát távolítottam el tőle. Erre ma derül ki hogy ő is tudott róla.

- Érdekes. - állapította meg Péter csöndesen

- És most mi lesz?- kérdezte Anna

- Arra gondoltam hogy hazaküldöm és ha valami baja lesz hát segítünk rajta.

- Akkor mentem is .- állt fel. Péter odalépett hozzá és a vállára csapott de úgy hogy utána percekig köhögött:

- Ne félj semmit! Majd mi megvédünk a szörnyecskéktől!

- Khm. khm.khm. Nem mondanátok meg kik vagytok ti?

- És mi a garancia arra hogy nem árulsz el?- kérdeztem

- A becsületszavam.

Vahurra néztünk. Ugyanis különleges kutya volt. Megérezte ha valaki nem mondott igazat vagy azt mondta. Most fölállt és leült Zoltán mellé. Ez azt jelentette hogy jó lesz vigyázni vele. Annára néztünk az pedig máris belekezdett egy szövevényes monológba:

- Tehát a becsületszavad a garancia arra hogy nem árulsz el minket. De ha nem mondasz igazat és elárulsz akkor nincs becsületszavad. Ha pedig nincs ilyen akkor valamilyen módon gondoskodnod kell arról hogy hitelt adjunk neked. De ez csak akkor lehetséges ha igazat mondtál de ha nem akkor megint csak oda lyukadunk ki hogy a szavad nem ér egy lyukas garast sem. Tehát a kérdés nem az hogy elárulsz- e bennünket hanem az hogy mivel biztosítod a becsületszavadat.

Szegény Zoltán egészen belezavarodott. Nem csodálom hiszen Anna remekül értett a szavak kicsavarásához. Végül ránk nézett köszönt és ment.

- Rátetted?- kérdeztem. A célzás egy házilag készített nyomkövetőre irányult. Eredetileg ez se volt különb mint a többi de némi mágia segítségével megbuheráltuk. Most mindig mutatja az utat akármivel próbálkozik az illető.

- Rá. - felelte Zoltán. - Ha előveszed a laptopot máris láthatod.

Elővettem majd kinyitottam. Hárman néztük az apró fehér pontot. Az erdőbe ment egy barlanghoz.

- De hisz ez a denevérek barlangja!- kiáltott fel Anna.

- Csakugyan. Talán a jó öreg Félfogúhoz igyekszik?

- Úgy néz ki. - erősítette meg a srác. Félfogúnak egy vámpírt hívtunk akinek az egyik küzdelembe letört a fél foga. Azóta szerény koszton él. Kizárólag állatok vérét szívja mert az emberekéhez két egész fog kell. De nagyon ravasz koponya és érdemes vele vigyázni.

- Legjobb lesz ha utánanézünk a dolognak. - jelentettem ki. - Felszerelést tőlem viszünk.