A mandalóriait váratlanul lepte meg az álom. Hajnalban riadt föl arra, hogy valami ólálkodik a közelben, de csak bizonytalan formájú fehér foltot látott a félhomályban. Aztán hirtelen meghallotta a tegnapi suhogó hangot... Azonnal éberré vált. Heves mozdulatától megreccsent a függőágyát tartó két oszlop:

- Maradj most nyugodt, Sheldor - hallotta Aritha halk, simogatóan lágy hangját közvetlenül maga mellett. - Egy zavarodott szellem van a közelünkben. A varázsló és társai ölték meg, kirabolták és bedobták a barlangi tóba. Tegnap este láttam a holttestét a mélyben, mikor fürödtem. A bosszú tarthatta itt a szellemét. Már tudja, hogy gyilkosaival végeztünk, most már el fog enyészni... - puha, meleg tenyerét a férfi megránduló kezére tette. - Ne tégy támadó mozdulatot, nem akar bántani minket.

Idegőrlő pillanatok után halkult, majd megszűnt a lihegő, suhogó hang. A lány levette kezét a férfiéról, és meggyújtott egy fáklyát:

- Most már fölkelhetsz, ha akarsz. Elment.

- Honnan tudsz ilyesmiket? - szaladt ki önkéntelenül a felderítő száján, miközben kikecmergett éjszaki alvóhálójából. A lány pillanatokig hallgatott, majd felnézett a férfi arcába:

- Te valóban nem Morrowind szülötte vagy - mondta végül csendesen. - Tegnap még azt hittem, csak engem tesztelsz, mint varázsló egy másik varázslót. De most már egyre biztosabb vagyok abban, hogy egy ismeretlen világból érkeztél. A páncélod szabása és anyaga is elárulta, csak olyan... hihetetlennek tűnt. Aztán jöttek azok a szürkeruhás bérgyilkosok, ahogy nevezted őket... olyanokat sem láttam még soha. Engedhetted volna, hogy megöljenek, de valamiért a védelmemre keltél, és társamul szegődtél. Miért volt fontos számodra, hogy életben maradjak és miért nem hagytál magamra azután sem? Keresel itt valamit vagy valakit, akihez úgy gondolod, hogy én elvezethetlek? Elmondhatod nekem, honnan érkeztél? És ha most jársz itt először, miért beszéled mégis ennek a világnak a nyelvét?

- Igen, Aritha, szeretnék megértetni veled mindent, csak tudod, olyan mély a tudásbeli szakadék a te Morrowinded és az én otthonom között, hogy nem tudom, hogyan tegyek érthetővé számodra olyan fogalmakat, melyekhez még hasonlót sem láttam itt...

- Éhes vagy? - váltott témát hirtelen a lány. - Már meggyújtottam a tüzet és odatettem a kövekre sülni egy adag húst. Ha éhes vagy, gyere reggelizni. Közben szeretném, ha elmondanád, milyen terveid vannak. Ha azok nagymértékben térnek el az én kötelességemtől, melyet az uralkodó parancsa diktál nekem, akkor el kell, hogy váljanak az útjaink... - a mondat végére egészen elhalkult a hangja. Elfordult és tett egy lépést a létra felé, de a férfi utánanyúlt és visszahúzta. Szembefordította magával és belenézett a gyönyörű szemekbe:

- Nem válhatnak el az útjaink, Aritha. Az uralkodódat szolgálod hűséggel, ahogyan én is az enyémet. Valakik az én világomból, akik az ellenségeim, kapcsolatot teremtettek Morrowinddel, és arra is parancsot kaptak, hogy téged elpusztítsanak. Az otthonom és az uralkodóm védelme érdekében meg kell tudnom, kik azok, és mit akarnak itt. Te Morrowindben élsz, eligazodsz benne, amire én képtelen vagyok, a bérgyilkosok ellen viszont csak én vagyok az egyetlen esélyed. Szükségünk van egymásra. Ezért el foglak kísérni Balmorába, hogy megtudjuk, mit akar tőled az uralkodód. Minden további lépést ettől az információtól teszünk függővé - elengedte a lányt és kivette kezéből az égő fáklyát. - Meggyújtom vele a többit, hogy lássunk, rendben?

