-         Megvan a rendel� helye.

-         Hurr�, akkor induljunk. – mondtam. 20 km kocsik�z�s ut�n, amit Jo valami Bobby nev� fick�t�l kapott, aki szint�n vad�sz. Teljesen �sszer�zta a gyomromat, hiszen az a r�gi telepj�r� roncs, de ezt Jo nem tudhatja meg, mert val�sz�n� meg�lne, hogy szidni merem a kicsi megb�zhat� kocsik�j�t. �pp, hogy sz�t nem esik. Egy k�temeletes r�gi h�zn�l k�t�tt�nk. – Tuti ez az a c�m? – k�rdeztem.

-         Igen ez. – v�laszolta Jo magabiztosan.

-         Akkor menj�nk be. – javasoltam, de a h�tamon a sz�r is fel�llt a hely l�tt�n. Csak �gy �radt bel�le minden rossz, ami egy helyen �sszegy�lhetett.

-         J�l vagy? – k�rdezte Jo, mikor megborzongtam a h�zba l�pve.

-         Asszem igen, csak siess�nk innen.

-         Ok�! – v�laszolta �s kett�v�ltunk �s megkerest�k a rendel�t, ami az emeleten volt. – MEGVAN! – kiab�lta. �n felrohantam hozz�. �letem egyik legrettenetesebb l�tv�nya t�rult el�m. Egy olyan fogorvosi rendel�, ahol minden felbor�tgatva, poros �s mindenb�l �radt a fert�tlen�t� szaga. �h, hogy �t�lom. K�rberaktuk feh�r gyerty�val, felrajzoltuk a pentagramm�t �s minden cs�cs�ban elhelyezt�k egy-egy hatalmas feh�r gyerty�t. Elkezdtem mormolni egy �jabb latin ig�t. A szellem megjelent a k�r k�zep�n, majd elt�nt.

-         V�ge? – k�rdezte Jo.

-         V�ge! T�nj�nk el. – mondtam. De m�r mikor a l�pcs� alj�ra �reztem, hogy baj van. �s mikor h�tulr�l r�m t�madtak m�r tudtam ez csapda volt. Jo ijedten n�zett vissza r�m. - Menj ki innen. Gyer�nk, kifel�. – mondtam, de � csak n�zett r�m. – JO! B�ZZD R�M! – kiab�ltam r�m k�t v�dekez�s k�z�tt. – MENJ KI! – erre � kiment. A t�mad�m egy 40 k�r�li fekete fick� volt. Ijeszt� nagydarab, amolyan kigy�rt izomfej�. Percek m�lva v�gre el�ny�s helyzetbe ker�ltem. Ell�ktem magamt�l. N�h�ny m�sodperc piheg�s k�vetkezett, majd k�rbevettem magam a pajzsommal. Id�k�zben Jo miatt agg�dtam. Rem�lem, � j�l van �s m�r a kocsiban van. Azon fel van rajzolva a d�moncsapda, ott biztons�gban van. K�r volt m�ssal foglalkoznom, hiba volt. �s a hiba k�vetkezm�nye egy k�s a v�llamban. Ez csak egy olyan k�s, lehet, amivel meg�ltek egy �rtatlan embert. K�l�nben nem tudott volna �thatolni a pajzsomon. – Rohadj meg! – sziszegtem a f�rfinak. Ekkor a feh�r f�ny, kezdett egyre ritk�bb� v�lni. Az utols� pillanatban bev�g�dott Jo �s elkezdte mormolni a d�mon�z�s sz�veg�t. A f�rfi felord�tott k�nj�ban �s egy fekete f�st t�vozott a test�b�l. A f�rfi �sszecsuklott �s ijedten tekintett sz�t a szob�ban. Ami el�gg� romos volt l�nyeg�ben az elhagyatotts�g, l�nyeg�ben az el�bbi buny� miatt. Odakint teljesen bes�t�tedett.

-         Mi t�rt�nt? Hol vagyok? – k�rdezte a fick� zavartan. Jo figyelemre sem m�ltatta, csak fel�m rohant, a nyak�ba karoltam �s kiny�zott a h�zb�l. A f�rfinek m�g visszasz�lt.

-         Legk�zelebb kevesebb drogot haszn�lj, vagy szokj le, akkor tal�n eml�kszel, majd a tetteidre! – azzal a kocsi any�s�l�s�re �ltetett. � maga bev�g�dott a vezet��l�sre �s a kocsit ind�totta vagyis csak ind�totta volna, ha beindult volna, idegesen a korm�nyt verte. – Ne most! Ne most! Cseszd meg!

-         H�j, nyugi! Nincs g�z, m�g nincs, de nem szedn�d ki ezt a szart bel�lem. – utaltam a k�sre.

-         Ok�! – suttogta a k�nnyein �t. Majd kih�zta bel�lem �n felord�tottam f�jdalmamban. El�jultam.

-         Ang, t�rj magadhoz, ezt nem teheted velem. – pr�b�lt �szhez t�r�teni. Kev�s sikerrel. – A rohadt �letbe indulj m�r be te �cskavas! – ind�totta �jra a kocsit, ami csod�val hat�ros m�don beindult.

-         Lassabban. – suttogtam neki. – Nem akarok ebben a f�mkopors�ban meghalni.

-         Tarts ki, mindj�rt a k�rh�zba �r�nk.

-         Oda nem vihetsz! – suttogtam ism�t. – �n f�lig angyal vagyok, elfelejtetted?

-         Akkor hova? – k�rdezte tan�cstalanul.

-         A b�rba.

