Dean és Sam egy régi lakatlan házban voltak. Egy szellemre vadásztak, ami fiatal lányokat rabolt el és gyilkolt meg. A falakon mindenhol pókhálók. Síri csend volt, csak a patkányok csaptak némi zajt. Dean elindult a lépcsőn az emeletre, míg Sam a pincében nézett körül. Az idősebb testvér maga elé tartotta kősóval töltött fegyverét. Valamit látott a sötétben. Hirtelen egy lány fordult felé, kezében egy pisztollyal, amit pontosan rászegezett. Dean döbbenten nézett, de nem volt ideje reagálni.

DARA: FÖLDRE!!!

A következő pillanatban már tüzelt is. Dean a földre vetette magát, a golyó pedig eltalálta a mögötte ólálkodó szellemet, ami ahogy jött úgy el is ment. Volt, nincs. Dean felült és nézte, ahogy Dara leereszti a pisztolyt.

DEAN: Majdnem megöltél! Ez neked normális?!

DARA: Az, hogy mi normális és mi nem, relatív.

Dara elégedetten mosolygott, szinte már kárörvendően, hogy sikerült halálra rémisztenie Deant. Sam hallotta a lövéseket és felsietett, hogy megnézze, minden rendben van e a bátyjával. Legnagyobb rémületére Deant a földön találta.

SAM: Jól vagy? – kérdezte, ahogy próbált rájönni, megsérült e a testvére.

DEAN: Szerinted jól vagyok?! Megpróbált megölni! – mondta Dean, ahogy rámutatott a tőlük nem messze álló női alakra.

DARA: Édesem, ha meg akartalak volna ölni, már halott lennél, te is tudod.

Sam csak most vette észre, hogy nincsenek egyedül. A lány közelebb lépett. A fiatalabb Winchester testvér próbált rájönni, ismeri e. 22-23 éves lehetett. Alacsony volt, 160-165 cm körül, hosszú barna haj, szinte már fekete szemek. Gyönyörű nő volt, látszott, hogy sokat edz, mégis nőies volt az alakja. Szakadt farmert, ócska sportcipőt és egy fekete ujjatlan pólót viselt.

SAM: Hello! – Sam próbált rájönni, ki lehet a szépséges idegen.

DARA: Hello, Sammy! – A lány egyenesen rámosolygott, és el kell ismerni nem állt rosszul neki.

SAM: Sajnálom, de ismerjük egymást? – Samet kissé összezavarta, hogy a lány ismerte őt.

DARA: Semmit nem meséltél rólam, igaz? – kérdezte, amint dühösen Deanre nézett, aki még mindig a földön ült és látszott, hogy nem áll szándékában válaszolni, főként, hogy rá sem nézett az előtte álló nőre – Hát persze. Dara…Winchester.

Sam felé nyújtotta a kezét, és újra mosolygott. Sam ránézett, majd Deanre és újra az előtte álló lányra, aki várta, hogy kezet fogjon vele. Sam kezet rázott vele.

SAM: Elveszett unokatestvér vagy ilyesmi?

DARA: Vagy ilyesmi. – Újra Deanre nézett, de Dean elfordította a fejét. – Oké, menjünk, együnk valamit! Egy egész tehenet fel tudnék falni!

Sam kérdően a bátyjára nézett. Nem tudta, Dean szeretne e menni, mivel érzékelte, a feszültséget közte és Dara közt.

DARA: Gyerünk, te pityergő kislány! – mondta Deannek, amint elhaladt mellette – Tudom, hogy te is akarod. – nevetett, amint elindult a lépcsőn lefele.

DEAN: Jól van, menjünk. És Dara! Nem vagyok pityergő kislány!

SAM: Pedig úgy tűnik. – mondta Sam nevetve, miközben egyik kezével felhúzta Deant a földről.

DEAN: Fogd be!

Visszamentek a motel bárjába, mivel időközben kiderült, hogy Dara is ott foglalt szobát, ahol ők. Dara egyedül ült egy asztalnál, Sam és Dean pedig a bárpult előtt álltak, mindketten őt nézték.

SAM: Jézus! Úgy döntöttél, halálra eszed magad? – kérdezte, amint elszörnyülködve az öt étellel teli tálcára nézett, amit a pultos a pultra rakott.

DEAN: Mikor azt mondta, fel tudna falni egy tehenet, nem viccelt.

SAM: Mindegy, a kocsiban hagytam a mobilom. Kimegyek érte, mindjárt jövök.

DEAN: Rendben.

Dean elindult az asztal felé, ahol Dara ült. A pincér elérakta a tálcákat, így az asztalon semmi hely nem maradt. Dean leült Daraval szembe, aki óriásit harapott az egyik hamburgerbe és sültkrumplit tömött a szájába.

DARA: Hál’Istennek! Majd’ éhen halok!

DEAN: Azt mondtam, próbálj normális lenni! Neked ez normális? Egyáltalán mi a francot csinálsz itt?! – kérdezte ingerülten.

DARA: Már mondtam, hogy mi normális és mi nem, relatív. – A szája még mindig tele volt, úgy beszélt. Nem nagyon érintette meg, hogy Dean milyen ingerült volt. – Nézd meg azt a lányt! – Egy lányra mutatott, aki pár asztallal odébb ült. – Neki, amit MI csinálunk, nem normális. Viszont nekem az nem normális, amit Ő csinál. Nehogy azt mond, hogy komolyan azt hitted, hogy otthon fogok üldögélni, miközben tudom, hogy mi van odakint!

DEAN: Azt akartam, hogy biztonságban légy! – olyan hangosan mondta, hogy szinte már kiabált – Hazaviszlek! – közölte ellentmondást nem tűrő hangon.

DARA: Nem kell úgy tenned, mintha foglalkoznál velem! Sosem érdekelt, mi van velem, Dean! Kivéve mikor halott voltam. De tudod mit? Könnyű törődni valakivel, aki tulajdonképpen nincs is ott!

Ezzel, mintegy dühös fúria otthagyta Deant és kirohant a bárból. Az ajtóban neki ment Samnek, de nem érdekelte, csak ment tovább. Sam döbbenten nézett utána.

SAM: Lemaradtam valamiről?