- Igen - mondta Aritha, és mintha felszabadultabbá vált volna. A hangja legalábbis ezt jelezte. Sheldor elmosolyodott. Hát igen, tapasztalta, hogy a lányok mindig felélénkülnek a közellététől, és ez csak a legenyhébb kifejezés arra a rajongásra, mellyel körülvették őt. Szabadságai alatt otthon sosem kellett nélkülöznie a nők társaságát. Idegen világok asszonyaival szemben azonban mindig óvatos volt, kitért a testi kapcsolat teremtése elől. Ez a fehérbőrű, igéző szemű varázslónő valamiért mégis egyre nagyobb hatást gyakorolt rá. Talán, mert kis termetét kivéve annyira hasonlított Mandalória gyönyörű lányaira! Csak szomorú. Vagy kiábrándult. Talán a börtönbeli év emlékei, az éhezés. Sheldor elméletben ismerte a börtön fogalmát, bár Mandalóriában nem komplikálták az életet azzal, hogy a bűnösöket bezárják és gondoskodjanak róluk. Ha bűnös, mehetett ki a vadonba ragadozó-eledelnek, ha nem bűnös, akkor meg nincs miért büntetni.

Nem Aritha külseje vonz, villant át a felismerés az agyán, hisz tőle szebb nőket is láttam már. Az egyéniségében van valami lenyűgöző, az önzetlenségében, és sugárzik belőle valami megfoghatatlan szelídség, ebben van az igazi szépsége!

Elmélkedése közben, a létrán fölfelé menet sorra lobbantotta lángra a fáklyákat, majd körbejárt a felső barlangban is, hogy fényt csináljon. Miután a lány leült, a felderítő letelepedett mellette, és a tegnapinál jóval nagyobb lelkesedéssel rágcsálta a frissen sült húst.

Aritha is sokkal nyugodtabbnak látszott most. A tegnapi fürdő kellemes illata még mindig körüllengte:

- Mi az a jedi? - szólalt meg hirtelen. - Miért hitted, hogy az vagyok?

A felderítőt váratlanul érte a kérdés. Pillanatokig gondolkodott, hogyan fogalmazza meg:

- Mivel te varázslónő vagy, olyasmiket tudsz csinálni, amikre közönséges emberek nem képesek. Például tüzet lősz a tenyeredből, szörnyűséges teremtményt idézel meg segítségül magad mellé, bizonyos energiákat megérzel, felfogsz, felhasználsz, láthatatlan dolgokat érzékelsz, mentálisan csapdát semlegesítesz és raksz le magad is. De szavaidból az derült ki, hogy a varázslók láthatatlanná tudnak válni, sőt talán repülni is tudnak, ha elsajátítják a szükséges tudást. Az a tegnapi repülő ember is varázsló lehetett, csak azért pottyant le, mert biztos félreolvasott valamit abból a könyvből, amit fölszedtél mellőle és magaddal hoztál. Nálunk a jedik csinálnak olyasmiket, mint te. Ezenfelül van egy különleges fegyverük, amit saját maguk készítenek tiszta energiából, és ez elképesztően hatékony. Fénykardnak nevezik. Az a legfurcsább, hogy a jedik az én népem halálos ellenségei voltak; az uralkodónk asszonya, a mostani úrnőnk mégis egy jedi, ő teremtett békét a jedik és az én népem között. És tegnap kis híján elnevettem magamat, amikor azt mondtad, hogy ennek a közeli falunak a neve Seyda Neen, csak nem értetted volna, min mulatok. Mert tudod, a mi kis jedi úrnőnket Seydának hívják... - a mosoly hirtelen az arcára fagyott. - Talán nem is olyan mulatságos... - komorodott el. - Seyda Neen egy sith világ része, Seyda pedig egy sith nagyúr lánya ... egyre több az egybeesés...

- Kik azok a sithek? - faggatta a breton nő.