Percekkel k�s�bb a b�r el�tt f�kezt�nk le. Beseg�tett, de ott �sszerogytam a f�ldre. � tov�bbra is a k�nnyeivel k�zd�tt.

-         Nyugi! Semmi baj. – pr�b�ltam nyugtatni.

-         Mit hozzak?

-         Semmit. Maradj itt! – suttogtam. �jra el�jultam. Hossz� �jszak�nak n�zt�nk el�be, de legal�bb nem voltam egyed�l. A leveg� �rezhet�en forrott k�r�l�ttem, de annyira, hogy meg�gettem Jo kez�t is. Sz�rny� �lmaim voltak. Minden l�ny visszat�rt, amit eddig �ld�ztem �s �tk�ldtem a m�svil�gra �s mind engem �ld�z�tt. �ml�tt r�lam a v�z. Egy tuti nem akarok pokolra ker�lni t�l sok ott az ellens�g. Jo nem gy�zte t�vol tartani a vend�geket a b�rt�l, hiszen nyit�si id� volt.

-         Ma nincs nyitva a b�r! – kiab�lta m�r vagy harmadszor. �rezhet� volt a hangj�n, hogy rettenetesen agg�dik. De � maga tal�n nem is �rti, hogy mi folyik itt. Nem a sz�r�s lehet sz�momra hal�los, hanem a penge, amivel sz�rtak. R�ad�sul az a valaki pontosan tudta, hogy hol a leggyeng�bb a pajzsom, a bal v�llamn�l. Hogy mi�rt? Mert a jobb oldalam „angyali” a jobb szemem k�k, a jobb kezem az, amivel k�pes vagyok a f�nyt ir�ny�tani. Eg�szen egyszer�en m�sikkal nem megy. Egy pillanatra l�ttam Meg arc�t, amint nevet, �jra siker�lt tal�lnia egy sz�ke k�ls�t mag�nak, ami nagyon hasonl�tott az el�z� �ldozat�ra, m�rmint amit �n ismertem. A nevet�se k�zben felvillant a fekete szeme is, erre riadtam fel �s �ltem fel a b�r padl�j�ban. Jo �r�mteljesen n�zett r�m �s rohant volna fel�m, de leintettem.

-         M�g ne! – suttogtam rekedten, erre � megtorpant. A sz�m m�r kisz�radt �s er�tlennek �reztem magam. Id�k�zben �szrevettem, hogy igencsak forr� lehetett a helyzet, mert m�g a padl�n is felismerhet�en l�tszik az �g�s nyoma, amit �n okoztam. �vatosan leh�ztam a sebr�l a fekete topot, �s megn�ztem a sebet, a bal v�llamon a csont alatt helyezkedett el, 5 centi v�r�s k�r a k�zep�ben a sebbel. Levettem a fekete kab�tomat is, amit �rdekes m�don nem �gettem meg �s a rajtam l�v� ruh�imat sem. A kab�tot f�lredobtam. Becsuktam a szememet �s er�sen a sebre koncentr�ltam, k�rbevett valami feh�r k�dszer�s�g. A jobb kezemmel meg�rintettem a bal v�llamat, amib�l egy f�nynyal�b t�rt el� �s �sszeforrasztotta a megv�gott h�somat, az eg�sz egy hegg� forrt �ssze. Ami el�g l�tv�nyos volt �s Jo is �mulva n�zett fel�m. Kicsit megv�ltozott a csaj mi�ta ismer. Az angyalok csod�kra k�pesek. A feh�r k�d elm�lt �s �n pihegve �ltem a padl�n. � r�m n�zett, amire �n lassan b�lintottam, hogy most m�r j�het. A l�ny let�rdelt velem szemben �s �t�lelt.

-         H�la az �gnek! Nagyon megijesztett�l �m! – mondta.

-         Sajn�lom, nem direkt volt. – mondtam alig hallhat�an. – K�sz�n�m! – suttogtam, ekkor felfigyeltem az �g�sre a k�zfej�n, ami m�r sz�pen felh�lyagzott. – Ez �n voltam? – k�rdeztem a sebre utalva. Pont �gy volt a nyom, mint ahogy fogtam a kez�t. � csak n�m�n b�lintott. A fen�be is m�s angyal tud gy�gy�tani is, �n nem. Mi�rt pont azt vett�k el, amire sz�ks�g lenne. – Sajn�lom! – kezdtem bele a zokog�sba. A k�nnyeim potyogtak a padl�ra �s �tban oda v�gigfolytak Jo kez�n is. Olyat �reztem, amit m�g soha. Felmelegedett a padl� �s Jo is fur�n n�zett r�m, egy pillanatig elvak�tott egy f�nycs�va is. Jo k�zfej�r�l elt�nt az �g�s �s a padl� is �jra a r�gi „f�ny�ben” ragyogott fel.

-         K�r, pedig olyan j�l mutatott a padl�n. – mondta Jo. – Legal�bb eldicsekedt�nk volna, hogy legy�zt�nk egy d�mont �s az �gette be mag�t a padl�ba.

-         Tiszta h�lye vagy! – r�h�gt�k el magunkat mindketten.

-         Gyere! – �llt fel a padl�r�l �s ny�jtotta a kez�t. - Most pedig alv�s, d�lut�nig meg sem l�ssalak. – adta ki a parancsot. Mivel m�r reggel 6 �ra volt.

-         Igenis f�n�kasszony. – mondtam �s elindultam sz�pen lassan a saj�t szob�m fel�. �s v�gigfek�dve az �gyon m�r aludtam is.