6. fejezet

Twister

Mikor Dean felébredt, Dara még édesdeden aludt mellette. Finoman kihúzta a karját a lány feje alól és óvatosan kikelt az ágyból, majd csendben elhagyta a szobát, és a sajátjuk felé vette az irányt. Sam persze már ébren volt, mikor a bátyja visszaért a szobájukba.

SAM: Hol voltál? – kérdezte kíváncsian.

DEAN: Neked is jó reggelt, öcsi!

SAM: Jó reggelt! Szóval? – kérdezte újfent mosolyogva.

DEAN: Ott maradtam Daranál.

SAM: Ott maradtál?

DEAN: Igen, ott, mert nem érezte jól magát.

SAM: Mert nem érezte jól magát?

DEAN: Pontosan.

SAM: Most meg hova mész? – kérdezte, mikor Dean újból az ajtó felé vette az irányt, az asztalról pedig felkapott egy vizes palackot.

DEAN: Felébresztem Csipkerózsikát. – vigyorgott.

SAM: Miért nem hagyod pihenni, legalább egy kicsit?

DEAN: Majd jövök! – és ezzel már csukódott is az ajtó mögötte, Sam pedig csak rázta a fejét, közben persze mosolygott, mivel már rég nem látta a bátyját ilyen vidámnak, főleg nem reggel. Dean csendben kinyitotta az ajtót és bement. A szobában nem volt túl világos, mivel a sötétítő el volt húzva, Dara pedig még mindig ugyanolyan mélyen aludt, mint mikor otthagyta. Fogta a palackot, kinyitotta és a benne levő vizet elkezdte a lányra önteni.

DARA: Mi a…

DEAN: Napsütéses szép jó reggelt! – kiáltotta óriási vigyorral a képén, miközben az ablak felé indult.

DARA: Dean, ez meg mi a fenére volt jó?! – kérdezte dühösen.

DEAN: Arra, hogy jól induljon a napom. – vigyorgott és egy hirtelen mozdulattal elhúzta a függönyt, a nap pedig beragyogott a szobába.

DARA: Húzd vissza! Húzd vissza! Nem látok!

DEAN: Készülődj, a kocsinál várunk! – mondta önelégült mosollyal az arcán, ahogy Darara nézett, aki csuromvizes volt és eltakarta a szemét az erős napsütés elől.

DARA: Utállak! – mondta, majd egy párnát dobott Dean után, de az már csak az ajtónak csapódott, mivel Dean gyorsan kislisszolt a szobából.

Szörnyen fájt a feje, és szédelgett. Az előző napi tequila party még neki is sok volt. Bement a fürdőszobába, lezuhanyzott, majd megállt a tükör előtt. Úgy nézek ki, mint akin átment egy úthenger. Próbált valamit kezdeni magával, de a smink sem segített. Óriási táskák voltak a szeme alatt, és valahogy bármit csinált, a haja se állt sehogy, ezért úgy döntött, egyszerűen felköti lófarokba. Mikor végzett, fogta a táskáját és elindult kifele. Ahogy kiért az ajtón, a nap a szemébe sütött, ami jelen állapotában nem nagyon tetszett neki. Ez mindig ilyen fényes, vagy direkt rám van állva és csak engem szivat? Gondolta, miközben elindult a kocsi felé és felvette a napszemüvegét.

SAM: Szia! – köszönt neki mosolyogva Sam.

DARA: Szia!

DEAN: Elég a bájolgásból, menjünk!

Mind beültek a kocsiba. Dara a változatosságkedvéért a hátsó ülést vette birtokba, így még aludhatott volna, ha Dean hagyta volna, de nem tette. Teljes hangerőn üvöltette a magnót és, ha ez még nem lett volna elég énekelt is és ahányszor úgy látta, Dara lehunyja a szemét, hátranyúlt és elkezdte lökdösni, hogy ne aludjon. Látszott rajta, hogy őszintén élvezi a lány kínzását. Dara visszavágott volna, de annyira kiütötte magát előző este, hogy képtelen volt bármit tenni Dean ellen. Valamikor délután egy kisvárosba értek. Dean és Sam bementek egy kávézóba. Dara pár perccel később szintén kiszállt a kocsiból, hogy csatlakozzon hozzájuk. A kávézóba érve meglátta Deant és Samet. Dean háttal ült neki, és épp a pincérnővel flörtölt. Ha harc, hát legyen harc! Elindult feléjük.

