9. fejezet

�

M�g mindig messze voltak Florid�t�l, Deannek pedig m�r nem maradt t�l sok ideje. Sam �r�lt m�don pr�b�lt megold�st tal�lni, de a helyzet egyre kil�t�stalanabbnak t�nt. T�k�letesen tiszt�ban volt vele, hogy Dean mi�rt nem besz�l a dologr�l, azt viszont nem �rtette, hogy Darat mi�rt nem foglalkoztatja a t�ma. Ah�nyszor sz�ba hozta a dolgot, a l�ny minden egyes alkalommal elkezdett terelni, vagy otthagyta, valamilyen mondva csin�lt �r�ggyel. Dara am�gy k�szs�gesen v�laszolt Sam k�rd�seire, amikb�l m�g mindig rengeteg akadt, a sr�c pedig �lvezte, hogy valakivel v�gre besz�lgethet.

�

SAM: Tulajdonk�ppen hogy lett�l vad�sz?

�

DARA: H�t, volt egy remek tan�rom… a legjobb.

�

SAM: Dean? – k�rdezte kiss� hitetlen�l.

�

DEAN: El�bb v�gtam volna le a karom.

�

DARA: Ap�tok. Rengeteg mindent tan�tott nekem, akkor is, ha Dean nem akarta.

�

DEAN: Gyerek volt�l!

�

DARA: Nem jobban, mint te!

�

DEAN: 5 �v.

�

DARA: M�r akkor �rettebb voltam, mint te valaha is leszel. Mindegy. Sz�val John megl�tta bennem a lehet�s�get, hogy remek vad�sz v�lhat bel�lem. Mindig is j� voltam az ilyesmiben, erre sz�lettem. Sosem �t�ttem �gy, mintegy l�ny, k�rdezd csak a b�ty�d! – nevetett.

�

Dean csak forgatta a szemeit, de tudta, a l�ny igazat mond. Dara pokolian j� vad�sz volt, az egyik legjobb a szakm�ban. R�pke egy �v alatt szinte t�bbet tanult, mint � eg�sz addigi �let�ben.

Mivel aznap m�g nem ettek semmit, Dean meg�ll�totta a kocsit egy benzink�tn�l �s kisz�llt, hogy vegyen valamit.

�

DEAN: K�rtek valamit? – k�rdezte Samet �s Darat, akik az �js�gosstand fel� vett�k az ir�nyt.

�

DARA: Fagyit �s chipset, meg csokit… sokat!

�

DEAN: Mindig el�mulok, hogy tudsz �gy kin�zni ennyi kaja mellett!

�

DARA: J�k a g�njeim. – mosolygott b�szk�n.

�

DEAN: Sam?

�

SAM: Semmit, k�sz.

�

Mialatt Dean v�s�rolt, Sam �s Dara tal�ltak egy �rdekes cikket. A k�vetkez� v�rosban, ahol �tmentek k�l�n�s hal�lesetek t�rt�ntek. Az emberek elt�ntek, majd napokkal k�s�bb halottan, teljesen �sszekaszabolva ker�ltek el�. Mikor Dean megvett mindent, elmondt�k, mit tal�ltak, �s �gy d�nt�ttek, odamennek.

�

DARA: �n vezetek. – majd elindult a vezet� oldal fel�.

�

DEAN: Ok�. – Sam legnagyobb d�bbenet�re �gy t�nt, Deant egy�ltal�n nem zavarja a t�ny, hogy valaki m�s fogja vezetni az � kicsik�j�t.

�

SAM: Hagyod, hogy vezesse a kocsid?

�

DEAN: Mi�rt ne? J�l vezet. M�skor is el�fordult m�r. �s ink�bb a kocsim, mint egy motor! Te is l�ttad, �csi, nem ismeri a sebess�gkorl�toz�st! M�g mindig jobb n�gy ker�ken, mint kett�n.

�

Samet abszol�t letagl�zta, hogy a b�tyja csak �gy belement, hogy Dara vezessen, a k�vetkez� pillanatban pedig csak fokoz�dott a d�bbenete. Daranak saj�t kulcsa volt a kocsihoz! Neki maximum egyszer-k�tszer hagyta vezetni az Impalat, akkor is csak az�rt, mert m�r hullaf�radt volt, Daranak meg saj�t kulcsa van?! Im�dja ezt a n�t, gondolta Sam.

M�r s�t�tedett mire v�gre meg�rkeztek. Lefoglaltak k�t szob�t, majd az �ggyel foglalkoztak. �gy t�nt, k�nny� dolguk lesz a d�monnal. Sam kutat�sai r�v�n Dara r�j�tt, tudja, mivel van dolguk.

�

DEAN: Sz�val, mit keres�nk, �s hogy ny�rhatjuk ki? – k�rdezte Darat.

�

DARA: D�mon, a karjaiban t�r�k, amiket olyan gyorsan l� ki, hogy mire azt mondan�d, b�, m�r meghalt�l, sz�val, a coltot javasoln�m.

�

Sam �s Dean fur�n n�ztek, Dara pedig egyb�l �rezte, valami nincs rendben.

