Az Aritha által készített étel illata szétterült a barlangban. Sheldor gyomra megkordult, ahogy visszatért átmeneti otthonukba, miután végzett a halottak eltakarításával. Volt ugyan sejtése arról, hogy a délutáni gusztustalan rovarlényből készül a vacsora, de a frissen sülő hús illata mégis mágnesként vonzotta. Ha mégis rosszabb lenne az íze, mint az illata, még mindig kárpótolhatja magát szárított hús készletéből, melyet a Spellingből hozott magával, és kis oldalzacskóban tárolt az övére akasztva. Nem tudta, mennyi időt kell álcázott gépétől távol töltenie, de nagy csomagot sem akart magával cipelni, mert az csak zavarta volna mozgás vagy harc közben.

- Nem látott meg senki? - pillantott föl rá a tűz mellett kuporgó Aritha.

- Nem - nyugtatta meg a férfi, és kérdőn billentette félre fejét. - Miért aggódsz? Te is voltál odalent, láttad, hogy rajtunk kívül senki sincs itt, aki meg idekellemetlenkedik, azzal könnyedén elbánunk.

- Nem ez a gond, Sheldor. Közel van a falu. Amíg nem szereznek tudomást arról, hogy a varázsló meghalt, nem fogják háborgatni ezt a barlangot, és talán két napig is itt maradhatunk pihenni. De ha észreveszik, hogy nem a megszokott alakok mozgolódnak itt, akkor gyanút fognak és idejönnek körülnézni. Ha rájönnek, mi történt itt, idecsődítik a légiósokat, akik azonnal elítélnek engem hármas gyilkosságért. Így is mindenki furcsállja, miért kaptam kegyelmet az uralkodótól. Azt lesik, mikor szegem meg a törvényt, hogy lecsaphassanak rám és bebizonyíthassák, nem voltam méltó a kegyelemre. De én többé nem fogok visszamenni a börtönbe! Elég csak egyetlen légióst megölnöm ahhoz, hogy azonnal végezzenek velem... - Aritha halkan beszélt és nem esküdözött, Sheldor mégis kiérezte szavaiból azt az elszántságot, ahogyan egy mandalóriai harcos tesz ígéretet, és azt élete árán is megtartja. Ezzel vívja ki társai tiszteletét. Furcsa, hogy ebben az eldugott, elmaradott világban éppen egy ilyen erős jellemű társat rendelt mellé a véletlen. Vagy a sors?

Bólintott és két karját széttárva laza mozdulattal körbemutatott a barlangban:

- Szóval itt éjszakázunk. És hol fogunk aludni? A sziklákon?

A breton nő zavartan nézett föl a mandalóriai arcába. Nem tudta eldönteni, komolyan beszél-e:

- Biztos láttad a három függőágyat odalent - mondta végül. Sheldor elgondolkodott. Nem volt biztos abban, hogy miről beszél a lány, de a számokból ítélve azokra a hálószerű micsodákra gondolhat, amik odalent himbálóznak egymás mellett két-két faoszlop között kifeszítve. Csak futólag nézte meg őket, és sok mindent gondolt lehetséges funkciójukról, de az, hogy valaki éppen ilyen hintázó izére bízza magát, sőt még aludni is tudjon benne, az eszébe sem jutott. Fura világ ez, fura lényekkel és még furább szokásokkal.

- Kész a vacsora - a lány beleszúrta a varázslótól szerzett kitintőrt a forró kövekre terített hússzeletek egyikébe, és a férfi felé nyújtotta. - Gyere, egyél.

A felderítő már letette egy szélesebb sziklára kiszíjazott mell-és hátvértje mellé fénylő karvédőjét, és éppen lehajolt, hogy combvédőjétől is megszabaduljon. A szíves invitálásra felnézett és futólag még látta Aritha nagy, sötét szemében az őszinte csodálatot, ahogyan bámulja őt a rugalmas anyagú fekete lanilinöltözékben. Sheldor jólesően borzongott meg ettől a sietve elkapott pillantástól, de látva a lány zavarát, úgy tett, mintha semmit nem vett volna észre. Ami azt illeti, Arithán is jócskán lenne bámulnivaló, különösen, ha megfürödne...

Egyre jobban tisztelte a lányt. Szegény szinte rosszul van már az éhségtől, mégis arra van előbb gondja, hogy a furcsa idegent, akit ma látott először és akiről semmit sem tud, kiszolgálja.

- Köszönöm, Aritha, nagyon bizalomgerjesztő az illata ennek a húsnak. De egyél csak nyugodtan, én ráérek. Igyekszem előbb megszabadulni a páncélomtól, hogy kényelembe helyezhessem magamat.

