8. fejezet

Nothing else matters

A nap további részében Dara és Dean szinte nem is találkoztak egymással. Dean úgy döntött, a szobájukban marad a versenyig, Dara pedig óriási lelkesedéssel mutatta be a fiatalabb Winchestert minden újonnan megérkező barátjának, ismerősének. Féltizenegy körül járhatott az idő, mikor Sam visszament a motelbe. A kisváros megtelt felspécizett kocsikkal, motorokkal.

SAM: Nem sokára kezdenek. – mondta lihegve a bátyjának, ahogy belépett az ajtón.

DEAN: Futottál? – kérdezte unottan.

SAM: Igen. Már csak félóra van a kezdésig. Sietnünk kéne! – sürgette Deant.

DEAN: Én nem megyek.

SAM: Jaj, Dean, ne csináld már! Dara is menni fog! Látnod kell, hogy motorozik! Tényleg elképesztő! – magyarázott teljesen átszellemülten.

DEAN: Örülök, hogy ennyire lenyűgözött! – felelte szarkasztikusan.

SAM: Szerintem, jól esne neki, ha te is ott lennél.

DEAN: Ott lesz Jerry vagy Jessy vagy hogy az istenbe hívják, kétlem, hogy pont én hiányoznék neki.

SAM: Szóval erről van szó.

DEAN: Miről? – nézett az öccsére, mint akinek elképzelése sincs, hogy mire céloz.

SAM: Te féltékeny vagy. – mosolygott.

DEAN: Nem hiszem el, hogy már megint ezzel a hülyeséggel jössz! Menjünk! – felpattant az ágyról, fogta a kabátját és elindult kifele, Sam pedig csak állt mosolyogva és azon gondolkozott, vajon mikor ismeri el végre a bátyja, hogy ez a házasság bizony igenis sokat jelent számára. – Most jössz vagy nem? – kérdezte ingerülten, ahogy kinyitotta az ajtót.

Dean leparkolt, majd mindketten kiszálltak a kocsiból. Dara a motorja mellett állt, egy lánnyal beszélgetett, aztán észrevette a két Winchestert és intett nekik, hogy menjenek oda.

DARA: Lily, ez itt Sam és Dean Winchester. – mutatta be őket a lánynak – Srácok, ő pedig itt Lily, Michael felesége, a legjobb barátnő a világon és nem mellesleg az az angyal, aki elkövette ezt a csodát az én drágaságommal. – mondta a motorjára mutatva.

LILY: Nem volt olyan nagydolog. – mondta szerényen.

DARA: Nem nagydolog? Szegény drágám ripityára tört, azt hittem többet sosem hallom a hangját!

CASH: Nézd már, kit látnak szemeim! Azt hittem, többet nem ülsz motorra! – mondta Daranak egy srác. Dean nem tudta, ki az, de nagyon nem tetszett neki, ahogy a lánnyal beszélt.

DARA: A remény hal meg utoljára, Cash. – vágott vissza.

CASH: Lehet, hogy én emlékszem rosszul, de a múltkor sem én végeztem az árokban. Nem szeretném, ha megint megsérülne az a helyes kis pofikád!

DARA: Nem kell aggódnod, kétszer nem követem el ugyanazt a hibát! Otthagylak, mintha szemből mennék el melletted.

CASH: Majd meglátjuk! – majd otthagyta őket.

DEAN: Ki volt ez?

DARA: Egy seggfej, aki azt hiszi, övé a világ.

JIMMY: Hé, minden rendben? – sietett oda a kis társasághoz, miután látta, hogy Cashsel beszéltek.

DARA: Semmi gáz. Cash csak hozta a szokásos formáját.

JIMMY: Biztos, menni akarsz ellene? – kérdezte kissé aggódva.

DARA: Igen, apu, ne aggódj, nem lesz semmi baj!