�

DARA: Mi van? – n�zett a k�t testv�rre k�rd�n.

�

DEAN: Iz�… tudod, ez… ez el�g hossz� t�rt�net…

�

DARA: Sr�cok, hol a colt? – k�rdezte kiss� idegesen.

�

DEAN: Elvesztett�k… - ink�bb r� sem n�zett a l�nyra, tudta, semmi j�ra nem sz�m�thatnak.

�

DARA: Elvesztett�tek. – ism�telte meglep�en nyugodtan – Elvesztett�tek?! Hogy lehettek ilyen idi�t�k?! Komolyan k�pesek voltatok elveszteni az egyetlen fegyvert, amivel b�rmit kicsin�lhatunk?! – ord�tozott vel�k.

�

SAM: Figyelj, ez nem ennyire egyszer�. Ellopt�k. – pr�b�lta megmagyar�zni a helyzetet, nem mintha �gy jobban hangzott volna.

�

DARA: Ellopt�k? Az isten�rt, csak mondj�tok, hogy tudj�tok, ki!

�

DEAN: Nem hiszem, hogy ismered a csajt.

�

DARA: Csajt? M�r �rtem! Egy n�. Tudod Sam, azt hittem, legal�bb neked t�bb eszed van. K�pes lenn�k meg�lni mindkett�t�ket! – tajt�kzott a d�ht�l – Hogy h�vj�k?

�

DEAN: M�r minden�tt kerest�k, egyszer�en felsz�v�dott.

�

DARA: Mi a neve?!

�

SAM: Bela, Belanak h�vj�k.

�

Dara olyan k�pet v�gott, mintha minimum a s�t�nt emlegett�k volna.

�

DARA: Tudhattam volna! Kiny�rom azt a ribancot!

�

DEAN: Ismered? – k�rdezte kiss� meglepetten.

�

DARA: El�sz�r tal�ljuk meg a d�mont, azt�n besz�l�nk err�l is.

�

A d�mon a v�rossal hat�ros erd�ben rejt�zk�d�tt. K�nnyen r�tal�ltak, �s �gy t�nt, b�r a colt nincs meg, egyszer�en elint�zhetik. Csak ez�st k�s kellett, amin volt emberi v�r, ez�rt mindh�rman fogtak egy k�st, megv�gt�k magukat, �s m�r k�sz is voltak. Minden rendben ment, eg�szen addig, am�g a d�mon el nem tal�lta egy kil�vell� t�rrel Samet. Nem s�r�lt meg komolyabban, a k�s csak s�rolta, de ennyi el�g volt ahhoz, hogy Dean ne figyeljen oda. Amint az id�sebb Winchester az �ccs�hez fordult, hogy megn�zze j�l van-e, a d�mon kihaszn�lta az alkalmat �s fel� c�lzott. Dara l�tta, ha nem tesz valamit, meg�li Deant.

�

DARA: DEAN! – ki�ltott, Dean a d�mon ir�ny�ba n�zett, az pedig m�r l�tt is, de miel�tt a t�r eltal�lhatta volna, Dara el�ugrott, �s ell�kte. A k�s szinte csak centikre a sz�ve felett �llt meg. Egy j�l ir�nyzott dob�ssal eltal�lta a d�mont, majd szinte �jultan esett �ssze Dean mellett.

�

DEAN: Dara, h�, gyer�nk kicsim, maradj velem! – a hangj�ban p�nik volt. �jra l�tta maga el�tt a havas t�jat, a kertj�ket, ahol ugyan�gy tartotta karjaiban halott feles�g�t.

�

DARA: Nyugi, j�l vagyok! – mondta elhal� hangon.

�

DEAN: Nem vagy j�l! Mi a fene �t�tt bel�d? M�gis mi�rt csin�ltad ezt? Meg is halhatt�l volna! – a gondolat, hogy �jra v�gig kell n�znie a l�ny hal�l�t megr�m�tette Deant. ��

�

DARA: Ne ord�tozz! Megmentettem a segged! Vigyetek a motelba, �s hozz valamit a patik�b�l!

�

SAM: Igaza van. Veszekedni k�s�bb is lesz id�, mikor jobban lesz.

�

Dean b�lintott, majd a karjaiba vette Darat, �s elindult a kocsi fel�.

�

Dara �s Sam egyed�l maradtak a szob�ban, mialatt Dean elment k�tszer�rt, meg gy�gyszer�rt. Egy darabig csendben voltak. Sam az asztaln�l �lt, Dara pedig az �gyon fek�dt. Sam �jra �s �jra lej�tszotta a jelenetet, amint Dara a b�tyja el� veti mag�t. Valami nem stimmelt. A l�ny �gy viselkedett, mint Dean az alku �ta mindennap, mint akinek nincs veszteni val�ja. �s ut�na is… mintha nem is �rdekelte volna, hogy majdnem meghalt.

�

SAM: Mi�rt csin�ltad?

