SAM: Kérdeztem valamit! Házasok vagytok?!

DEAN-DARA: IGEN! – üvöltöttek egyszerre Samre.

SAM: De, hogy és mikor és mióta? És miért nem tudtam én erről? Apa nyilván tudta, és még ki? Persze rajtam kívül, mert ugye nekem valaki elfelejtett szólni, hogy NŐS!

DEAN: Nyugodj már le, öcsi! Nem nagy ügy! Nem olyan, mintha egy igazi házasság. Még nászéjszakánk se volt.

DARA: Oh, hát persze! Ez az én kis férjem! Ha nincs szex, nincs házasság. Nem nagy ügy!

DEAN: Ne bomolj már, Dara! Szerinted úgy élünk, mint az igazi házasok? Lassan már 5 éve nem találkoztunk!

DARA: És mégis kinek a hibája ez? Én nem mondtam, hogy ne gyere a közelembe!

DEAN: Persze, mert ha elmentem volna hozzád, ott lettél volna, jó feleség módjára vártál rám otthon! Ja, bocs, mégsem, mert úgy döntöttél, vadászgatsz, annak ellenére, hogy megtiltottam!

DARA: Megtiltottad?! Nem a középkorban élünk! Nem tilthatsz meg nekem semm…

SAM: ELÉG! Hagyjátok már abba! Komolyan mondom, megőrjítetek!

Olyan váratlanul érte őket Sam hirtelen kirohanása, hogy mindketten elhallgattak.

SAM: És most próbáljon mindenki lenyugodni, és valaki sürgősen avasson be, mi ez az egész nem igazi házasság ügy!

DEAN: Hosszú sztori, erre most nincs idő.

SAM: Tényleg? Nincs rá idő? Hát ez vicces, mert egy rohadt úton vagyunk, egy rohadt kocsiban, több ezer kilométerre Floridatól, szóval szerintem épp elég időnk van, hogy mindent elmondjatok!

Dean nem felelt semmit, Dara is csak hallgatott.

SAM: Dean, a testvéred vagyok! Jogom van tudni, hogy mi ez az egész!

DARA: Majd én elmondom. – mondta, mikor látta, hogy Dean nem hajlandó egy szót sem szólni.

VISSZATEKINTÉS

A 11 éves Dara O’Neil folyton úton volt kamion sofőr apjával, mióta elvesztette édesanyját. Egy hónapja történhetett, hogy az anyja súlyos autóbalesetet szenvedett, és nem élte túl. A kislányt összetörte anyja halála. Gyűlölte a világot és sajnálta apját, aki már nem volt régi önmaga. Amint kint ült a lerobbant motel lépcsőjén egy kb. 16 év körüli srác nekiment. Annyit sem mondott, bocs. A lányt nagyon feldühítette, és amúgy is olyan állapotban volt, hogy csak az alkalmat várta, hogy beleköthessen valakibe. „Paraszt!”, kiáltott a fiú után, aki visszafordult és döbbenten nézett a lépcsőn ülő lányra. Bocsánatot kért, majd elment. „Bunkó” gondolta a lány, akit nem hatott meg a kicsikart elnézést kérés.

7 évvel később

Dara 18 éves volt. Egy kisvárosban élt egyedül, miután apját is elveszítette. A város határán volt egy kis tó, a lány szeretett odajárni éjszakánként. Egy éjjel a parton feküdt, bámulta a csillagokat, mikor valaki neki ment. Ez a valaki pedig, mintha mi sem történt volna, csak ment tovább.

DARA: Paraszt! - kiáltott dühösen az alak után.

Mikor az alak megfordult Daranak határozottan az az érzése támadt, hogy már látta valahol ezt az embert, egy pillanat múlva pedig már azt is tudta, hol. A srác morgott valami olyasmit, hogy bocs, majd eltűnt a sötétben.

DEAN: Haza kéne menned! – mondta, mikor pár perc múlva visszament Darahoz.

DARA: Jézusom, meg akarsz ölni?! – kérdezte, mivel nem vette észre, hogy valaki ott van, nagyon megijedt, mikor Dean megszólalt. Tulajdonképpen már amúgy is indult volna, de most, hogy így felszólították, meggondolta magát. – Igazán, és mégis miért?

DEAN: Mert veszélyes itt!

DARA: És mi van, ha nem akarok hazamenni?

Az éjszaka azzal telt, hogy arról vitatkoztak, hogy Daranak haza kéne mennie, majd mikor belefáradtak a veszekedésbe csak ültek szótlanul egymás mellett. Reggel Dean otthagyta a lányt, így az úgy érezte, győzött. A nap további részét alvással töltötte, mivel kimerítette a véget nem érő szópárbaj és a némaság még jobban. Az éjszaka közepén valaki dörömbölt az ajtón. Dara dühösen elindult az ajtó felé a pizsamájában, ami egy boxer és egy spagetti pántos top volt. Mikor kinyitotta az ajtót, Dean állt előtte, és mivel semmi kedve nem volt a hülyeségeit hallgatni, azonnal be is csapta az ajtót.

DEAN: NYISD KI AZ AJTÓT! – kiabált, miközben újra dörömbölni kezdett az ajtón.

Miután Dean még 10 perc múlva sem hagyta abba az ordibálást és a kopogást, Dara úgy döntött, legyen, kinyitja. Mielőtt bármit mondhatott volna Dean megragadta a kezét és az ujján levő gyűrűre nézett.

DEAN: Remek! Mennünk kell! Gyerünk! – mondta, miközben elkezdte kirángatni a lányt a házból.

DARA: Te nem vagy komplett! Nem megyek veled sehova! – mondta, ahogy próbált küzdeni ellene.

DEAN: Oké, a halál vagy én? – kérdezte, mikor egy pillanatra megállt és ránézett.

DARA: Nem lehet kérdés, HALÁL!

DEAN: Rossz válasz. – ezzel megfogta Darat és a vállára dobta, mint egy zsákot és elindult vele a kocsi felé. Dara rúgta, ütötte, ahol csak érte, de Dean nem zavartatta magát. Mikor odaértek a kocsihoz, kinyitotta az ajtót és bevágta (szinte szó szerint) a lányt a kocsiba, majd ő is beült és beindította a kocsit. Dara végig ordítozta az utat, remélve, hogy valaki majd csak meghallja, de az egész város foci meccsre ment, szóval rajta kívül senki nem volt ott. Dean a helyi templom előtt állt meg. Kirángatta Darat a kocsiból és elindult befele a templomba.

PAP: Segíthetek valamiben? – kérdezte a pap döbbenten, mikor észrevette őket, ami tegyük hozzá nem volt nehéz, mivel Dara és Dean folyamatosan ordítoztak egymással és szidták a másikat.

DEAN: Össze akarunk házasodni!

DARA: Dehogy akarunk! Ez egy őrült!

DEAN: Ha valaki, akinél ott a másik fele, nem vesz el éjfélig, meghalsz! – mondta, ahogy a lány ujján levő gyűrűre mutatott.

DARA: Akkor hagyj meghalni! – üvöltött rá Dara.

DEAN: NEM HAGYLAK MEGHALNI! NEM VAGY NORMÁLIS! Atyám, adjon össze minket!

JELEN

DARA: És ennyi…Egy perccel éjfél előtt kimondtam az igent.

Miután Dara mindent elmondott, senki nem szólt semmit.

Szóval ez lenne a házasság története. A következő fejezetben még többet tudhattok meg arról, hogy mi tartja még mindig össze Darat és Deant.