Reggel arra ébredtem, hogy valami csiklandozza a mellkasom, és a takarón kívül valami más kellemesen meleg is elterül rajtam. Hunyorogva lenéztem és egy szőke torzonborz fejet láttam magamon. Levágja a kezem, ha hozzáérek, mi? Nem tudom, kettőnk közül ki mászott rá kire… Nicole keze és feje a mellkasomon pihent, a lába pedig az enyémen volt. Alapvetően félig rajtam aludt. Éreztem, ahogy szuszogott, megtévesztően békésnek tűnt álmában. Tudtam, ha megmozdulok, azonnal felébred. Minél tovább alszik, annál kevesebbet kell hallgatnom a szövegelését. Próbáltam mozdulatlanul feküdni, pusztán azért, hogy ne ébredjen fel, és nem azért, mert jó volt olyan közel érezni magamhoz. Nem bírom a csajt, kicsit sem. Szinte még egy napja sincs itt, de már most az idegeimre megy. Ha rajtam múlna, már rég nem lenne itt, de hát az öcsi, meg az ő nagy szíve… A csaj egyszer csak beesett a szobánkba és még ő volt felháborodva, hogy pisztolyt fogtam rá. Nyilván, ha Sammy lett volna itt, ő még délutáni teára is meghívta volna, de én nem ő vagyok. Nem bízom benne. Ideállít és álmokról, meg sorozatokról beszél, aztán meg se szó, se beszéd, leteper! Rég fordult elő velem, hogy nem örültem, ha egy dögös bige rám mászott, neki viszont még ezt is sikerült elérnie. Aztán meg fegyvert fogott rám meg az öcsémre, és ez már tényleg túl megy minden határon! Itt ez a lelkitárs őrület is. Sam megint elkezdett reménykedni, hogy van esélyem, pedig nincs. Alkut kötöttem és, ha megszegem, ő meghal. Ebből nincs kiút, ideje lenne, ha ő is elfogadná. Ja, és ráadásul a csaj még a pénzem is ellopta! És erre mit csinál az a bárgyú öcsém? Na mit? Hát nem az ő pártját fogja? Lekenyerezte Sammyt azzal a cuki ártatlan kis pofikájával, meg a gyönyörű égkék szemeivel. De engem nem tud átverni! Ez a nő egy báránybőrbe bújt farkas. Még az ágyamból is képes lett volna kitúrni, ha hagyom! Felnőtt férfi vagyok! Vadász! Szükségem van pihenésre! Most meg mit csinál? Miért mocorog? Éreztem, hogy kezd felébredni. Gondolom, nem vette észre, hogy rajtam fekszik, mert teljesen nyugodtan mozgolódott, én pedig a kelleténél jobban élveztem a helyzetet. Még egészségesen nyújtózkodni sem tud! A normális emberek felfelé nyúlnak ébredéskor, nem lefelé! Szólj rá, mielőtt olyan helyre téved a keze, ahova nagyon szeretnéd… hogy NE nyúljon!

- Jól aludtál, hercegnő? – kérdeztem tőle vigyorogva. A keze hirtelen megállt ott, ahol volt, vagyis a hasamon, a következő pillanatban pedig a padlón voltam.

- Nem! – felelte, miközben felült az ágyon. Pont erről beszéltem! A csaj nem komplett! A hátam mögül hallottam, hogy Sam nyöszörög valamit félálomban, de kit érdekel?! Lelökött az ágyról!

- Hihetetlen vagy! Rosszabb vagy, mint az a rohadt démon, amelyiket a múltkor csináltuk ki!

- Démon? Démon?! Hol? Hol van? Megölöm! – pattant fel ordítozva az ágyban egy párnával a kezében. Úgy tűnik, az öcsi véres párnacsatában kíván végezni az apokalipszis lovasaival.

- Pont előtted. – erre Sammy elhajította a párnát, ami pont képen találta Nicolet. Na igen, a félig kómás Samnek mondhattok akármit, megteszi.

- SAM! – kiáltott fel Nicky félig dühösen, félig döbbenten.

- Imádlak, öcsi! Te vagy a legjobb. – Ott ültem a padlón, és csak röhögtem. Ezt le kellett volna kamerázni! Nem is tudom, melyik volt a jobb, a csaj vagy Sam képe.

- Jaj, Nicole, ne haragudj, annyira sajnálom! Nagyon fájt?

- Nem, csak váratlan volt. Amúgy meg nem rád haragszom, hanem rá! – bólintott felém dühösen a fejével, de nem tudott érdekelni. Már annyira röhögtem, hogy belefájdult a hasam is. Az a kétségbeesett fej, amit az öcsém vágott, minden pénzt megért.

- Jaj, Nicole, ne haragudj, nagyon fájt? – utánoztam Sammyt.