�

DARA: Mi�rt mentettem meg? Elgondolkoztat� k�rd�s… - felelte az �gyon fekve – Nem is tudom, gondoltam, po�n lenne egy t�r a sz�vembe. Olyan k�lt�ien hangzik, nem gondolod?

�

Samet nem tudta �tverni, t�l j�l ismerte ezt a sz�veget. Dean is mindig ezt csin�lja, ha valami b�ntja, vagy valamit nem akar elmondani.

�

SAM: Dara… - nem tudta befejezni a mondatot, mivel valaki kopogott az ajt�n. Sam nem lep�dhetett volna meg jobban, az ajt�ban Bela �llt.

�

BELA: Hello, Sammy! Mizu? – k�rdezte mosolyogva, amint bement a szob�ba. Sam becsukta az ajt�t m�g�tte, Dara pedig fel�lt az �gyon.

�

SAM: Hogy…

�

DARA: Hol a colt, Bela?! – k�rdezte d�h�sen.

�

BELA: Oh, csak nem megs�r�lt�l? Jaj, bocsi, majd’ elfelejtettem, hiszen nincs mit vesztened!

�

DARA: Fogd be! – ord�tott r�, majd egy pillanat alatt felpattant az �gyr�l, a falnak l�kte Belat, a jobb karj�t a nyak�hoz szor�totta, �gy tartotta. Az adrenalin szintje olyan magasra sz�k�tt, hogy m�r el is feledkezett a s�r�l�s�r�l.

�

SAM: Mir�l besz�l? – k�rdezte Sam, aki egy sz�t sem �rtett az eg�szb�l, de nagyon rossz �rz�se volt.

�

DARA: Semmir�l. – felelte, m�g mindig a falhoz szor�tva a m�sik n�t.

�

BELA: H�t persze! �k nem tudnak a kis alkudr�l, �sszet�rn� a pici sz�v�ket. – mondta cinikusan.

�

DARA: M�g egy sz� �s meg�llek, esk�sz�m! – olyan er�sen tartotta Belat, hogy m�r alig tudott leveg�t venni. Sam l�tta, ha nem tesz valamit, Dara t�nyleg meg�li a n�t.

�

SAM: Dara! – megfogta a karj�t, Bela pedig �jra kapott leveg�t.

�

BELA: A coltot akarod? Tal�ld meg! Eladtam. – mondta arrog�nsan.

�

DARA: Menj a pokolba!

�

BELA: Csak ut�nad, hugi! – mosolygott.

�

DARA: Takarodj! – ord�totta, majd kidobta.

�

BELA: Am�gy Florid�ban van, ha �rdekel. – sz�lt m�g vissza, miel�tt Dara becsapta az ajt�t. A l�ny lerogyott az �gyra, Sam pedig csak �llt a szoba k�zep�n.

�

SAM: Bela a n�v�red?

�

DARA: B�rcsak ne lenne!

�

SAM: Mir�l besz�lt? Mit nem mondt�l el nek�nk?

�

DARA: Semmit. – v�laszolta, mint aki val�ban nem rejteget semmif�le titkot.

�

SAM: Alkur�l besz�lt! – Sam nem hagyta annyiban a dolgot. Tudni akarta, mit titkol el�l�k a l�ny.

�

DARA: �s?

�

SAM: Milyen alkur�l?

�

DARA: Honnan tudjam? Bela folyton hazudozik �s besz�l �ssze-vissza, majd pont �n tudjam, hogy megint mit eszelt ki! – v�laszolta idegesen.

�

SAM: Nem. Tudni akarom, hogy mi folyik itt!

�

DARA: Nem akarok err�l besz�lni! F�radt vagyok.

�

SAM: Ez nem v�lasz! Mit titkolsz?

�

DARA: Mondtam m�r, hogy nem akarok r�la besz�lni! – ord�tott Sammel.

�

SAM: Dara, l�ttalak ma este! �gy viselkedt�l, mint Dean, �s neki nincs vesztenival�ja, mert…

�

DARA: J�l van! T�nyleg tudni akarod? Akkor elmondom! Dean el�tt k�t�ttem alkut! Most m�r tudod! Boldog vagy?

�

SAM: Alkut k�t�tt�l? – Nem igaz�n �rtette, mir�l van sz�. Mi�rt k�t�tt Dara is alkut?

�

DARA: Igen. Dean nem megy a pokolba, mert… mert �n megyek. El�tte k�t�ttem alkut… az egyess�g mag�ba foglalta, hogy az �v� sosem l�p igaz�b�l �letbe, te �jra �lsz, � pedig soha nem tud meg semmit az eg�szr�l. �s Sam! Ha ak�r csak egy sz�t is mersz sz�lni neki, kiv�gom a nyelved! – egy pillanatra elhallgatott – Tudod, ez csal�di dolog. V�g�l is Winchester vagyok.

�

Sam nem tudott v�laszolni, mivel az ajt� kiny�lt. Dean l�pett be zacsk�val a kez�ben.

�

DEAN: Ut�lok gyalogolni! Azt hittem k�zelebb van! – ahogy r�juk n�zett l�tta, hogy mindketten fur�n n�znek r� – Most mi van?