DARA: Rendeltél nekem is szívem? – kérdezte, miközben hátulról átölelte Deant, aki teljesen ledöbbent a váratlan „támadástól” – Hát nem édes az én kis férjem? – kérdezte bájosan mosolyogva a pincérnőt, aki fintorgott egyet Deanre, majd elment. Dara pedig elégedetten vigyorogva levetette magát Sam mellé, aki próbálta visszafogni magát, hogy ne kapjon röhögőgörcsöt.

DEAN: Ez meg mi a fenére volt jó?

DARA: Csak, hogy jól induljon a napom! – mosolygott. Mielőtt Dean bármit szólhatott volna, valaki váratlanul közbeszólt.

MICHAEL: Twister? – Dean háta mögött egy magas barna hajú, jóképű férfi lépett be a kávézóba és egyenesen Darara nézett.

DARA: Oh, te jó ég! Michael!

A másnaposság úgy tűnt, egy pillanat alatt elszállt. Dara felpattant Sam mellől és az idegen férfi nyakába ugrott, aki felkapta őt. A lábai, a dereka körül voltak, és erősen ölelték egymást.

MICHAEL: El sem hiszem! Mit csinálsz itt? – kérdezte mosolyogva, ahogy ránézett, de még mindig nem engedték el egymást.

DARA: Ezt meg azt, csak a szokásos. – mosolygott rá ő is. Aztán csak bámultak egymásra. Sam aggódva figyelte a bátyját, mivel úgy tűnt, nagyon nem tetszik neki ez a nagy egymásra találás. Egyszer csak felpattant, melléjük állt és megköszörülte a torkát.

DEAN: Netán zavarunk? – kérdezte kissé idegesen.

A férfi letette Darat, aki nem nagyon örült, hogy Dean odament.

DARA: Michael, ez itt Dean Winchester. – mutatott Deanre – Dean, ez itt Michael Ryley. – mutatott a mellette álló srácra. A jelenet alapvetően komikus volt, mivel a Dean úgy méregette az előtte álló férfit, mint aki bármelyik pillanatban képes lenne megfojtani egy kanál vízben, Michael pedig rá sem nézett, csak Daraval volt elfoglalva. Gyors kézfogás után Michael újra Darara irányította figyelmét.

MICHAEL: Szóval, Dara O’neil, mit csinálsz itt? – mielőtt válaszolhatott volna Dean közbevágott.

DEAN: Winchester.

MICHAEL: Tessék?

DEAN: A neve. Winchester.

DARA: Azért még az O’neilre is hallgatok. – nézett szúrósan Deanre.

MICHAEL: Nem is tudtam, hogy van testvéred.

DEAN: Nincs neki. A férje vagyok. – nézett rá gyilkos tekintettel.

MICHAEL: Oh! A férjed?! – kérdezte döbbenten.

DARA: Igen és nem, de hagyjuk ezt most! Hol vannak a többiek? – Próbált mihamarabb témát váltani, mivel semmi kedve nem volt belemenni a témába.

MICHAEL: Öhm, holnap érkeznek. Előrejöttem felmérni a terepet.

DEAN: Milyen terepet?

DARA: Verseny lesz? – kérdezte felcsillanó szemekkel, mintha nem is hallotta volna, amit Dean kérdezett.

MICHAEL: Más különben mit csinálnék itt? A helyszín állati, iszonyú gyors, már kipróbáltam. Ha gondolod, beszállhatsz, Twister! Lily még mindig hurcolja a kicsikéd.

DARA: Naná, hogy beszállok! Nincs az a pénz, hogy kihagyjam!

DEAN: Miről beszéltek? Hova szállsz be? És miért hívod Twisternek?

MICHAEL: Twister, szabadon a film után. Senki nem motorozik úgy, mint ő! Szélvész gyors a csaj!