- Ez nem vicces, Dean! - közölte az öcsém megrovóan.

- Igazad van, öcsi, tényleg nem az. – mondtam, miközben próbáltam komoly fejet vágni - Hívd a mentőket, mondd, hogy kitört a nagy párnaháború és súlyos sérültek is vannak! – tört ki belőlem újra a röhögés. Képtelen lettem volna felállni, egyszerűen nem bírtam abbahagyni. – Hé, állj le, hercegnő! – Hát nem elkezdett püfölni egy párnával? Ott ültem teljesen védtelenül a földön, a csaj meg nekem esett!

- Bocs, azt hittem, démon vagy! – válaszolta ártatlanul mosolyogva, mire az öcsém a hasát fogva elkezdett röhögni.

- Ne röhögj! Nem volt vicces! – néztem az öcsémre dühösen.

- Ne haragudj, hívjam a mentőket? - kérdezte Sam szinte már fuldokolva.

                                               ……………………….

Mostanra elmondhatjuk, hogy mindenki sikeresen túlélte az ébredés utáni káoszt. Sam árulása után elvonultam a fürdőszobába. Feltűnt, hogy nagyon jól el van a kiscsajjal. Mikor kimentem, akkor is a fejüket összedugva susmorogtak valamit. Nem azért mondom, de a csajnak nem az én nyakamba kéne ugrania? Állítólag az én lelkitársam, vagy mim…

- Elmegyek vásárolni! – közölte Nicole, ahogy kijött a fürdőszobából. Épp a távirányítót nyomkodtam unottan, fel sem néztem. Menjen! Kit izgat?

- A legközelebbi üzlet minimum 10-15 kilométerre van. – Sam nem is Nicolera, hanem rám nézett, ahogy mondta. Persze, az én pénzem költi csicsás göncökre, és még fuvarozzam is! Még mit nem!

- Nem baj, van kocsi! – Mi ez a fura csilingelés? Te jó ég! Nála van a kocsi kulcsom! Az ÉN kocsi kulcsom! Hogy merte elvenni az ÉN kocsim kulcsát?!

- Tedd le! - szóltam rá idegesen

- Nem.

- Ne kelljen odamennem érte, Nicky! Tedd le a kulcsot!

- A nevem még mindig NICOLE, és nem teszem le a kulcsot!

- Te akartad. – mondtam, miközben felálltam az ágyról és elindultam felé. Senki, de senki a világon nem vezetheti a ’67-es Chevrolet Impalamat, főként nem egy ilyen veszett tyúk! Ahogy felé közeledtem bemászott az asztal mögé, ahol Sammy ült. Megálltam az asztal másik végén, vele szemben.

- Add ide a kulcsot, hercegnő! – erre csak megrázta a fejét. – Így is jó.

Elindultam, hogy megkerüljem az asztalt, és elvegyem tőle a kulcsot, ő meg elindult a másik irányba. Ennek természetesen az lett a vége, hogy, mint az idióták kergetőztünk az asztal körül.

- Hagyjátok már abba! – de mi nem hallgattunk rá, és tovább folytattuk az őrült fogócskát, aztán… Végre sikerült elkapnom a csajt, de egy pillanatig sem tud nyugton maradni, és ahogy kalimpálózott, elvesztettem az egyensúlyom, megbillentünk, meglöktem Samet, aki ezért magára borította a kávéját.

- Az ő hibája volt. – mutattunk mindketten a másikra.

- Nem tudom, mi van veletek! Úgy viselkedtek, mint akiknek elment az eszük! – Sam néha túldramatizálja a dolgokat. Ráborult a kávé, nagydolog! – Menjetek, menjetek mindketten! Nyugalmat akarok végre! – majd beviharzott a fürdőszobába. Mi meg csak álltunk ott.

- Látod, mit csináltál?

- Én? A te hibád! Most miattad haragszik rám Sam! – Még hogy az én hibám! A globális felmelegedésről véletlenül nem én tehetek?

- Nem igaz, a te hibád! Minek loptad el a kulcsomat?

- Elég! Te! – mutatott rám, ahogy kirontott a fürdőszobából – Elviszed Nicolet vásárolni! Te meg – mutatott Nickyre – nem szekálod folyamatosan!

- De… - próbáltunk ellenkezni mindketten, de Sam közbevágott.

- Indulás! – intett az ajtó felé. Ki hitte volna, hogy az öcsi ilyen erélyes is tud lenni? Egy pillanatig apára emlékeztetett.

- Jól van. – válaszolta Nicky beletörődve.

- Add ide a kulcsot. – mondtam, miközben elindultunk

- Tessék. – adta oda fintorogva.