JIMMY: Bocs, még be sem mutatkoztam! – irányította figyelmét az idősebb Winchesterre – Jimmy Cole. – nyújtotta felé a kezét. Dean kezet fogott vele, majd magyarázott valami olyasmit, hogy a kocsiban felejtett valamit, és ott hagyta őket. Valójában csak minél távolabb akart kerülni a sráctól, mert ahányszor ránézett újra és újra szörnyű bűntudata támadt, hogy nem ő volt Daraval, mikor balesetet szenvedett. Ahogy céltalanul bolyongott a kocsik és motorok közt, akaratlanul is meghallotta, hogy a pasi, akit Dara Cashnek hívott, a lányról beszél pár másik sráccal.

CASH: Vagy így vagy úgy, de kicsinálom azt a bigét! Ha azt hiszi, hagyni fogom, hogy nyerjen, nagyon téved! Legyőzöm bármi áron! He kell megint kórházba küldöm! – magyarázta a többieknek. Majd egyedül maradt, mivel újabb futam következett és a többiek elmentek.

DEAN: Hello, haver! – lépett oda Dean.

CASH: Mit akarsz? – kérdezte gyanakodva.

DEAN: Hallottam, hogy arról a hülye tyúkról beszélsz…

CASH: Azt hittem, te vele vagy. – nézett rá meglepve.

DEAN: Van egy közös ügyünk, de a csaj az idegeimre megy.

CASH: Nyugi, ma este letörlöm azt az arrogáns vigyort annak a szukának képéről! – mondta önelégülten.

DEAN: Letörlöd, mi?

CASH: Idegesítő egy ribanc.

DEAN: Ribanc… Na idefigyelj, haver! – mondta dühösen, ahogy megragadta a kabátjánál fogva a férfit – Az a ribanc a feleségem és, ha egy haja szála is meggörbül, egyenként töröm el minden csontod! Értve vagyok?

CASH: Nyugi már öreg, nem tudtam, hogy a nőd! – felelte félelemmel a hangjában. Komolyan megijedt Deantől, mivel látta a szemében, hogy nem viccel és akár abban a pillanatban képes lenne megölni. Dean elengedte, majd visszafordult és egy balegyenessel földre küldte.

DEAN: Csak a mihez tartás végett… öreg. – majd otthagyta.

Hála Deannek a versenyt simán nyerte Dara, Cash nem próbálkozott semmivel. Az volt az utolsó futam, így miután vége lett a versenyeknek mindenki a bárba ment, amit Michael még előző nap lefoglalt. Dean a pultnál ült és figyelte Dara minden mozdulatát. A zene lassan az idegeire ment, de nem akart visszamenni a szobájukba, amíg Dara nem végzett. Ott üldögélt magányosan, mikor Dara odament hozzá.

DARA: Hé, na király vagyok, vagy nem vagyok király?  - mosolygott rá.

DEAN: Az vagy. Fáradt nem vagy véletlenül? Holnap korán el akarok indulni.

DARA: Jól van, mehetünk, ha táncolsz velem!

DEAN: Úgy ismersz te engem, mint aki bírja a hip hopot? Amúgy is, mikor láttál te engem táncolni?

DARA: Megérdemlem, az esküvőn elmaradt. – szinte még ki sem mondta és a hangszórókban felcsendült a Metallicatól a Nothing else matters. – Csak neked.

DEAN: Ördögi vagy! – mosolygott rá.

DARA: Kérlek! – megfogta a kezét és elkezdte húzni a táncparkett felé.

DEAN: Dara, fáradt vagyok! – kérlelte.

DARA: Egész nap a szobában ültél, mitől lennél fáradt? Ez csak egy tánc!

Dean beletörődve bólintott és hagyta, hogy a lány magával húzza. Megálltak a parketten, Dara átkarolta Dean nyakát, ő pedig a derekát és közelebb húzta magához.

DEAN: Lefeküdtél vele? – kérdezte komolyan.

DARA: Ssh! Hallani szeretném a szöveget! – Deannek elég volt a szemébe nézni és tudta, hogy nem. Megnyugodott. Lágyan ringatóztak a zenére, közben mélyen egymás szemébe néztek és egy röpke pillanatig semmi más nem számított.