A varázslónő ekkor nekifogott a vacsorának. Apró falatokat vágott, és sokáig rágta, mielőtt lenyelte. Nem bírt sokat enni, a gyomra nyilvánvalóan összeszűkült már. Közben a mandalóriai is elkészült és letelepedett a lánnyal szemben a kövekből kirakott tűzhely mellett. Fölemelt egy szelet húst, bizalmatlanul forgatta, és megpróbált elvonatkoztatni gusztustalan eredetétől. Végül legyőzte előítéletét és elszántan beleharapott. Meglepően jó íze volt, úgyhogy hamarosan egy másik falatot is megkockáztatott:

- Most már van egy kis időnk beszélgetni, ha nem vagy nagyon álmos - vágott bele. A varázslónő ivott a durva fakorsóba öntött vízből:

- Ha nem bánod, előbb megfürödnék, és a ruháimat is ki akarom mosni. Reggelig megszáradnak, ha ideterítem őket a tűz közelébe.

- Elég veszélyes a fürdés errefelé - jegyezte meg a felderítő. - Láttam néhány bizarr külsejű halat. Elég nagyok ahhoz ők is, meg a foguk is, hogy egy emberrel is elbánjanak.

- A mészároshalakra gondolsz?

- Igen - vágta rá Sheldor, bár fogalma sem volt arról, ugyanarról beszélnek-e. Igaz, ezeknek az élesfogú halaknak a nagysága meg sem közelíti a manaan-i óriási firaxa cápákét, ez azonban nem vont le sokat veszélyességükből, mivel falkában támadtak a vízbe dobott sötét elfek hulláira.

- Igazad van, Sheldor, tényleg veszélyesek - mondta a lány, mintha a férfi gondolataira válaszolna. - Én azonban nem a tengerben akarok fürödni. Itt a barlang mélyén van egy mély tó. Nincs benne mészároshal, és nem hallottam dreugh hangját sem.

A felderítőnek már nyelvén volt a magától értetődő kérdés, hogy mi a frász az a dreugh, de visszafogta magát. Az biztos, hogy nem lehet valami barátságos vízi lény, ha a lány a mészároshallal együtt említi, mint lehetséges veszélyforrást.

Mióta a mandalóriai erre az ismeretlen földre tette lábát, annyi hörgő, vijjogó, sikítozó meg szörcsögő hangot hallott, és olyan különös evilági meg túlvilági lényeket látott pár óra leforgása alatt egy-két mérföldes körzetben, hogy bele sem mert gondolni, milyen rémisztő lakói lehetnek még ennek a birodalomnak, amelyek csak ezután kerülnek majd az útjába. Tűnődve rágcsálta a zamatos húst, közben nézte, hogyan tűnik el a belső barlangajtó mögött a lány. Nagyon kell rá vigyáznia, ha nem akarja, hogy egyetlen kapcsolata is megszűnjön ezzel a sithek lakta világgal. Aritha valamiért célponttá vált, de melyik sith lordnak lehet útjában? Talán Nihilusnak? De már a gondolat is elképesztette. Egy börtönből váratlanul kiszabadult félhalott varázslónő miféle veszélyt jelenthet a Galaxis jelenleg legerősebb sötét nagyura számára? Mit árthat neki ez a lány, aki annyira le van gyengülve, hogy egy kósza fuvallat is felboríthatja. Mi olyat tudhat, amiről ő talán nem is sejti, hogy tudja, de amiért annyira tartanak tőle, hogy a galaxis legképzettebb orvgyilkosait küldték rá szabadulása után. Egyáltalán kitől és hogyan tudták meg, hogy kegyelmet kapott? Miféle sötét kapcsolat fűzi össze Morrowindet a Sith Birodalommal?