DEAN: Motor?

DARA: Gyere, ülj le!

DEAN: Bocs, de nincs több hely. – mondta miközben újra leült az asztalhoz, és feltette a lábát a padra, így már csak egy embernek jutott volna hely Sam mellett.

DARA: Tedd le a lábad!

DEAN: Nem.

DARA: Dean, figyelmeztetlek… Tudod mit? Maradj csak! – ezzel Michaelt odaültette Sam mellé és az ölébe ült. – Sam, ő itt Michael.

SAM: Hello!

MICHAEL: Szia!

DARA: Szóval, foglaltál már szobát?

MICHAEL: Nem, most indultam volna, de aztán megláttalak.

DARA: Szuper, akkor foglalhatunk egy helyen!

DEAN: Mi nem maradunk. – szólt közbe.

DARA: Dehogynem!

DEAN: Mondom, hogy nem!

DARA: De igen!

Sam és Michael érdeklődve figyelték, vajon mi sül ki ebből az igazán felnőttes vitából.

DEAN: De nem!

DARA: De igen!

DEAN: De nem!

DARA: De nem! – gondolta, ha azt mondja, nem, Dean kapásból az ellenkezőjét fogja rávágni.

DEAN: De igen! Francba! – És a terv bevált.

DARA: Tudtam én! Menjünk a motelba! – felállt és Michaellel kisétáltak.

DEAN: Ne szólj semmit! – nézett dühösen Samre.

SAM: Nem is akartam. – vigyorgott, majd ők is elindultak kifele.

Dara úgy döntött, Michaellel megy, így tudnak nyugodtan beszélgetni. Dean nem nagyon örült az ötletnek, de nem tudott mit tenni, így csak állt és nézte, ahogy Dara beszáll a ’76-os sárga Camaroba és elhajtanak, majd ők is elindultak Sammel.

DEAN: Láttad ezt a bájgúnárt? És mi az, hogy O’neilnek ismeri? Letagadta, hogy Winchester? És miért hívja Twisternek? Dara a neve! És motor? Mióta motorozik egyáltalán?  És láttad azt a kocsit? Ki a fene jár sárga kocsival?!

SAM: Valaki féltékeny… - somolygott.

DEAN: Féltékeny? Én? NEM VAGYOK FÉLTÉKENY! – mondta dühösen.

SAM: Ha te mondod…

DEAN: Ne gyere nekem ezzel a „Ha te mondod” hülyeséggel! Nem vagyok féltékeny!

SAM: Jól van, na! Nem vagy féltékeny.

DEAN: Még jó, hogy nem!

A motel nem volt túl messze, úgyhogy hamar odaértek. Dara, Michael és Dean elindultak szobát foglalni, Sam pedig a kocsiban matatott valamit.

DARA: Jó estét! – köszönt, ahogy beértek a recepcióba, ahol egy idősebb hölgy ült a pultnál.

RECEPCIÓS: Miben segíthetek? – kérdezte kedvesen.

DARA: Három szobát kérnénk! Egy két ágyast és kettő egy ágyast!

RECEPCIÓS: Sajnálom hölgyem, de csak egy egy ágyas és egy két ágyas szobánk van.

DARA: Sebaj, majd osztozunk! – mosolygott Michaelre.

DEAN: Azt már nem!

DARA: Dehogynem!

DEAN: Mondom, hogy nem!

Michael állt kettőjük között és kínosan mosolygott a recepciós hölgyre.

DARA: Nem kértem az engedélyed! Kérjük azt a kettőt! – mosolygott újra a hölgyre.

DEAN: Az én feleségem nem fog mással aludni!

DARA: Ha tudnád, hányszor megtörtént, amíg nem voltunk együtt!

Dean egy pillanatra elhallgatott, majd fogta a kulcsot, amit a hölgy a pultra tett és kiviharzott.

MICHAEL: Nem akarod neki elmondani, hogy…

DARA: Hogy feleséged van, aki mellesleg a legjobb barátnőm? Nem. Ahhoz sem lenne köze, ha kavarnék veled, ő sem fogja vissza magát. – válaszolta határozottan.