Remek! Nem kell tovább várnom, a pokol házhoz jön. Rosszabbat el sem tudnék képzelni, minthogy vásárolgatnom kelljen egy csajjal. Miért nem jött vele Sammy? Lemerném fogadni, ő még élvezte is volna.

Kocsival hál’ Istennek nem volt messze az üzlet, amit Sam említett, és az út is meglepően nyugodtan telt, mondjuk ez nem is meglepő, mivel nem szóltunk egymáshoz. Leparkoltam az üzlet előtt. Nicky kiszállt, én meg követtem

- Mit csinálsz? – nézett rám döbbenten. – Na vajon mit? Nem egy észlény a csaj…

- Én is megyek.

- Dehogy jössz!

- Dehogynem! – Ha már eljöttem, vele megyek. Ki tudja, a végén még összevásárolna valami cuccot, ami azt mondja „gyertek rohadékok, itt vagyok, kapjatok el”. Nem válaszolt, csak megvonta a vállát és bement a boltba, én meg utána.

Szerencsére a hely elég univerzális volt, szinte mindent árultak. Ráadásul az eladócsaj se nézett ki rosszul. Mégiscsak jó, hogy én jöttem és nem Sam, úgysem tudná kihasználni a kínálkozó lehetőséget. Amíg Nicky vásárolgatott, én a lánnyal flörtöltem. A szemem sarkából viszont folyton azt figyeltem, mit csinál Nicole. Nem is tudtam rendesen arra az igen csak dögös csajra figyelni.

- Ha gondolod, este megihatnánk valamit nálam. – kacérkodott az eladó csaj.

- Tessék? Mit mondtál? – fogalmam nem volt róla, mit beszél.

- Este megihatnánk valamit nálam, ha ráérsz. – ismételte meg.

- Hé, hercegnő, csak semmi feltűnőt! – Állj! A csaj most hívott el magához, engem meg nem is érdekel? Nem vagyok normális! Biztos a hülye medál miatt van. Egy pillanatig nem láttam, hol van Nicky, aztán előlépett a fogasok közül két melltartóval a kezében.

- Gondolom, akkor a feketére szavazol… - Először maga elé tartotta egy fekete sport melltartót, ami a bal kezében volt, majd egy piros csipkéset, amit a jobb kezében tartott. Persze ettől beindult a fantáziám, egy pillanatra elakadt a lélegzetem a bevillanó kép hatására.

- Legyen mindkettő…

- Biztos vagy benne? Nem gondolod, hogy ez túl feltűnő? - Ki akar csinálni? Én sem vagyok fából! Elég tortúra volt vele aludni, most még ezt is látni fogom lelki szemeim előtt!

- Igen, tudod, csak a biztonságesetére. Sosem lehet tudni…

- Sejtettem. – vigyorgott, ahogy bedobta mindkettőt a kosárba.

Most már biztos. Azért van itt, hogy megőrjítsen. Kiképző tábor. Felkészülés a pokolra. Mire visszafordultam, az eladó csaj csak fintorgott rám egyet és ott hagyott. Még ez is! Nicky meg a hülye melltartói! Ezt még visszakapja ő is meg az öcsém is!

- Végeztem. – közölte, ahogy megállt mellettem egy teletömött kosárral. – Fizetek és mehetünk, szöszi! – Nem vagyok szőke! Ordítottam magamban, de inkább nem szóltam semmit, csak sarkon fordultam és kimentem az üzletből, hogy megvárjam a kocsiban. Semmi kedvem nem volt leállni vitázni vele a hajszínemről. Szőke? Max. szőkésbarna, de szőke? Nemcsak zakkant, színvak is. Amint ott üldögéltem a kocsiban, elképesztően fenomenális ötletem támadt. Úgy csinálok, mintha itt hagynám! Kár, hogy nem fogom látni milyen képet vág! Láttam kifele jönni szatyrokkal a kezében, beindítottam a kocsit és elhajtottam. Hallottam, ahogy utánam üvöltözik. A visszapillantóból figyeltem, mit csinál. Két Dean, egy Dean Winchester és egy toporzékolás után elindult az út felé, mint aki éppen stoppolni készül. Elkezdtem visszatolatni. Mire visszaértem épp egy sráccal flörtölt, aki megállt neki. Elment az esze? Lehet, hogy egy sorozatgyilkos pszichopata állat! Hát nem látta a Hitchert Sophia Bushsal? Persze ott a stoppos volt az őrült, de akkor is! Sophia Bush… Miért nem tudott ő beesni a szobánkba? Mikor meglátott, mondott még valamit a srácnak, majd elindult a kocsi felé és beült.

- Tudtam, hogy visszajössz. Sam megölt volna, ha itt hagysz. – Persze, Sam megölt volna, ha itt hagysz. Sam, Sam, Sam! A hős lovag! Morogtam magamban, miközben újra elindultunk.