Sheldor egyik elméletet a másik után vetette el, mert egyik értelmetlenebb volt, mint a másik. Az biztos, hogy olyan fontos nyomra bukkant, amit nem hagyhat figyelmen kívül, mert azzal talán talán saját birodalmát is veszélybe sodorhatja. Mandalóriának eddig nem volt tudomása erről az eldugott sith tartományról, de valószínű, hogy a köztársaságnak sem. Sheldor legszívesebben azonnal visszament volna a Spellinghez, hogy hazatérjen Telrevanra és beszámoljon Saborrának nyugtalanító fölfedezéséről. A felderítő főparancsnok a látszólag értelmetlen információhalmazban is megtalálja az összefüggéseket, és eddig még sosem tévedett. Ritka adottság. Mandalore - aki nagyra becsülte Saborra megérzéseit és logikai képességeit - épp ezért hozta magával Starvillerről Telrevan központjába és előléptette. Sheldor szintén a Starviller klán gyermeke volt, Saborra keze alatt tanult és kiváló mélyűri felderítő vált belőle. A főparancsnok személyesen kérte az uralkodótól, hogy tehetséges tanítványát magával hozhassa a birodalom szívébe, Telrevanra. Mandalore teljesítette Saborra kérését, Sheldor így továbbra is klánbeli parancsnoka keze alatt dolgozhatott. Saborra tisztában volt tanítványa kimagasló képességeivel, így olyan távolságokba is el merte küldeni, ahol önálló döntéshozatalra, és az átlagnál nagyobb fizikai, pszichikai teherbírásra volt szükség.

Sheldor most úgy érezte, csapdába esett. Ha még nincs is tisztában teljesen a felfedezése jelentőségével, be kellene számolnia róla Saborrának, ugyanakkor félt védelem nélkül itthagyni Arithát. Ha a sithek ennyire fenik rá a fogukat, meg fogják találni a módját, hogy végezzenek vele. Aritha fontos láncszem ebben a kusza történetben, életben kell maradnia. Valami kapcsolatnak kell lennie szabadon bocsátása és a parancs között, hogy jelentkezzen le annál a valakinél Balmorában, vagy mi is a neve annak a városnak. Mivel a Spelling csak egyszemélyes, nem tudja magával vinni a lányt Telrevanra, kapcsolatot meg nem tud fölvenni felderítőtársaival, hogy üzenetet küldhessen velük otthonába. Végül úgy döntött, megvárja, mit akar az a balmorai küldönc, akihez Arithát a parancs irányítja. Talán attól okosabb lesz és könnyebben tud dönteni. Hisz végülis Saborra épp az önállósága miatt választotta őt erre a munkára, ahol sokszor van magára utalva. Az biztos, hogy a lánynak most nagyobb szüksége van az ő védelmére, mint Saborrának a tájékoztatásra.

A barlangajtóban megjelent a varázslónő. Most is a repülő ember tarka köpenyében volt, de most már tiszta volt az arca és a keze, bizonyára az egész teste, de csak ennyi látszott belőle a vékony anyagú, földet söprő köpenyből. Kibontott vizes haja a hátára omlott. Elnyűtt, rongyos ingét és nadrágját - melyben először jött ki a faluból - valamilyen tisztítószerrel kimoshatta, Sheldor érzékeny orra legalábbis érzett valami érdekes, és egyáltalán nem kellemetlen illatot. Ugyanez az illat áradt Arithából is, ahogy közelebb jött és leguggolt, hogy ruháit kiterítse a tűz mellett durván összeeszkábált bakon. A varázsló és társai is nyilván erre használták ezt a faalkalmatosságot.

A varázslónő ezután fölment a sziklaemelkedőn a barlang külső ajtajáig. Valamit halkan mormolt, majd visszajött:

- Lezártam az ajtót és egy csapdát is elhelyeztem - mondta magyarázatképp, látva a férfi kérdő tekintetét. - Nem valami erős, de mégis ad valami védelmet, hogy ne tudjanak meglepni minket. Látom, te is befejezted már a vacsorát, gyere, vonuljunk vissza a lenti részre, mert ezt a belső ajtót is le kell zárnom.

A felderítő fölemelte az egykupacba letett páncélhalmot és szó nélkül követte a lányt. Aritha az előzőhöz hasonló halk szavakkal manipulált valamit a belső ajtón, majd a fali fáklyák pislákoló fényében megkezdte az ereszkedést a falétrán. Sheldor figyelte, hogyan helyezkedik el a függőágyban, majd ő maga is megpróbálkozott a másik imbolygó ággyal.

- Miért idegenkedsz ennyire tőle? - szólalt meg a félhomályban a lány. - Attól félsz, hogy leszakad? A súlyos testű északi barbárok is ilyenekben alszanak, ha nincs ágy. Még mindig kellemesebb, mint a hideg szikla.

A mandalóriai dühös volt magára, hogy egy ilyen egyszerű vacakkal nem boldogul. Aritha azonban nem gúnyolta ki. Szó nélkül fölkelt és segített a férfinak, hogyan húzza szét a hálót, hogy bele tudjon ülni, majd feküdni:

- Balmorában ágyban alhatsz majd - mondta szinte vígasztalón. - Most be kell érned ennyivel. Sajnálom.