- Ez jó kérdés, Aritha. Vannak olyan jedik, akik különleges képességeiket a gonoszság szolgálatába állították, ezekről azt mondjuk, hogy a Sötét oldalt képviselik, és olyan katonák szegődtek a szolgálatukba, akik abban lelik örömüket, ha merő kegyetlenkedésből másokat kínozhatnak, megalázhatnak, megtörhetnek, elpusztíthatnak. Ezek a sötét jedik és az őket szolgáló katonák együttesen a sithek. Ezért gondolhatod, mit éreztem, mikor tegnap meghallottam, hogy Seyda Neen fegyveresei sith nyelven társalognak egymás közt, arról meg ne is beszéljek, mit éreztem, amikor te is így szólítottál meg abban a sírkamrában.

Aritha sötét szeme fürkészve kutatta a férfi arcát:

- Ha azt hitted, sith vagyok, tehát az ellenséged, miért nem öltél meg azonnal? Láthatatlanul követtél, azt sem tudtam volna, ki végez velem...

- Én harcos vagyok, nem bérgyilkos - emelte föl büszke fejét a mandalóriai. - Ha hozzám hasonló erős harcos vagy, akkor sem támadtalak volna meg alattomosan. Az nem kihívás számomra. De nem vagy harcos, ráadásul nő vagy. Az én népem férfiait a nők védelmére és tiszteletére nevelik. A nők gondoskodnak az utódainkról, és fölnevelik az utánunk jövő harcos nemzedéket. Sokkal gyengébbek, mint mi, visszaélni a védtelenségükkel méltatlan egy harcoshoz. Ez olyan erkölcsi gát, amelyet igazi mandalóriai férfi meg sem próbál áttörni. Persze sith nőt öltem már, de azok sokszor a kegyetlenségben is túltesznek a férfiakon, őket nem is lehet jóformán nőnek tekinteni. Rád azonban nem akartam fegyvert emelni. Intelligensnek látszottál, olyan valakinek, akiben megbízhatok. Azért követtelek, hogy fölvegyem veled a kapcsolatot és megörültem, mikor az asszasszinok megtámadtak téged, mert ez nyilvánvalóvá tette számomra, hogy ellenségük vagy. Hogy pontosan mi bajuk veled, azt majd együtt kiderítjük.

A varázslónő ivott egy korty vizet, majd újra kérdezett:

- A te néped mindig harcban állt a sithekkel?

- Igen. Több évezredes háború ez, bár időnként az őseim harcoltak a sithek oldalán is. Érdekből.

- Miért?

- Mert az én népem vérbeli harcosokból áll. Őseim harci óriásbirodalmat hoztak létre a hódításaikkal. Mindenki rettegett tőlünk. A sithek is meghúzták magukat, és eszükbe sem jutott megtámadni minket, inkább szövetséggel próbálkoztak. Őseim pedig elfogadták a szövetséget. Átmeneti időre. Hogy nyerve vagy veszítve harci dicsőséget szerezzenek a csatákban.

- Eszerint a te népednek mindegy, hogy milyen célért harcol, csak harcolhasson?

- Igen, valahogy így van.

- És ha a szövetségesetek vesztésre állt, akkor magára hagytátok?

- Nem, Aritha. Ha egy mandalóriai egyszer ígérettel elkötelezte magát valakinek, akkor végig kitart mellette. Az ígéret megszegése hitszegés és gyávaság, a hitszegők és gyávák pedig halált érdemelnek! Mi hűségesek vagyunk a szövetségesünkhöz akkor is, ha az a szövetség a halálba vezet minket.

Aritha megborzongott a férfi hangjától:

- Nagyon büszke nép a tiéd - mondta csendesen.

- Igen, az! Nem félünk a haláltól. És soha nem tudják szétzúzni a birodalmunkat, bármekkora túlerővel támadnának is ránk! Mert amíg egyetlen mandalóriai harcos is lélegzik, addig a mandalóriai faj élni fog!

A varázslónő mintha mondani akart volna valamit, végül ajka mégis zárva maradt. Visszatette a kitintőrre tűzött hússzeletet a forró kövekre, megint ivott egy korty vizet, majd felállt. Mozdulata visszazökkentette Sheldort emelkedett gondolatai közül a jelenbe:

- Aritha - nyújtotta kezét lassan fölegyenesedve. - Nem mered megkérdezni, mégis válaszolok. Igen, a segítségem felajánlásával most szövetséget ajánlok neked. Ha elfogadod.

- Elfogadom - mondta Aritha, ő is kezet nyújtott, és emelt fővel nézett a mandalóriai szemébe.